Mindig csodálattal tölt el az élet misztériuma. Egyetlen sejtből, a zigótából, vagyis a megtermékenyített petesejtből egy teljesen önálló létező, ember fejlődik. Az ember számára szabad szemmel jóformán láthatatlan méretű sejt magában hordozza a leendő embert a maga bonyolult szervezetével. A zigóta két önálló sejtből, a férfi és a női ivarsejt egyesüléséből jön létre a megtermékenyülés során. Ezek átörökítik az apai és az anyai kromoszómákon a géneket, de ezek egy önálló szervezetet hoznak létre. A gének a környezeti hatásokkal együtt képesek létrehozni azt a sokszínűséget, amiből kialakulnak az embert alkotó csontszövetek, izomsejtek, idegsejtek, megannyi féle szövet, szerv, rendszer.
A zigóta magában hordozza az ember teljes genetikai állományát, miközben a mintegy húszezer fehérjekódoló gén a környezettel együttműködve és a szabályozó folyamatok révén lehetővé teszi, hogy kialakuljon például az a megközelítőleg 86 milliárd neuron, amelyek bonyolult együttműködése révén képesek vagyunk reprezentálni a világot, és cselekvéseink révén aktívan alakítjuk is azt. A két sejt egyesüléséből eggyé vált sejtből kialakuló ember aztán akár több millió másik ember életét alakíthatja élete során. A világtörténelemből erre bőven ismerünk pozitív (lásd tudósok, feltalálók, művészek) és negatív (hadvezérek, zsarnokok) példákat is. Egyetlen mikroszkopikus sejtbe sűrűsödik a bolygónkat és a világunkat akár jelentősen átformáló élet.
Olasz Béla Szentháromság vasárnapja alkalmából XVI. Benedek pápa szavait idézve emlékeztet, hogy a szentháromságos szeretetközösség elsődleges kifejezője a család, amelyben a férfi és a nő új életet termő szeretetközösséggé lesznek. Ebben éppen a megtermékenyítés pillanata, a zigóta révén megfoganó új élet jelenti a sarkalatos pontot. Gyönyörűen és szimbolikusan hordozza magában az élet misztériuma a szentháromságos Isten misztériumát. Az isteni személyek szeretetkapcsolatát visszatükröző emberi kapcsolat, a férfi és a nő „egy testté” válása dadogva ugyan, de valamit mégiscsak képes elmondani számunkra Isten teremtőaktusáról, és arról a belső szeretetkapcsolatról, ami a Szentháromságot jellemzi.
A zygota latin élettani szakszó a görög dzügótosz (’egybefogott’) nőnemű dzügóté alakjából származik, ami a dzügosz (’járom, iga’) nyomán alakult ki. A járom képe érzékletessé teszi, hogy a zigóta miként képes külön dolgokat egységbe fogni. A zigóta magába sűríti az emberi élet misztériumát, visszatükrözve a szentháromságos Isten fényét is.
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/22-es számában.
