A Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) idén is megszervezte a Grundot, a fiatalok táborát július 20-23. között Hargitafürdőn. A fiatalok Gyimesközéplokról, Csíkszentdomokosról, Csíkszenttamásról, Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről és környékéről érkeztek. Az alábbiakban Megyasszai-Biró Orsolya beszámolóját olvashatják.
A helyszínre érkezve egy játékkal kezdtünk, ami segített összerázódni és egymásra hangolódni. Kedden reggel egy vezetett kirándulással indult a napunk, útközben kérdéseket találtunk, amit párban megvitattunk. A kirándulás témája a meghívás volt: mire hív engem Isten, milyen akadályok vannak elém gördítve, mire van szükségem, hogy el tudjam fogadni az elhívást. Az erdőben lévő kis tisztásra érve elolvastuk Jeremiás 1,4–9-et és próbáltuk megérteni mi a Szentírás üzenete számunkra. Isten mindenkit kiválaszt, csak rá kell hangolódjunk az Ő tervére és Vele együtt kell haladjunk az úton, hiszen Ő megerősített várossá, vasoszloppá és ércfallá tesz bennünket.
A délutáni kirándulás során megtapasztaltuk, mennyire fontos a közösség, hogy együtt haladjunk az úton. Este a helyi közösség szentmiséjén vettünk részt, majd a vacsorát követően visszatértünk a templomba elcsendesedni, és szentségimádást tartottunk. Este társasjátékkal zártuk a napot.
Szerdán délelőtt ugyancsak Jeremiás prófétával folytattuk a beszélgetést, de itt már mélyebb vizekre evezve, Jeremiás válsága volt a téma. Kiscsoportokban beszélgethettünk a szenvedésről, nehézségeinkről, a csalódásainkról, a magányról, és arról hogyan lehet megmaradni ilyen helyzetekben is keresztényként a mai világban. A Jeremiás 20,7–18-at közösen elolvasva még közelebb kerültünk a szenvedés értelméhez, megértettük, hogy a próféta még a perlekedés idején is hűséges. Isten és ember közti mély kapcsolatot tapasztaltunk meg. Megértettük, hogy Isten sosem hagy el minket, a remény sugara mindig ott van a szívünkben, csak észre kell vegyük azt. Jótetteinkkel erősíthetjük saját magunkban, embertársunkban és a közösségünkben a hitet, a reményt és a krisztusi szeretetet. Délután közös játékra került sor, amiben megélhettük az egymásra figyelést, majd szentmisén vettünk részt, végül meglátogattuk a helyi pálos kolostort. Estére a kiscsoportok vicces előadásokkal készültek, ezt követte a játék, éneklés és tánc.
A tábor zárónapján Isten ígéretéről beszéltünk, ami reményt nyújthat a nehéz napokon, amikor a gödörben vagyunk. Elolvastuk a Jeremiás 29,10–14-et és láthattuk, hogy Istennek terve van a néppel és bátorítja őket. Ha Istent követjük és Vele haladunk, akkor kihoz a „fogságból” és megment minket.
A tábor végéhez közeledve a résztvevők megértették, hogy szenvedés nélkül nincs öröm, ez az élet ciklusa. Az életben nem szabad közömbösnek lenni, mert akkor képtelenek vagyunk a változásra, illetve a változtatásra.
A táborozók egy mottót is választottak, ami segítséget nyújt a nehéz időkben: Veled! Remélj! Ne add fel!
Köszönjük Magos Gyöngyvérnek, hogy lehetőséget nyújtott a fiatalok számára, hogy még közelebb kerüljenek Istenhez, és megszervezte a tábort, illetve köszönjük mindenkinek, aki részt vett!
Megyasszai-Biró Orsolya
