A szatmárnémeti Zárdatemplomról nagyon sok érdekességet tudhatunk meg, ha kíváncsian és kitartóan kutatunk – vallja a templomot örökbefogadó csapat. A lelkes diákok ezúttal a szatmári egyházmegye általános helynökével és a templomban szentmiséket celebráló Ilyés Csabával beszélgettek. Néhány információt már korábban a szatmári irgalmas nővérek helyi elöljárójától is megtudtak, ismereteiket azonban tovább bővítették, egyebek mellett felfedezhették a templomban található műalkotásokat is. A frissen szerzett tudásukat osztják meg az alábbiakban olvasóinkkal is.
A szatmárnémeti Zárdatemplomról nagyon sok érdekességet tudhatunk meg, ha kíváncsian és kitartóan kutatunk. Mi ezt tettük. Megkértük Ilyés Csaba általános helynök urat, hogy meséljen nekünk.
A szatmári irgalmas nővérek rendje 1842-ben alakult. Hám János püspök egy olyan épületrendszert építtetett 1837–1843 között, melyben egy erős és elkötelezett női közösség élhette mindennapjait. Ahogy arról korábban beszámoltunk, a nővérek legfőbb feladata a leányifjúság nevelése, valamint a beteg- és idősgondozás volt, ám mindemellett nem csak ezzel foglalkoztak. A nővérek létrehozták Erdély legelső tanítóképző intézetet, amely elkötelezett, felelősségtudó és képzett tanítókat adott az országnak.
Most megismerhetjük magát a templomot, amely a rend életének lelki központjaként is működött. A nővérek mindennap itt végezték el közösen az imáikat, majd ezután láttak hozzá olyan feladatokhoz, amelyek létfontosságúak voltak az ő környezetüknek. Elvégezték a háztartási munkákat, gondozták a kertet, etették az állatokat, és mindemellett főztek a bentlakó diákokra, és ellátták a szociális konyhát is. Varrodát működtettek, ahol oltárterítőket, mise- és ministránsruhákat, valamint antipendiumokat készítettek. Ezek közül még néhányat ma is használnak, főleg ünnepekkor.
Miután megismertük a szatmári irgalmas nővérek mindennapjait, érdemes egy kicsit a templomot is felfedezni. Vagyis ha igazán pontosak szeretnénk lenni, akkor bár általában templomnak mondjuk, de szigorúan véve ez „csak” kápolna, hiszen nincsen saját papja, ez csak egy misézőhely, valamint a templomokkal ellentétben itt nincs sem keresztelő, sem esküvő, sem pedig temetés.
A templom jelenlegi festését 1941-ben Megyer-Mayer Antal budapesti iparművészeti tanár tervezte, majd az irgalmas nővérek rendjének alapítása 100. évfordulójára el is készítették a templom új festését. A kétmanuálos 22 regiszteres orgona pedig Rieger Ottó budapesti orgonagyárában készült 1902-ben, ezzel is emelve az itt tartott misék értékét.
Érdemes megfigyelni azt is, hogy a zárdában vannak mellékoltárok is. Egy pap misézett a főoltárnál a többiek pedig a mellékoltároknál. A két mellékoltáron lévő Jézus Szíve- és Szent József-szoborot 1889-ben Meszlényi Gyula püspök úr állíttatta. Az idők változásával megtiltották, hogy a templomban egyszerre több misét mutassanak be, így a mellékoltároknak már nem sok funkciójuk volt.
A templomokban álltalában három szentnek az ábrázolása található meg. Ez igaz a Zárdatemplomra is. Az első a lourdes-i Szűz Mária a barlangábrázolással. A másik Szent Antal, míg a haramadik Kis Szent Teréz. A Zárdatemplom azon kevesek közé tartozik, ahol a sok szent között, egy ritkán ábrázolt alakot is megtalálunk, aki nem más, mint Páli Szent Vince, aki a lazarista szerzetesség alapítója. A róla készült festmény egy ismeretlen bécsi festő alkotása 1842-ből. A főoltárképet, melyen Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ábrázolása látható, Pesky József festett 1846-ban.
A Zárdatemplomot Mária szeplőtelen fogantatásának szentelték. Mária szeplőtelen fogantatása azt mutatja be, hogy Mária már édesanyja méhében tiszta volt, nem rendelkezett az eredeti bűnnel. Ez a Máriáról szóló négy dogma egyike.
A zárda alatt található egy kripta, ahova a vezető pozíciót betöltő nővéreket temették el, valamint Hám János püspök szíve is itt nyugszik, mert azt kérte, hogy mikor meghal, a szívét ide temessék el.
Szöveg és fotók: Zárdatemplom őrei
