Giotto di Bondone Szent Ferenc szentté avatása című freskója az Assisi Szent Ferenc-bazilika felső templomának nagyszabású életciklusában a huszonötödik állomásként áll előttünk. A műalkotás révén a festő azon pillanatot ragadja meg, amikor 1228-ban – mindössze két évvel Ferenc halálát követően – IX. Gergely pápa Assisiben hivatalosan is a szentek sorába iktatja a rendalapítót. A kép narratívája és teológiai háttere szorosan kötődik Szent Bonaventura Legenda Maior címet viselő életrajzához. A ceremóniát a festőművész egy gótikus templomhajó belső terében jeleníti meg, ahol az épületelemek kidolgozottságának köszönhetően egy valódi, kézzelfogható és szinte bejárható teret érzékelhetünk.
Giotto a résztvevőket társadalmi hierarchia és funkció szerint, mesteri csoportosításban jeleníti meg. A kép jobb oldalán jól elhatárolható a pápa személye az őt körülvevő püspökökkel együtt. Bal oldalt a ferences testvérek csoportja képez éles, vizuális kontrasztot, amelyet a jobb alsó sarokban ábrázolt, az eseményeket feszült figyelemmel kísérő köznép, csak még jobban fölerősít. Megmutatkozik az ellentét egyházi és világi, szent és profán, valamint szegény és gazdag között, akiket az oltár mégis egyesít. Az oltár áldozatán keresztül pedig Ferenc személye az, aki miatt az emberiség minden rétege képes egybegyűlni, és Istent szolgálni.
Összességében, a Szent Ferenc szentté avatása című festményén, Giotto zseniálisan ötvözte a magasztos történetet a finom, emberi rezdülések ábrázolásával. A szakrális ünnepélyesség kiemelésével pedig a földi élet realitását is különleges megvilágításban mutatta be. Sajnos az Assisit ért földrengés következtében a freskó megsérült, egyes részletei idővel elmosódtak, így napjainkban csak ebben a formájában csodálhatjuk.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
