† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben:
Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Mt 16,13-20
Évközi 21. vasárnapon az evangéliumi beszámoló arról tudósít, hogy Jézus és tanítványai Fülöp Cezáreájának vidékén, azaz pogány vidéken járnak, ahol több kultúra és vallás is találkozik. Ebben az „olvasztótégelyben” teszi fel az Úr azt a kérdést, amely még ma is visszhangzik: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Simon Péter megadja a választ, amely a hit aktusa is egyben. Talán a hit aktusa – a felnőtt és érett hit megnyilvánulása – hiányzik sokunkból XVI. Benedek pápa szerint, amely nem csupán megszerzett ismeretanyagra épül, hanem magába ötvözi annak személyes dimenzióit. Ez segíti a hit növekedését, annak megélését, amely aztán átformálja a személyt és rajta keresztül másokat, mert „csak a Jézusba vetett hit ad teljes értelmet létünknek” – ahogy néhai szentatyánk, Ferenc pápa mondja. Egy másik érdekessége a mai evangéliumnak, hogy Jézus magára mint „Emberfiára” hivatkozik. Az egyszerű olvasónak talán önmagában nem mond sokat e kifejezés, azonban itt az Úr nem a ben adama kifejezésre gondol, amelynek egyszerűbb jelentése, hogy Ádám fia, a föld fia, vagyis halandó, hanem a ben enós fogalomra, amely Dániel próféta könyvében szerepel, ahol Emberfia, aki az ég felhőin érkezik örök hatalommal és dicsőséggel. Éppen ezért, amikor az Úr Emberfiaként hivatkozik magára, akkor hallgatóságának ez az ószövetségi prófécia lesz kézzelfoghatóvá, ahol Jézusban az öröktől fogva létező Isten kinyilatkoztatja önmagát. Marthe Robin 20. századi francia misztikus a Szenvedés és öröm című könyvében kiemeli, hogy a keresztény ember sajátos hivatása, amely egyben eltér minden más vallás követőjétől, hiszen nem az „ismeretlen isten” keresése a fő életcélja, hanem az önmagát Szent Fiában kinyilatkoztató Isten megismerése. Ehhez pedig hozzátartozik az érett hit, amely egyszerre informatív és transzformatív valóság, az a személyes és élő kapcsolat, amelyből aztán ingyenesség, kölcsönösség, önátadás és önkiüresítés forrásozik.
Nagyon szépen fogalmazza meg ezt Szent John Henry Newman bíboros: „Feláldozom neked e dédelgetett kívánságom, e vágyam, ezt a hibát, ezt a tervet, ezt a véleményt. Tégy azzá, amivé akarsz. Nem számítok semmire, nem kötök ki feltételeket. Nem kívánom előre tudni, mi a célod velem, az akarok lenni amivé te akarsz tenni, és egészen az, amivé tenni akarsz. Nem mondom, hogy akarlak követni, akárhová is mégy, mert gyenge vagyok, de neked adom magam, bárhová vezess. (…) Kutass át a te magad ragyogó világosságával minden sötét rejteket, és vezess az örökkévalóság útjára.”
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap hetilap 34. számában.
