Önkéntes beteglátogatói programot indított Csíkszeredában Ivácsony Rita ferences nővér, aki vallja, a program során nem csak a betegek életébe csempésznek egy kis csodát, de maguk az önkéntesek is tapasztalják saját életükben a gondviselés jelenlétét általa.
Rita nővér a Ferences Szegénygondozó Nővérek közösségének tagjaként több mint három évtizeden át szolgált Magyarországon hajléktalanok, idősek, betegek és a társadalom peremére szorult emberek között, majd tavaly tért vissza szülőföldjére, hogy az érsek és a helyiek hívására Csíkszeredában életre keltse a szervezett önkéntes beteglátogató szolgálatot. „Nagy meglepetésemre és örömömre nagyon sokan jelentkeztek, nem sok helyen hirdettük, de elsőre is több, mint 30-an jelentkeztek, az interjúk és a képzés során lettek 14-en, ők végzik most aktívan ezt a szolgálatot” – idézte fel a kezdeteket, hozzátéve, hogy a lelkesedés önmagában nem elegendő. A beteglátogatás különleges hivatás, amelyhez empátia, önismeret, hit és belső érettség szükséges. A projektre jelentkezők motivációs levéllel, interjúsorozatok révén kerülhetnek be a képzésbe, mely 40 órányi önismereti, segítségnyújtási tudást ad át az önkénteseknek, mind a leghasznosabb és leghatékonyabb segítségnyújtás jegyében.
Az önkéntesek vallják, sokszor nagyobb a változás az ő saját életükben, mint a látogatott betegeknél, hiszen olyan szolgálatot végezhetnek, amelynek során megtapasztalják a jelenlét, az odafigyelés és a törődés csodáját, ami a rohanó világunkból egyre inkább kiveszni látszik.
„Nagyon sokat jelent nekik a program, a mindennapi szerepeikre világít rá az önismereti út, amit a képzés során végigjárnak, a magánéletükben olyan területekre is ráláthatnak, amire addig nem is gondoltak, hogy változtatásra szorulnak, erényeket fedeznek fel önmagukban – mindannyiunk számára gyümölcsöző a program.” – osztotta meg velünk Rita nővér.
A X. Csíkszeredai Kórháznapok keretén belül tartott előadásában Rita nővér több önkéntes beteglátogatót is meghívott, akik tanúságtételükkel mutatták be, mennyire fontos a program, nem csak a betegek számára, de az önkénteseknek is.
„Én is voltam beteg, tudom milyen kiszolgáltatott az ember, nagyon sokat jelent, hogy kipróbálhattam magam es segítői önkéntes szolgálatban. A legnagyobb tanítás, amit Rita nővértől kaptam, az a jelenlét. Az itt és most. Azt az időt, amit a betegekre szánunk, a jó Istennel együtt tegyük meg, és vele együtt menjünk az úton. A felkészítőt és a szolgálatot is a kápolnában kezdjük és zárjuk, vele együtt megyünk a betegekhez is.” – Takács Henrietta, önkéntes
Az előadás keretén belül Márton Tünde önkéntes is igazolta számunkra, mennyire lényeges ez a szolgálat, milyen óriási lenyomatot hagyhat egy-egy találkozás, egy mosoly, a figyelem mindkét emberben. „A félelmem nagyobb volt, mint a hívás. De végül legyőztem a félelmemet, és engedelmeskedtem a hívásnak. Volt egy páciens, aki nem tudott járni és beszélni sem, betegségének köszönhetően el volt torzulva az arca. Megkérdeztem tőle, mi a legnehezebb? Hogy fölöslegesnek érzi magát – hangzott a válasz. Ekkor megkérdeztem, hogy van valami kapaszkodója? Hát mi, mi, a Fennvaló. Meglepődtem, összecsaptam a kezem, és mondtam, hogy maga milyen ügyes! Ahogy az a torz arc elmosolyodott, én azt soha életemben nem fogom elfelejteni. Ez egy ajándék volt.”
Rita nővér szerint a szolgálatban az a legszebb, hogy az önkéntesek nem gyógyszert, nem gyógyító eszközöket visznek a beteghez, hanem azt, ami talán a legdrágább a mai világban: az idejét –„Aki önként vállalkozik erre a szolgálatra, nem jutalomért teszi. Abból ad, ami ma a legdrágább: az idejéből, a figyelméből, a jelenlétéből és a szeretetéből.”
