A Kolozsváron 1990. február 11-én megjelenő Keresztény Szó alapító főszerkesztője volt, sajnálatosan rövid ideig, Bajor Andor, de ez a munkássága a lap s az újrainduló erdélyi katolikus sajtót meghatározta. Virt László emlékezését olvashatják.
A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen 1949-ben szerzett filozófus diplomát. Előbb logikát, majd irodalmat tanított az egyetemen, ahonnan végül 1952-ben eltávolították. Ezután újságoknál dolgozott. Íróként az 50-es évek elején indult, de sok pályatárstól eltérően kezdettől elutasította a ,,hurrá optimista” sematizmust. Az igazmondás érdekében kezdettől szétfeszítette a hagyományos epika, a hagyományos publicisztika kereteit, amit a szatíra, a jelenségek groteszk leírásával ért el. Ezzel a diktatúra hamis látszatteremtését utasította el. Humorral ötvözött szatíráiban bírálta a ,,hivatalos”, azzá nyilvánított társadalmi jelenségeket, az uborkafára kapaszkodott törpe ,,óriásokat”, a kétszínűen uraskodó szolgalelkűeket. Olykor Bohumil Hrabal ellentéteket szikráztató groteszk leírásaival is rokonítani lehet; egy Harabal-kisregény címe: Túlságosan zajos magány. Bajor ezzel olyan műfajt teremtett, amit követve az egyetemi katedráról elparancsolták ugyan, de büntetőjogilag nem lehetett belekötni. Sütő András írta róla: ,,Velünk indult, de rendkívüli kivételként. Készen, teljes fegyverzetben már az első megszólalásával. Az embernek az a gyanúja, hogy az útkeresés kínjait, a kísérletek kudarcait sohasem ismerte, pedig ez lehetetlenség. Inkább arról van szó, hogy Bajor megkímélte közönségét a nyilvános magántanulástól, a Művét megelőző kísérletezéstől, a belépődíjas edzéstől.”
Filozófusnak képezték, és filozófus alkat maradt a saját magának teremtett irodalmi műfajban is. Az erőltetett látszat és az eredendő valóság szembesítését végezte, amivel a léttől elferdített álvalóságot, a hazug látszatot leplezte le. Tette ezt nyelvi kisebbségben — a nyelv is filozófiai fogalom, ha a Valóság feltárása a célja –, a kiszolgáltatott kisember élethelyzetéből láttatva a világot, azt a végtelen valóságot, amit a diktatúra a felfelé néző ember elől úgy próbált eltakarni, hogy kátránypapírt szögezett a végtelenre nyíló égboltra.
,,A világban semmi sem abszolút: még a hazugság sem.” A már-már fantasztikussá torzított, groteszk mondat közli, hogy az abszolútnak hirdetett hazugság az hazugság — egyébként pedig ebben a világban mi lenne abszolút. Semmi. Az Abszolútum máshol van, még akkor is, ha ,,a szellemi élet kőkorszaka óta vannak illetékes személyek, akik hivatali kötelességből megkülönböztetik a valót és a valótlant”. Ezek ,,az illetékes személyek” a gondolatrendőrök, akik a a sötétet napfényes világosságnak, a betonszürkét derűnek hazudják. A való, és a hazudott valótlan megkülönböztetése, szikrázó összeütközése ott van abban, amit az ólombányában kényszermunkát végzett Jakab Antal püspökről a Keresztény Szó első számaiban írt: ,,Megismerte a szocialista szabadság börtöneit, a béketábor ólombányáit, mert nagy szüksége volt a lenini humanizmusnak és a bolsevista népszeretetnek a puskagolyók nyersanyagára.”
Bajor Andor aggódott Európáért, aminek válságát látta. Már 1990-ben a kolozsvári Keresztény Szó alapító főszerkesztőjeként írta, hogy ,,Európáról az első hiteles hír az, hogy elrabolták”. Európa elrablásáról mások is írtak a kérdőjeles, szellemeket elrabló 20. században, de Bajor Andor visszamegy az ógörög mitológiához, hogy reményt adjon a reménytelen európai szellemnek. Bajor arról tudósít, hogy ,,Európát egy bika rabolta el, amelyet a nyomozó hatóság utóbb Zeusszal azonosított”. Zeusz csalafinta istenség volt. Meglátta Europét, a gyönyörű Európát, és beleszeretett, pedig neki Héra volt a felesége. Hogy Hérát átejtse, szép aranyszőrű bikává változott, és ezzel átejtette Europét is, aki fölült rá, mire a bika-Zeusz elvágtatott vele. Bajor Andor azt közli, hogy Európa elrablása folyik: ,,Európát senki sem fedezte föl, de időnként mindenki elveszti. (…) Végül is miért ne találhatnánk meg?”
Ott volt ő is Márton Áron kisugárzásában. Egyetemi hallgatóként 1947 márciusában az egyetemi hallgatók nevében ő köszöntötte a püspököt a kolozsvári piaristák nagytermében. Majd pedig 1989 februárjára, Márton Áron püspökké szentelésének 50. évfordulójára NEM MI VÁLASZTJUK KI A SZENTJEINKET címmel elmélkedést írt, amit akkor nem mondhatott el, de az általa alapított Keresztény Szó I. évfolyamának 1. száma közölte. Ebben Bajor Andor arról is ír, hogy ,,legyen erőnk az imára Európáért, az egész világért (…) az üldözöttért és az üldözőért”. Máshol is írt arról, hogy imádkozni kell az üldözőért is, egyik kötetének éppen ez a címe: Ima az üldözőkért.
Virt László
