A bérmálás szentségéről, a Szentlélek ajándékairól, döntéshozatalról és felelősségvállalásról szólt a Szent Antal-kilenced hatodik alkalma a marosvásárhelyi Páduai Szent Antal-templomban, ahol imádságos lelkigyakorlatunk során Jakabos Barnabás SJ elgondolkodtató prédikációját hallgathattuk. A szentmisében a kis Jézus kedveltjéhez, Páduai Szent Antalhoz is imádkoztunk, akinek példamutató alázatosságából, szerénységéből és önként vállalt szegénységéből egyaránt merítkezhettünk.
Ha a Szentlélek ajándékaira gondolunk, elsősorban a bölcsességgé rendeződő tudást, az összefüggéslátó gondolkodást, az értelmezőkészséget, a jó sugallatok meghallásának érzékenységét, a szeretetben kitartó erőt és erényt, a jó Isten ítéletmentességéből forrásozó jámbor lelkületet és az ő személye iránti mélységes tiszteletet értjük. Isten szent, mindent átható lelkének azonban számos más, egyéni tehetségekben megmutatkozó kegyelmei és közösségekre kiterjedő adományai is vannak. Ilyen például a tudatos és felelősségteljes döntéshozatal képessége, amely szabad akaratból fakad, jó és jó között irányul a szeretetben fejlődés mindenkor legmegfelelőbb formájára, azaz a jó Isten dicséretére, dicsőségére és tiszteletére, valamint az embertársak és az élővilág tiszta szolgálatára.
A választani tudás bölcsessége a Szentlélek különleges ajándéka, ugyanakkor terhe is. Hiszen az átgondolt és szabad elhatározásból született döntés felelősséggel jár. Választásainkkal nem csupán a magunk, hanem a környezetünk életét is befolyásoljuk. Döntéseink következményeinek nem tudása vagy figyelmen kívül hagyása nem mentesít bennünket a felelősségvállalás alól. Amikor döntünk, nem csupán választásunkat, hanem a felelősségre vonhatóság és a felelősség viselésének teljes folyamatát is fölvállaljuk, annak valamennyi utórezgésével. Minden olyan elhatározás, amely a szabadság, a tudatosság és a jó Isten szerető személyének döntéshelyzetbe hívása nélkül történik, áldozatszerepbe von bennünket. Az áldozat pedig hibáztat, hárít, sodródik. Hiszi és éli: ő a körülmények elszenvedője, az élet játékszere. Döntéseiért nem kérhető számon, élethelyzeteiért másokat okol. Sokkal inkább egy gyerek (vagy a személyiséget túldomináló belső gyerek) megnyilvánulásaira utal mindez, semmint egy életkorához és szabad választásaihoz tudatosan megérkező személy (felnőtt) viselkedésére.
A bérmálás szentségének fölvétele éppen ezért a felnőttek keserédes kiváltsága. Édes a figyelem és áldozatlétünk tudatának (vagy éppen nem tudásának) kényelme, amelyből mint egy biztonságot adó karosszékből tekintünk a világra. Nehéz ebből kimozdulni. De életre vezető. Bizonytalanságában keserű a következő lépés, beláthatatlan az összes következmény, mégis ellenállhatatlanul csalogató a döntés meghozatalának teljes útja. Kötetlenség, öröm és olyan belső késztetés sejlik föl mögötte, amely szívbeli indíttatásunkat Isten hivatásmutató vágyával fonja össze. A Szentlélek kegyelmeire és a keresztségünkben nekünk ajándékozott istengyermek-állapot megerősítésére szabadon, önként, és immár felnőttként a bérmálás szentségében mondhatunk „igen”-t.
A Lélek választásra hív, megnyit, és képessé tesz együttműködnünk a jó Isten felé mozdító, erőteljes késztetéssel. Isten lelke a felelni tudás művészetét is edzi bennünk. Felelünk, azaz minden élethelyzetben meg tudjuk indokolni a jó Isten, az embertársak, de még önmagunk előtt is: miért fontos számunkra a körülöttünk élőkről adott módon gondoskodnunk, életadó szavakkal, szerető gesztusokkal, értékfelmutató cselekedetekkel viszonyulnunk, a teremtés felé tisztelettel fordulnunk. Ekkor valóban szabad, felelősségteljes, számonkérhető alakítói vagyunk életünk történéseinek.
Bár a választani tudás bölcsessége a Szentlélek legnagyobb ajándéka, döntéshelyzeteinkben Szent Ignác tanítását is követhetjük, hiszen ő a választási folyamatok legjobb ismerője, a „jó” döntések meghozatalának tapasztalt tudósa, szentje. Tőle tudjuk például, hogy dönteni csak jó és jó között lehet. A jó és rossz ellentétpárosának klasszikus, elménket behatároló sémájából az átkeretezés erejével lehet kilépni. Mindaddig, amíg egy helyzetet rossznak, nemkívánatosnak minősítünk, az áldozat szemével látunk, mindennemű szabadság nélkül. A szabadság és az önmagunkért vállalt tudatos felelősség (felnőttség) nélkül pedig nem születhet döntés. Azazhogy: igen. De ami így keletkezik, az kényszerből és önmagunk fölött gyakorolt erőszakból származó döntés lesz. A fókuszváltás lehetővé teszi, hogy olyan helyzetek között határozzunk, amelyek számunkra fontos értékeket hordoznak. Valójában nem értékek között választunk, hanem az éppen aktuális értékek (sor)rendje fölött döntünk. Fejlődünk. És ez a sokszor észrevétlen belső mozgás külső elmozdulásra is hív. Éppen ezért időről időre elkerülhetetlen értékeink újragondolása és értékrendünk átszervezése, amely így szilárd alapul szolgál döntéseinkhez. Az ilyenformán előkészített választási folyamatainkban tetten érhetjük szabadságunkat, örömünket, szívünket. Megmutatkozhat az emberek iránti szolgálatunk őszinte vágya, a jó Isten dicséretére, tiszteletére és szeretetére irányuló belső késztetésünk is.
Minden döntéshelyzetben személyes szabadságunkat érdemes keresnünk. De ami ennél is fontosabb: választásainkban engedjük megjelenni a jó Isten szelíd tekintetét, bölcs értelmét és sugalmazását. Hogyan érzékelhetjük ezt a jóságos tekintetet és követésre méltó sugallatot? Megtapasztalhatjuk olyan szempontok figyelembevételével, amelyeknek tükrében választásaink embertársaink javára és a jó Isten dicsőségére történnek, erősítik kapcsolatainkat és reményünket. Átjárhat bennünket a ráhagyatkozás megtartó erejéből fakadó mély bizalom érzése és annak reményteljes tudata, hogy amit választunk, úgy virul majd ki a jó Isten kezében, mint a legfehérebb virág májusban.
Orbán Júlia
