Felhőtlen örömre és büszkeségre ad okot a gyergyói főesperesség keretein belül szervezett Kájoni János nevével fémjelzett egyházikórus-találkozók sora. A polihisztor szerzetes 339 esztendővel ezelőtt, 1687. április 25-én hunyt el a gyergyószárhegyi kolostorban, ahol hamvai a feltámadást várják. Ám Kájoni szelleme, szellemisége és neve ma is él.
A szombaton megtartott XXXVII. Kájoni János Kórustalálkozó – ahogy az eddigiek is – újabb példája volt a Gyergyói-medence nem szokványos zenei életének, köztük az egyházi zenei életnek. Az évről évre gondosan szervezett kórustalálkozók minden alkalommal bizonyították, hogy hiába nem versenyszerűek, de nyomot hagynak a fellépő kórusok tagjaiban, hiszen az idei szárhegyi találkozón már nem voltak kirívó különbség a kórusok között. Valamennyi szépen és nagyon szépen teljesített.
A szárhegyi összefogás (iskola, önkormányzat, egyháztanács) pedig egy minden percében pontos forgatókönyv kivitelezését tette lehetővé, amelyben nem voltak üresjáratok. A helyi iskola udvarán az osztálytermekben várakozó kórusok fél tízkor a Jubilate Deo kánont közösen énekelték Bartalus Vince helyi kántor vezetésével, utána indultak a római katolikus templomba, ahol szentmise és áldás után, amelyen a felajánlás alatt a vezénylő kántorok, Isten dicsőségére és egymás megerősítésére énekeltek.
A szentmise szónoka Farkas László szentegyházi plébános, a gyulafehérvári egyházmegye zenei bizottságának titkára kiemelte az ének imádság voltát, illetve azt, hogy az ének alázat és szolgálat is, amelynek célja: helyet adni az egyébként is mindig jelen lévő Istennek, az élet győzelmének, a feltámadás és a benne való hitnek. Ez pedig megmutatja azt is, hogy miképp tudok jobban szeretni, elfogadni. Énekeljetek szívből – biztatta a kórustagokat – ne féljetek, hogy valami nem tökéletes. Az éneklő lélekállapota a fontos, hiszen a világ ma is vágyik a harmóniára, a békére.
A találkozó köszöntői közül elsőnek Portik Zsolt megyei tanácsos szólt a kórustagokhoz és vezetőikhez, emlékeztetve, hogy amikor a templomban megszólal Kájoni öröksége és lélekért énekel az egyházi kórus, akkor együtt dalol a közösség. Márpedig, ahol közösség van, ott lélek is van, ami megerősödik a hitben. Danguly Ervin polgármester Isten hozott-tal köszöntötte a 11 helységből érkező 14 egyházi kórust, külön köszöntve az 52 éve Szárhegyen kántorkodó, s a rendezvény fő szervezőjeként is tisztelhető Bartalus Vince énekvezért.
Kilyénfalva (vezényelt Gál Péter), Tölgyes (v.: Bartis Zsolt), Ditró (v.: Bakos Ferenc), Remete (v.: Bakos Károly), Alfalu (v.: Bakó Botond), gyergyószentmiklós Szent István-plébánia (v.: Bíró Alpár), Szent Miklós-plébánia (v.: Gáll Szabolcs), Szent József-plébánia (v.: Szilágyi Gellért), az örmény szertartású plébánia kórusa örmény nyelven énekelt (v.: Bíró Zsolt), Csomafalva (v.: Ambrus Tibor), Újfalu (v.: Molnár Sándor), Borszék (v.: Balázs Tibor), Tekerőpatak (v.: Ambrus Levente) és a szárhegyi egyházi kórus (v.: Bartalus Vince).
A hasonló találkozók az évről évre jobbá váló egyházi kórusok munkáját sokban segítik, hiszen a tapasztalatcsere mellett szoros barátságok is kialakulnak a kórusok tagjai között, újabb közösségformáló lehetőségként.
A zárszót mondó házigazda plébános, Nagy László megköszönte a támogatók, köztük a megyei tanács, az önkormányzat, a helyi iskola a Vámszer Géza Művészeti Népiskola és a többiek segítségét. Szavaiból idézzek: a dal által megtörténik mindaz, amit a puszta szavak nem tudnak kifejezni. Szombaton ismételten ez történt, a Gyergyói-medencében immár 37. alkalommal!
275 dalos és 14 karnagy dicsérte az Urat, simította harmóniába a hétköznapok sokszor sértő történéseit, feledtetve azokat, lelket simogatva. Az borszékiektől átvett vándorzászlót egy éven át Szárhegyen őrzik, hogy jövőben átadhassák a remetei dalostestvéreknek.
Bajna György
