A katolikus egyház minden évben közös imádsággal és tettekkel ünnepli meg a Laudato si’ hetet, amely idén május 17. és 24. közé esett. A 2026-os esztendő központi témája: A reménytől a cselekvésig. Aki az idei Laudato Si’ Week (Laudato si’ hét) eseményének oldalán követte a térképet, látható volt, hogy Európa legkeletibb rendezvénye a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban zajlott. Ez a hívás arra ösztönözte a résztvevőket, hogy aggodalmaikat váltsák fel kézzelfogható tettekre, hangsúlyozva, hogy az ökológiai megtérés nem csupán lelki folyamat, hanem elkötelezettség is, amely konkrét cselekedetekben nyilvánul meg. A teremtésvédelmi kihívás folyamatairól, részleteiről, konkrét programjairól olvashatunk személyes hangvételű beszámolót.
Idén a pünkösd, avagy az egyház születésnapja, és a Laudato si’ enciklika születésnapja egy napra esett, május 24-én ünnepeltük mindkettőt. A Segítő Mária Gimnáziumban a XI. C osztállyal indítottunk egy teremtéstudatos kihívást, amelyben meghívtuk az osztályokat az egy hétig tartó kalandra. Mivel iskolánk is szolgálatot teljesített a csíksomlyói pünkösdi búcsún, ezért az a nap is a kihívás részét képezte.
Aki az idei Laudato Si’ Week (Laudato si’ hét) eseményének oldalán követte a térképet, láthatta, hogy Európa legkeletibb rendezvénye a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban zajlott. A kihívás során pontot ért a tudatos közlekedési eszközválasztás, a hulladékmentes tízórais megoldások, illetve az iskolai projektek is.
Ez a hét alkalmat teremtett arra, hogy az iskolai valóságot a mindennapok igazi valóságához közelítsük. Az iskola „laboratóriumi” valósága átfolyik az ünnepnapjainkba és hétköznapjainkba is. Sir Ken Robinson által felbátorítva vállaltuk a kockázatot, hogy tévedhetünk, és nem lesz tökéletes az, amibe belevágunk. De egy dologban mindig biztosak vagyunk: mi fogunk a legtöbbet tanulni belőle. Legtöbbször azoktól, akik maguk is bekapcsolódnak a kalandba. Ezt a tanulási, csiszolódási folyamatot segíti a projektmódszer is, amely azt feltételezi, hogy többen tesszük hozzá a részünket, így gazdagabb, ugyanakkor sokszínűbb lehet az eredmény. Célunk apró, általunk is megtehető lépések elindítása, amelyeket bátran lehet az év további részében is gyakorolni. Ezért került bele a tudatos közlekedés, a tízórai kérdése, mert ezen a területen lehet konzisztens lépéseket kiépíteni.
Hatalmas hála van a szívünkben, hogy János Tímea illusztrátor a hét elején elhozta hozzánk a Naphimnusz kiállítási anyagát, amelyen a Teremtés könyvének sorain túl egy 800 éves örökséghez kapcsolódhatunk. A jubileumi Szent Ferenc évhez a Naphimnuszon keresztül fűztük a fonalat, amely az ünnepelt pápai enciklika inspirátora is egyben. A kiállítás májusban még látható az iskolánk első emeleti folyosóján. A megnyitón elhangzott a Naphimnusz és közösen énekelhettük a Minden, mi él kezdetű ifjúsági énekünket (közreműködtek Bodor Bernadett, Lőkös Csongor, Bíró Brigitta, Miklós Réka, Szász Orsolya XI. C osztályos tanulók). A hét központi kérdése itt lett hangosan kimondva: „Mi hogyan viszonyulunk a teremtett világhoz? Uralkodóként, fogyasztóként vagy testvérként?”
Ezeken kívül három apró, amolyan kis lépést terveztünk be nagyszünetekre, amelyek a hétköznapi életünkben is örömmel alkalmazhatók:
Kedden, május 19-én a komposztálás volt a téma: A XI. C harmadik éve működtet egy beltéri, gilisztás komposztálót és ennek működése, valamint a hagyományos komposztálási technika ismertetése zajlott a nagyszünetben. Így reflektorfénybe kerültek csendes és szorgos barátaink, akik a banánhéjainkat, almacsutkát és némi kartont szoktak átalakítani minőségi komposzttá. A tevékenységre látogatók örömmel vették nagyító alá a „munkatársainkat”.
Szerdán, május 20-án ültetés volt a téma: vetőszalagokat készítettünk, amelyek igazán megkönnyíthetik az ültetési folyamatainkat. Virág vagy zöldség ültetésekor is alkalmazható ez a technika.
Csütörtökön, május 21-én ökoirodalmi foglalkozás során mélyültünk el az irodalom teremtéstudatos személetében. Új fogalmakkal kísérleteztünk, amelyek egy-egy vers kapcsán körvonalazódtak: pl. organikus megváltás, organikus létértelmezés, és arra jutottunk, hogy a Naphimnuszon túl is megmutatkozik irodalmunkban a szerves, testvéri kapcsolat a teremtett világgal. Részesei vagyunk a magunk kiszolgáltatott módján, és semmiképpen sem leuralóivá kell válnunk, hanem tevékeny gondozói, munkálóivá lehetünk. A kert ránk van bízva! Ugyancsak csütörtökön készítettünk méhviaszos kendőket, amelyek az uzsonnás, tízórais zacsik helyettesítői lesznek. Szebbnél szebb anyagokból, ügyes mozdulattokkal készítették a kicsik, a nagyok, és a lányok mellett a fiúk is.
Idegennyelv órákon (főként Bálinth Erzsébet és Pál Ágnes tanárnők ösztönzésére) izgalmas plakátok születtek Zöld hősök témában (amelyet dr. Erdős László ökológus nagysikerű könyve inspirált). Feladatuk népszerűsíteni azokat a leendő példaképeket, akik előttünk járnak a teremtésvédelemben.
A gyalogos zarándoklat, a csomagolásmentes tízóraik, a saját kulacsok és a szemét felszedése a csíksomlyói búcsún is a hetünk része lett. Zsani felvette a palackot és eltette a táskájába, hogy levigye a hegyről. Nem hagyunk magunk után szemetet, és ha más hagyta, akkor is tudjuk, mi a dolgunk.
Öröm látni, ahogy a bizonytalan kilencedikesek is belemerészkednek egy ilyen kihívásba és egyre több kalandra lesznek nyitottak. Szervezőkként azt tapasztaltuk, hogy képesek vagyunk a jó ügyek mellé állni, kivenni a részünket, betenni a képességeink legjavát. Mi gyarapodunk a legtöbbet, mert odatettük magunkat. Biciklivel közlekedni autó helyett, tudatosan tízórait készíteni, megosztani azt, amink van, kihívás! Mindannyink lépése számít.
Természetesen jutalmakra is számíthatnak a résztvevő osztályok, olyanokra, amelyek tovább hívatottak fűzni a kihívás fonalát.
Fotók: Fejér-Király Mátyás
