Isten kegyelméből augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén a nyárádköszvényesi hívekkel együtt ünnepelhette Csíki Dénes pápai káplán, kanonok, plébános pappá szentelésének 50. évfordulóját. Az aranymise egyben a templomunk búcsús ünnepe is volt, ahol a hívek és a környékbeli papság is köszönthette aranymisés pap bácsinkat és a Szent Szűz anyai pártfogásába ajánlhatta.
A szentmise elején Oláh Dénes marosvásárhelyi főesperes köszöntötte a híveket és felolvasta érsek urunk köszöntő levelét. Az ünnepi szónok szintén Oláh Dénes volt, aki a hivatásról és a papság szentségéről beszélt. Kiemelte, hogy nagyon sokat tanult aranymisés plébánosunktól, akitől mi is sokat tanulhattunk, hiszen ő nem csupán egy pap, hanem a hívek jó barátja is. Olyan ember, aki példát mutat, és rávezeti a híveket arra, hogy nem elég csupán szellemi és papi munkát végezni, hanem a fizikai munkával is foglalkozni kell! Ő is ezt teszi és gazdasági munkát végez nap mint nap! Megmutatta, hogy igenis van értelme a gazdálkodásnak, földjeinket megművelésének, mert a termény, amelyet Isten kegyelméből learatunk és beszüretelünk segíti lelki és testi életünket.
A szentmise végén a hívek nevében a helyi egyháztanács tagjai és fiatalokból megalakult Ramazuri Színtársulat köszöntötte a papbácsit. Köszöntésére, e különleges alkalomra, a fiatalok nevében László Emőke, a II. Rákoczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum diákja írt verset a papbácsi életútját és eddigi gyümölcsöző tevékenységét belefoglalva.
Ezzel a verssel kívánunk itt is sok kegyelmet és hosszú életet papbácsinknak!
Kiss Richárd-Mihály
Egy aranymise gondolata
Elcsendesedek néha,
S csendem új hitbe ringat
Régi templomom hideg falai között.
Mesél, s hallgatom,
Nyitott szívvel fogadom
Sok történetét,
Hogy egy drága asszony megszülte gyermekét
1944 esztendejében,
Szent András havának idusán:
Gyergyósalamás.
Ötödik gyermekként ringatta anyja,
Majd még két gyermekkel az Úr simogatta
Családjuk melegét.
S ez az ötödik, ki akkor gyermek még,
Szépen, szelíden megpihen
Isten tenyerén,
S elindul a lelkipásztoroknak szánt
Hosszú út mezején:
Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen,
Márton Áron titkáraként, Dicsőszentmártonban,
Majd Gyulafehérváron irodaigazgatóként.
Elcsendesedek néha,
s csendem új hitbe ringat
Régi templomom hideg falai mögött,
Csíki Dénes atyánk emlékei között.
S így a csendben,
Míg hálát adok annak, ki éltet,
Fülelem a rég elmúlt meséket.
‘97 esztendejében
Istennel kézen, fogva szelíden, csendesen,
Mihozzánk érkezett.
S most, e percig, míg gondolatim kavalkádja
Beszédem engedi,
Elmondom, mit e falak nékem:
Hogy általa itt 231 fiatal megkapta a keresztséget.
Boldog szerelem pecsétjére,
Két legszebb „igen” kötésére
40-szer mindet megadott.
4 alkalommal sokunkat megbérmáltatott.
Most hálával állok itt,
Légben repkednek sokunk hála imája,
s ha összegyűjteném,
aranymisére arany koszorút fonnék.
S odaadnám annak, ki 21 éve
Lett minálunk a hívek lelki vezére.
Gyulafehérvár, 1968.
április 21-én.
Nyárádköszvényes, 2018.
augusztus 15-én.
Hála jár az 50 évért,
de elsősorban szóljon a köszönet,
a Jó Istenünknek,
hisz ő az, ki megtartott s éltet.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért,
mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagyunk, mert mi lehetünk a papbácsi
Földi kis világa.
Zsoltárt zengek,
85-et kell most énnekem:
Őrizd meg lelkemet,
mert neked vagyok szentelve Istenem!
Ez ige, mely a papbácsit végigkísérte,
kísérje továbbra is, ahogyan 50 éve ígérte!
Köszönet az Istennek,
köszönet az Úrnak odafenn,
s kívánjuk, adja bő áldását
a lelkipásztorunkra idelenn.
