Székelyudvarhelyen október 5-én délután – a Márton Áron 130 emlékév tiszteletére – nyílt meg a Tiszteletreméltó Márton Áron püspök Székelyudvarhelyen című kiállítás a Kis Szent Teréz-plébániatemplomban. A tárlat a Székelyudvarhelyi Főesperesség és a Szent Miklós Római Katolikus Plébánia, valamint a Haáz Rezső Múzeum közös kiállítása.
„Legyetek az igazság védői és a szeretet apostolai”
A vendégeket Márton József főesperes-plébános köszöntötte, mint mondta, Márton Áron püspökről beszélni mindig több, mint egy történelmi személyiségről beszélni. Egy olyan emberről szólunk, akinek élete, hite, tartása és közösség iránti felelőssége ma is kérdéseket intéz hozzánk. Továbbá kitért arra is, hogy a kiállítás nem szeretne csupán egy lenni a Márton Áron püspök 130. születési évfordulójára szervezett események sorában, az alapvető cél ennél több, értéket teremteni és értéket tovább adni. „Olyan értéket, amely nem csak a jelen pillanatról szól, hanem amelyhez később is vissza lehet térni, amelyet meg lehet mutatni a gyermekeinknek, unokáiknak, az ide érkező vendégeknek, és amely segít megérteni, hogy ki volt Márton Áron püspök. Mit jelentett számára a közösség és miért maradt az alakja ennyire fontos a mi számunkra?” – fogalmazott Márton József, felidézve Márton Áron püspök 1944. május 18-án Kolozsváron elhangzott papszentelési beszédét, „Legyetek az igazság védői és a szeretet apostolai – ebben a rövid mondatban talán egész élete egyik legfontosabb üzenete van benne. Az igazság védelme ugyanis bátorságot kíván. Különösen akkor, amikor az igazság kimondásának ára van. És ő mégis azt mutatta meg, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet másra hárítani a felelősséget, amikor az embernek ki kell állnia azért, amiben hisz. Talán ezért is különösen fontos Márton Áron alakját itt, Székelyudvarhelyen felidézni. Ez a város nem egyszerűen helyszíne ennek a kiállításnak, Székelyudvarhelynek saját emlékezete, saját története és saját közösségi tapasztalata van. Márton Áron püspök pedig ennek a térségnek, ennek a közösségnek a történetéhez is szorosan kapcsolódik”.
A kiállítás nem csupán azt mutatja be, ki volt Márton Áron püspök, hanem azt is, mit jelent a mai ember számára: „Mit jelenthet egy olyan korban, amikor másfajta kihívásokkal szembesülünk? Mit tanulhatunk a következetességéből, a szolgálatából, a közösség iránti felelősségéből?” – tette fel a kérdést a főesperes, és kívánta, hogy a tárlat látogatói ne pusztán több információval távozzanak, hanem vigyék magukkal Márton Áron püspök példáját és egy gondolatot, egy kérdést, egy mondatot egy felismerést. Mert az emlékezés akkor válik igazán értékessé, ha nem csak a múltról szól, hanem a jelent is formálja. „Legyen ez a tárlat nem csupán egy újabb pont az emlékévben, hanem egy maradandó találkozási pont Márton Áron püspök életével, örökségével és üzenetével”.
Miért tiszteljük Áron püspököt?
„Milyen tisztelt hallgatóság!” – üdvözölte Márton Áron püspök úrtól kölcsönvett köszöntéssel Kovács Gergely érsek a jelenlévőket, majd három kérdés körre világított rá: Miért tisztelik Áron püspök urat? Miért fontos, hogy ez az év emlékév? És hol tart, egész konkrétan a boldoggá avatás ügye?
„Miért tisztelik Áron püspök urat? Erre nehéz válaszolni, hiszen Áron püspök annyi mindenben példakép lehet a számunkra, és igazából ki-ki megtalálhatja azt a jellemvonását, azt a karakterét, amely szimpatikus, vagy amelyben követni szeretné. Egy dolgon azonban mindenképpen elgondolkodhatunk. Napjainkban akárkivel állunk szóba, megkérdezzük, hogy hogy van, általában a válasz a panasz formájában hangzik el, gazdasági válság van, egyre nehezebb az élet, tőlünk nem messze háború folyik, politikai fejetlenség van, olyan nagy a bizonytalanság. De akkor mit mondjunk Áron püspök koráról?” – fogalmazott Kovács Gergely érsek, majd felidézte azt a kort, amelyben országhatárok megváltoztak, embereket származásuk miatt üldöztek, megpróbálták felszámolni a vallásszabadságot, ellehetetleníteni az egyház életét, államosítottak. „Áron püspök abban a nagyon nehéz történelmi helyzetben mindig bizonyossággal tudta, hogy ki a történelem ura. Amikor dönteni kellett, nagyon jól tudta, hogy kihez mérje magát. Ez az első pont, amely számunkra is nagyon fontos: Áron püspöknek a megingathatatlan istenhite, minden további erőforrása”.
„Mint főpásztorotok elsősorban a hitet akartam megerősíteni lelketekben és a hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségnek” – idézte Áron püspök utolsó, 1983-ban megfogalmazott körleveléből. „Áron püspökben a hitet szemléljük, de ne csak megcsodáljuk, hanem próbáljunk ugyanolyan erős hittel lenni, amely túlmutat a vallási, nemzetiségi határon, és szerintem ez is oka annak, hogy mindannyian Erdélyben, de Erdély határain túl is továbbra is magunkénak érezzük” – fogalmazott Kovács Gergely.
A második kérdéskörre térve elmondta rengeteg rendezvény, esemény van a Márton Áron 130 emlékévben, ami nagyon fontos, de sokkal fontosabb az, hogy emlékévet ne csak egyszerűen átéljük, engedjük, hogy ő szóljon hozzánk, különösen a fiatal generációhoz. „Fontos, hogy ő beszéljen hozzánk, hogy mutassa meg, hogy nagyon nehéz körülmények között is lehet egyenes gerinccel élni. Lehet ragaszkodni a hitünkhöz, az identitásunkhoz. Székelyudvarhely számára különös büszkeség az, hogy elmehet és találkozhat Márton püspök úrral itt, Székelyudvarhelyen. Az a fontos, hogy amikor a kiállításról kijövök, akkor ne csak büszke legyek, ne csak örüljek annak, hogy találkoztunk, hanem vigyek magammal legalább egy olyan kérdést, hogy én az ő helyében mit tettem volna, még konkrétabban, ma mit teszek” – fogalmazott mintegy üzenetként az érsek.
„Imádkozni kell!”
A harmadik kérdéskör – a boldoggá avatás, szentté avatás – kapcsán az érsek kihangsúlyozta a Tiszteletreméltó cím nem udvariassági cím, azt jelenti, hogy az egyház a hivatalos és hosszú vizsgálatok után eljutott arra a pontra, amikor kijelenti, hogy Márton Áron püspök úr szentül élt. „A boldoggá avatás, mivel Áron püspök nem vértanú, hanem hitvalló, szükség van egy, az ő közbenjárására bekövetkező csodára. A csodát nem ő teszi meg, a Jóisten teszi, de Áron püspök úr közbenjárására. Csoda az számos, de általában, amit lehet igazolni vagy az ellenkezőjét, az egy gyógyulás, egy olyan gyógyulás, amelyre az orvostudomány azt mondja, hogy a modern orvostudománynak köszönhetően sem következhetett be. Tehát nem a kezelésnek, a kúrának, a terápiának köszönhető, valóban egy csodás gyógyulásról van szó, nem lehet tudományosan megmagyarázni. Az egyház azt mondja, hogy ez a gyógyulás Áron püspök úr közbenjárásának köszönhető. Tehát olyan gyógyulás, amelyet nem tudnak orvosilag megmagyarázni, és azt bizonyítjuk róla, hogy Áron püspök úr közbenjárását kérték. Hogy Áron püspök ügye halad-e előre vagy sem ez a híveken áll. Nem Rómán, nem az érseken, nem a posztulátoron, nem a viceposztulátoron, hanem önökön. Konkrétan imádkozni kell Áron püspök közbenjárásáért. Hála Istennek három ilyen ügyünk is van, amin a viceposztulátor dolgozik. Imádkozni kell, Áron püspök közbenjárását kérni, ez a mi dolgunk” – ismertette az érsek.
Márton Áron üzen a ma emberének
„Vannak emberek, akiknek az életét a történelem alakítja, és vannak olyanok, akik maguk alakítják a történelmet. Márton Áron püspök ezt utóbbiak táborába tartozik. Olyan ember volt, aki a 20. század egyik legnehezebb időszakában is tudta, hol a helye, mi a kötelessége, és kikért tartozik felelősséggel. Nem hajolt meg, nem alkudott meg, és ami talán a legfontosabb, soha nem fordított hátat közösségének” – emelte ki köszöntőjében Szakács-Paál István, Székelyudvarhely polgármestere, majd hangsúlyozta, hogy Márton Áron püspök nem csak arra tanít, hogyan kell helytállni a történelem viharaiban, hanem arra is, hogy hogyan kell élni akkor, amikor rajtunk múlik a közösségünk jövője. „A saját sorsunkat magunk kovácsoljuk, az élettől csak annyi kegyre számíthatunk, amennyit tőle makacs kitartással, megbonthatatlan összefogással, céltudatos és szívós munkával kikényszerítünk. A nagy időkhöz nagy nemzedék kell.” – idézte Márton Áron 1939-ben kijelentett szavait, majd a kiállításra térve elmondta Márton Áron jelen volt a székelyudvarhelyi emberek mindennapjaiban, bizonyítja ezt az is, hogy a történelmi okmányok, egyháztörténeti emlékek mellett családi fényképek is a tárlat részei, melyek akkor válnak igazán értékessé, ha azt a következő nemzedéknek is továbbítjuk. „Mit ér az örökség, ha nem vigyázunk rá. Márton Áron nem azt hagyta ránk örökségül, hogy várjunk a jobb időkre, hanem azt, hogy dolgozzunk érte. Hogy őrizzük meg, amit elődeinktől kaptunk és teremtsünk hozzá annyit, hogy gyermekeinknek még többet adhassunk tovább. A nagy időkhöz ugyanis valóban nagy nemzet kell, a mi feladatunk az, hogy mi értékeljük a közösségeinket” – fogalmazott Szakács Paál István és köszönetet mondott a szervezőknek, családoknak, akik hozzájárultak a tárlat létrejöttéhez.
Székelyudvarhely sokféle szállal kötődik Márton Áron püspökhöz
Tiszteletreméltó Márton Áron Püspök Székelyudvarhelyen kiállítás a szentéletű püspök és a város, Székelyudvarhely kapcsolatát kívánja körüljárni és bemutatni, közös gondolkodásból született. Az emlékévben főesperes kezdeményezésére, levéltáros, történész, muzeológus, hitoktató kollégákkal beszéltünk arról, hogy a Székelyudvarhely sokféle szállal kötődik Márton Áron püspökhöz. Elsősorban ezt szerettük volna feltárni és a közönségnek bemutatni. A város lakóival és az idelátogatókkal megismertetni egy olyan embert, püspököt, akit méltán nevezhetünk emblematikus személynek. Megérte és magán viselte, ahogy már hallottuk, Erdély XX. századi történetét, mindemellett meghatározója volt az erdélyi magyarságnak. Szavai, útmutatása a katolikus hívek körén túl más felekezetűekhez is eljutottak. A gazdag és sokrétű hagyatékból ez esetben Márton Áron és az Udvarhelyi Plébánia, Főesperesi Kerület kapcsolatára utaló dokumentumok, fényképek és tárgyi emlékek közül szükséges volt válogatni” – mondta elöljáróban Hegedűs Enikő művészettörténész, a kiállítás kurátora, kiemelve hogy a kiállításnál közreműködött Bernád Rita-Magdolna is.
Életútjának főbb mozzanatait emelte ki a kurátor, többek között székelyudvarhelyi állomásait is kiemelve, hiszen a Szent Miklós plébánia házikönyve, a Historia Domusban számos érdekes adatot rögzítettek. „A kiállításon a ház könyveit a püspöki szentelésnél nyitottuk ki. 1939 februárjában történt püspökszentelés után Márton Áron számos alkalommal jött Székelyudvarhelyre és a főesperesi kerületbe. A felújított Szent Miklós-templom megáldását és az új főesperes plébános beiktatására 1939. szeptember 24-én került sor. A Magyar lapok szeptember 29-i száma részletesen méltatta e kettős ügy jelentőségét. Meglepő volt olvasni a Keleti Újság 1940. július 2-i számában, hogy június 29-én Márton Áron püspök 15 papnövendéket szentelt áldozópappá a székelyudvarhelyi Szent Miklós-hegyi templomban” – ismertette a művészettörténész, továbbá arról szólt, hogy a Márton Áron püspök életét, papi és püspöki hivatásának mintegy lényegét közvetíti az a rövid animációs dokumentumfilm, amely az idei emlékévben készült, és melynek szöveget Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója írta. „A dokumentumfilm arra irányítja figyelmünket, hogy a püspök egész élete, hivatása Krisztus követésére és a közösség szolgálatára épül. Ez megnyilvánult a társadalmi igazság és igazságosságért való kiállásában, keresztény hitélet gyakorlásában, a kisebbségi lét tudatos vállalásában, saját népe iránti elkötelezettségében is” – ismertette a kurátor.
Az első körlevelében megfogalmazott gondolata és sokat idézett püspöki jelmondata Non recuso laborem, Nem hátrálok, nem futamodok meg a munkától, a terhek viselésétől, szenvedéstől, visszaköszön a híveitől és papjaitól búcsúzó főpásztor utolsó körlevelében: „Isten akaratát látva a kinevezésben, gyengeségem tudatában, de az Ő segítségében bízva fiatalos készséggel és odaadással vállaltam a feladatot: Non recuso laborem, Uram, ha néped számára még szükséges vagyok, nem utasítom el, vállalom a munkát. A haladó évek, közte a háború pusztításainak és a háború utáni átalakulások évei felettem sem múltak el nyomtalanul, próbára tették testi-lelki erőimet.”
„Márton Áron számára a nevelés az ember egész személyiségének formálását jelentette”
„Márton Áron fiatal papként már felismerte a nevelés fontosságát. Érdemes időt szánni a neveléssel, oktatással kapcsolatos írásainak olvasására is. Népnevelői szándékkal az Erdélyi Iskola című folyóirat hasábjain is megmutatkozott. Kolozsvári Egyetemi hitszónokként egyik alapítója volt a lapnak, amely az 1930-as években az oktatás és a nevelés kérdéseiben hiánypótló kiadványnak számított. Az erdélyi magyar pedagógiai szakmai folyóirat iránt katolikus és más felekezetek pedagógusai is élénken érdeklődtek. Az Erdélyi iskola a Felvidéken és Délvidéken is hatást gyakorolt a magyar nevelőkre. Márton Áron számára a nevelés az ember egész személyiségének formálását jelentette, amelyben a hit az erkölcsi tanítás, a felelősség és a közösség iránti elkötelezettség egyaránt fontos szerepet kapott. Nevelési, oktatási irányelvei túlmutatnak az iskolák falain, mert nem elhanyagolható az iskolai oktatás ügyének felkarolása sem. Az 1930-as, ’40-es években Székelyudvarhely nagy múltú római katolikus oktatási intézményei is, mint felekezeti iskolák, tanintézmények működtek, a plébánia, a Római Katolikus Státus és nem utolsó sorban a püspök fennhatósága alatt. Az, hogy Márton Áron mennyire komolyan vette az iskolát, kitűnik abból is, hogy olykor kritikát fogalmaz meg. Például 1940 augusztusában jelzi, hogy az Udvarhelyi Fiúnevelő Intézet tanulmányi előmenetele lehetne megfelelőbb” – hangzott el a megnyitón, kiemelve, hogy a püspök az időszak kihívásai és nehézségei közepette mindvégig biztatja a főesperes-plébánosokat, hogy tegyenek meg mindent a katolikus tanintézetek működésének biztosításáért, maradjanak a helyükön, és ne a menekülést válasszák. 1946 évi körlevelében egyházmegyei gyűjtést kér a katolikus iskolák megsegítésére. „Híveink hűséggel ragaszkodnak ősi iskoláinkhoz, ezekben kívánják gyermekeiket taníttatni és neveltetni. A háború ostorcsapásai alatt lélekben gazdagodtunk, de anyagiakban szegényebbek lettünk. Sok szülő, aki eddig saját erejéből tudott gondoskodni gyermekei tanításáról, most erre képtelen, segélyért kopogtat. (…) 1946 májusában az udvarhelyi kerület papságát hívja, hogy támogassák az Actio Catholica-t, hogy szövetkezeti alapon bentlakást hozhassanak létre Udvarhelyen. 1946 júniusában Márton Áron meglátogatja az udvarhelyi főgimnáziumot, amikor az igazi demokráciáról tart beszédet. 1947-ben a hitoktatást sürgeti három helyen: a templomban, az iskolában és a szülői házban egyaránt” – ismertette Hegedűs Enikő, hozzátéve a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnázium elnevezését már 1948 januárjában Magyar Tannyelvű Elméleti Líceummá változtatták, 1958-ban Dr. Petru Groza kommunista politikus nevét kapta”.
„Nincs más, ki védelmet adjon, csak az Isten!”
A kiállítás következő egysége a Székelyudvarhelyen kiemelkedő úrnapi búcsúhoz kapcsolódik. A Historia Domusban feljegyezetteket is ismertette a kurátor, mint mondta: „Márton Áron püspök atyánk is megjelent Székelykeresztúrról hozzánk jövet az 1947. évi úrnapi körmenet vezetésére. 1949-ben pedig a csíksomlyói pünkösdszombati búcsú és bérmálások után érkezett Székelyudvarhelyre. 1949. június 16-án az úrnapi búcsún a város főterén szentmisét mutattak be, és körmeneten vitte az oltáriszentséget. A helyi szokás szerint a körmeneten egy labarumot is visznek, hasonlót, mint a csíksomlyói pünkösdi búcsún.”
Az erdélyi egyházak életében az 1945-49 közötti időszakban Romániában a szovjet típusú államberendezkedés, diktatórikus intézkedései az egyház szabad működését nagymértékben korlátozták. Az államhatalom a római katolikus egyházat, az egyházi vezetést, püspököt, papságot a lehető legnagyobb mértékben a befolyása alá kívánta vonni. „Márton Áron nyíltan visszautasított minden olyan intézkedést, amely a katolikus egyház jogainak és tanításának sérelmével járt volna. ’45-49 közötti körlevelében, beszédeivel gyakran foglalkozik az emberi jogokkal, a demokrácia erkölcsi feltételeivel. Az 1949. évi pünkösdszombati beszéde Csíksomlyón, valamint Székelyudvarhelyen, az úrnapi körmeneten való jelenléte ezért is kiemeli őt. Nincs más ki védelmet adjon csak az Isten! Ő mindenkor és mindenki ellen megvéd – mondta Csíksomlyón. Székelyudvarhely főterén ’49-ben Márton Áron által vezetett búcsú volt az utolsó, amelyet 1990-ig még szabadon lehetett tartani. A következő évtizedekben az Oltáriszentség ünnepét csak a templomban és közvetlen a templom körül, a temetőbe felállított oltároknál engedélyezték.”
Letartóztatás veszélyében
„1949. június 14-én a securitate utasítja a brassói, csík és udvarhelyi hivatalokat, hogy intézkedjenek Márton Áron minden útjának a széles körű felügyeletéről és megnyilatkozásairól. Állítsanak össze jelentést a kihallgatott személyek nyilatkozataiból. Márton Áron Székelyudvarhelyről június 16-án délután indult haza Gyulafehérvárra. Bármelyik pillanatban fennállt a letartoztatásának a veszélye. Az udvarhelyi fuvarozó, Sztojka Ferenc és öcse Károly két autóval különböző útvonalakon indult, hogy elkerüljék a hatóság embereit. Így sikerült a püspököt szerencsésen hazaszállítani. Id. Sztojka Ferenc visszaemlékezéseiben felidézi a püspök 1949. évi menekítését és Áron püspök emberségét is. A későbbiekben is kísérte őt bérmaútjain és fényképezett. Az 1950-70-es években készített felvételek mára dokumentumértékkel bírnak” – ismertette Hegedűs Enikő, majd rátért a püspök letartóztatására, a koncepciós perre, börtönre való ítéletre, kényszermunkára, majd a hat évnyi börtön utáni bérmaútjáról, majd az ezt követő megpróbáltatásokról, akadályoztatások teljes soráról is szólt. 1967 novemberében Márton Áron püspök házi őrizetét tíz év után oldották fel. Idősen és betegen újrakezdi a bérmálásokat, az udvarhelyi főesperesi kerületben 1969 júniusában bérmált. „1973 márciusában is eljön az idős püspök Székelyudvarhelyre, Veress Ernő nyugalmazott teológiai tanárnak a temetésére, aki tőle, az 1940-es években veszi át az Erdélyi Iskola című lap szerkesztését. A városban utoljára 1975. október 8-án járt” – ismertette többek között a kurátor.
„II. János Pál pápa, mikor 1980. április 2-án elfogadta az idős beteg Márton Áron lemondását a püspöki szolgálatról, köszönőlevelében az Úr legigazabb szolgájának nevezte, aki nem kímélte a fáradtságot, sem a szenvedést.”
Székelyudvarhely városa, Kovács Sándor néhai főesperes-plébános kezdeményezésére a Patkónak, 1990-ben a Márton Áron tér nevet adta. 1996-ban itt helyezték el Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész Márton Áron püspökről készült alkotását.
Köszönet
„A köszönet szavával szeretnék élni, és elsősorban szeretném megköszönni Szent Miklós Római Katolikus Plébánia és Főesperesi hivatalának, hogy elfogadtak partnerként ebben az emlékévben megrendezendő kiállításhoz. Köszönjük szépen az érsek úrnak, köszönjük szépen főesperes úrnak, hogy méltónak tekintették azt az intézményt, amelyben mi is szeretettel tesszük azt, amit teszünk, és a kulturális tevékenység alapvetően az identitásunk megőrzését is szolgálja. Abban a téren, amelyet mi fel tudtunk ajánlani, egy héttel ezelőtt még a Tamás Áron Gimnázium jóvoltából az 500 éves Udvarhelyi kódex állt. Ez a fajta példaértékű, egymás után követő kiállításunk során én úgy gondolom, hogy méltó ahhoz, hogy felekezettől függetlenül mutassunk be olyan értékeket, amelyek egyrészt a történelmi múltat, másfelől pedig azt a példát mutatják, amelyek a munkánkban, s a hétköznapjainkban előre mutatva tudnak lenni” – fogalmazott Miklós Zoltán múzeumigazgató, és köszönetet mondott Hegedűs Enikő odaadó, szakmaiságot tükröző munkájáért, illetve mindenkinek, aki a tárlat létrehozásában dolgozott.
A kiállítás megnyitón közreműködött a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébánia Musica Sacra Kamarakórusa, Kovács Mózes József kántor és Faluvégi Chripkó Krisztina szoprán énekesnő.
A megnyitót követően a Haáz Rezső Múzeumba vonultak át a jelenlevők megtekinteni a tárlatot, amely 2027. január 31-ig lesz látogatható.
Fotó: Szabó Károly
