Kolozsváron központi helyen, de mégis csendesnek mondható mellékutcában telepedtek le a segítő nővérek néhány évvel ezelőtt a Szent Mihály-plébánia vezetője, László Attila főesperes meghívására. A házuk, a 4D ajtaja mindenki előtt nyitva áll – tudtuk meg ottjártunkkor. Az alábbi összeállítást a kolozsvári tevékenységükről, „történelmükről” négy beszélgetés mozaikjaiból raktuk össze.
A kezdetek
Tomka Magdolna sa: 2021 óta épülget ez a hely, ez a ház, a közösség, ez a kezdeményezés. László Attila kolozs-dobokai főesperes kérésére érkezett rendünk ide, miután a közösségünk is megkülönböztetést tartott. Egy ideje már gondolkodott a rendünk, hogy valami olyan helyet lenne jó biztosítani a fiataloknak, ahova ki tudnak lépni kicsit a világból, ahol idő, hely van számukra biztosítva, hogy a kérdéseikkel le tudjanak ülni, levegőt tudjanak venni, töltődni tudjanak, és gyakorlatilag ezzel a csírájában formálódó ötlettel és megkülönböztetéssel egy időben, mondhatni párhuzamosan jött a kérés innen, hogy nem jönnénk-e Kolozsvárra fiatalokkal, illetve fiatal felnőttekkel, családokkal foglalkozni. Ezt követően a közösség részéről megszületett a döntés, hogy megpróbálunk egy ilyen fiatalokat segítő helyet létrehozni. 2021-ben kezdtünk el barátkozni Kolozsvárral, Bereczki Silvia nővértársammal, aki most tartományfőnöknőnk, és aki kolozsvári gyökerekkel rendelkezik. Én előtte Magyarországon Nyíregyházán szolgáltam, és aztán helyeztek ide, Kolozsvárra. 2022 februárjától vagyunk így itt, konkrétan itt élve közösségként, akkor mutattak be minket az egyházközségnek mint szolgáló nővérek, és azóta próbáljuk megtalálni, hogy éppen az idelátogatók közül kinek mi a szüksége, kinek mi az igénye, kinek mit tudunk nyújtani, hogy a jó Isten felé növekedhessen.
A név története
Tomka Magdolna sa: A 4D neve úgy született meg, hogy az egyetemistákat kérdeztük, hogy szerintük mi fejezi ki leginkább a háznak a küldetését, és mondjuk így pályázati kiírás volt a névre. Az ő javaslataik alapján először a 3D elnevezés volt a befutó ötlet, de aztán mondták a fiatalok, hogy nem lehetne még egy D-t hozzáadni, hiszen a legegyszerűbb mozifilm is lassan 4D-s. Ezek a bizonyos D-k természetesen nem a mozifilmek „mértékére” utalnak, hanem a küldetésünknek a rövidítéseit foglalja magába, a közösségi oldalon is így szereplünk: 4D: Dinamika Dialógus Döntés isteni Dimenzióban. A küldetésünknek ezek a szeletkéi: dinamika, dialógus, döntés és a diadeusz, azaz hogy mindezt az Isten szemszögéből próbáljuk tenni.
A háznak a célkitűzése, ami miatt idejöttünk Kolozsvárra, hogy az útjukat kereső, ide betérő fiataloknak a döntéseikben segítsünk, legyen szó élethivatásbeli, foglalkozásbeli vagy apró hétköznapi döntésről. Mert tudjuk, hogy az apró, kicsi döntésekből születik aztán a nagy döntés, és ebben próbálunk segítséget nyújtani a legkülönbözőbb módokon. És bár most az egyetemista szót használtam, de fiatal felnőttekről beszélünk igaziból. Sok esetben az életkor is elég tág, tehát 18 és 35 év közöttek képezik a legfőbb célcsoportunkat – de hogy ki hol tart a lelki növekedésében, emberi fejlődésében, az nem mindig köthető életkorhoz, hogy éppen neki mi a döntési, választási, megkülönböztetési területe.
Élet a 4D-ben
Darvas Piroska sa: Van egy alapvető heti programunk, ahova fiatalokat hívunk meg, ezek általában este elfoglaltságok, és inkább imádságos alkalmak. Hétfő este van egy közös elmélkedés Szentírással, amit Szólj hozzá címmel hirdettünk meg. Ilyenkor együtt elolvassuk a Szentírást, személyesen elmélkedhet mindenki, és egy megosztás követi. Időnként a kedd esti szentmisével a Kolozsvári Egyetemi Lelkészségtől fel szoktak jönni fiatalok, és együtt ünneplünk itt a mi kápolnánkban.
A szerdai alkalmaink inkább a liturgikus időhöz igazodnak, adventben, nagyböjtben szoktunk hétköznapok lelkigyakorlatát meghirdetni, és ezek időpontja általában szerda. Aztán csütörtök este van a Szent Ignác-i ima, ami egy vezetett elmélkedés, és próbáljuk a fiataloknak továbbadni a különböző Szent Ignác-i imamódokat, a szemlélődést, az exament, ehhez hasonló imaformákat. A hétvégente elég gyakran csendes alkalmak vannak meghirdetve, általában személyesen kísért lelkigyakorlatok – a hétvégiek a bentlakásos események, ami azt jelenti, hogy csütörtök vagy péntek este beköltöznek a résztvevők, és akkor így vasárnap délig van lehetőségük az elvonulásra. Így néz ki a programjaink általános vázlata.
Az időnk nagy részében személyes beszélgetésekkel vagyunk lekötve. Mi azt látjuk, vagy legalábbis én azt látom, mióta itt dolgozom a 4D-ben, hogy nem annyira a nagy programokra van igény a fiatalok részéről, hanem inkább meghallgatásra és az úton való együtt járásra. Ez egy nagyon szép együtt dolgozás, együttműködés a KEL-lel, ahol meghirdették, hogy lehetséges személyes beszélgetésekre megszólítani különböző személyeket, így a plébániákról az ott szolgáló papokat, és hát minket is, segítő nővéreket, és ezzel élnek a fiatalok.
Nem heti rendszerességgel, hanem időszakosan szoktunk kreatív foglalkozásokat is meghirdetni. Én például nagyon szeretek varrni, és lányokkal több ilyen varrós programunk volt. Azért szeretem ezt a tevékenységet, mert ilyenkor sokat beszélgetünk együtt, azon kívül, hogy tanulnak is valamit, mindig imával kezdjük és fejezzük be. Ez nagyon szép lelki program, közösségépítő és kreatív. Magdi nővér pedig elvégzett egy bibliafigura-készítő tanfolyamot, és ezt is nagyon szeretik a fiatalok. Több ilyen hétvégét szokott meghirdetni, és ez a foglalkozás sem csak a technika elsajátításáról szól, hanem mindig része az ima a Szentírással, bevonva ebbe a sajátkészítésű bibliai figurákat is.
Jelenlét: a jó értelemben vett ellenállás jegyében
Tomka Magdolna sa: A heti állandó tevékenységeinken túl természetesen mindannyiunknak egyedi „feladata”, vagy legalábbis szerepe van. Ugye, a rendünk nagyon rugalmas, ezért nagy figyelmet igényel az életmódunk, és elég gyakran kell leállni, és kicsit átgondolni, hogy ez vagy az most tényleg fontos, el kell vállalni, vagy már nem szabad. Minket ugyanúgy szorongat a 21. század, hogy ezt is, azt is, amazt is csináld. Ugyanúgy ott van a kísértés, hogy elsekélyesedjünk vagy felszínessé váljunk, mert a közösségi média és a környező világ minket is ugyanúgy elér és bombáz az üzeneteivel. De azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb szerepünk, hogy jelként legyünk jelen, egyfajta jó értelemben vett „ellenállásként”. Szubjektív meggyőződésem, hogy nekem az életkorom miatt is az egyik legfontosabb feladatom az, hogy jelként közvetítsem a jelenben: nem kell mindenütt ott lennem, nem kell mindenhez is hozzászóljak. De ahol ott vagyok, és amihez hozzászólok, testestül, lelkestül tegyem, és ne úgy, hogy közben nyomogatom a telefont, vagy egyik program még véget se ér, de már nézem az órát, és egyből futok is át a másik helyre. Meg kell tanulni nemet mondani, meg azt, hogy köszönöm, nem tudom bevállalni ezt vagy azt, és nem azért, mert lusta vagyok a jóra, hanem azért, mert amiben vagyok, abban szeretnék úgy ott lenni, hogy nem azon kattog az agyam, hogy amúgy most még öt másik dolgot kellene intéznem, és kell innen rohannom tovább…
Néha megjegyzik nekem, hogy küldtem üzenetet, de nem válaszoltál rá. Amikor jönnek beszélgetni hozzám, lekapcsolom a telefont, vagy nem is viszem magammal. És bizony el kell mondani, hogy: figyelj, gondolj bele, hogyha veled beszélgetek, és bejön egy üzenet, és mondjuk még hallod is a jelzőhangot, és én azonnal válaszolok arra, neked az hogy esne? Miközben mondjuk azért jöttél hozzám beszélgetni, mert éppen valami fontosról lenne szó, valamiről, ami számodra nehéz, vagy örömteli akár, megnyílsz, én pedig közben mással foglalkozom.
A város szövetében
Darvas Piroska sa: Számunkra nagyon fontos volt, amikor ezt a küldetést elvállaltuk, és növekedni kezdtünk benne, hogy a 4D ne szigetként létezzen Kolozsváron, hanem együttműködve elsősorban a Szent Mihály-plébániával, aki meghívott bennünket, de ugyanakkor szerzetesrendekkel, lelkiségi mozgalmakkal, főként azokkal, amelyek fiatalokkal dolgoznak. Így az elmúlt évben nagy öröm volt a bérmálkozókkal való foglalkozás, a szentségvételre való felkészítőkbe való bekapcsolódás a györgyfalvi plébániával vagy a Szent Mihály-plébániával együttműködve.
Segítettünk a plébániai ificsoportban is. De leginkább, az az igazság, hogy a KEL-lel dolgozunk együtt, kiegészítve így az ő programjaikat, mivel náluk sokkal több a mozgalmasabb, több személyt megszólító program, és azt látjuk, hogy a fiatalok nagyon igénylik az odafigyelést, a személyes törődést, és pont erre vagyunk mi jók, hogy itt vagyunk, meghallgatunk – számomra, számunkra kulcsszó a jelenlét. Tehát én így most a 4D-nél azt látom, ez a legfontosabb, hogy itt legyünk, jelen legyünk, elérhetőek legyünk, és ebben is nagyon sokat segít a KEL, hogy ha programokat akarunk meghirdetni, akkor ők is meghirdetik, vagy teret ad neki a plébánia. De együtt dolgozunk a gyulafehérvári egyházmegye ifjúsági munkájában is a FIF-fel.
Ez azt jelenti, hogy inkább mi megyünk el az ő programjaikra. Innen pedig az a tapasztalat kristályosodott ki, hogy ott a programokon megismernek fiatalok, akik egy-két éven belül itt egyetemisták lesznek, és így nagyon szép átfedések alakulnak ki. Nem mellesleg így ők is tudják már korábbról, hogy megszólíthatóak vagyunk, hogy itt vagyunk. És ami még nagyon szép, hogy a KEL-en belül van egy kis kommunikációs csoport, akik a programok meghirdetéséért felelősek, ebben tevékenykednek, és ők pedig nekünk segítenek ebben, mert mi nem vagyunk annyira szakértők e téren. Ha bármilyen programot szeretnénk meghirdetni, azonnal valamelyik fiatal elkészíti a plakátot, feltesszük internetre, továbbképeznek úgymond, hogy ezt hogyan kell, ezek ilyen szép együttműködések.
Fókuszban a fiatalok, és nem csak
Tomka Magdolna sa: Az alapítónőnek van egy ilyen mondata, hogy célunk minden jóban segíteni, bármi legyen is az. Rendünk neve a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Kongregációja. Itt pedig nem helyre meg térben elhelyezett valamire kell gondolni, hanem egyszerűen a tisztulás útján járók támogatásáról, tehát azokról, akik valami módon kínlódnak, szenvednek, reménytelennek látják a világot, távol vannak az Istentől. Lehet, hogy ki sem mondják, hogy Istent keresik, csak az életük útját, vagy ilyesmi. E keresés terén mi gyakorlatilag bármire igent mondunk, ami az imaéletünk és a kötött programjaink keretei között az időnkbe belefér.
Ilyen módon tartottunk nemrég magzatvesztő szülőknek lelki hétvégét. Kicsit helyet, teret, és imamódokat adva annak, hogy a lelkük utolérje őket – egyébként az alkalom neve is az volt: Hogy a lelked utolérjen. Tehát a gyászpasztoráció sem áll távol tőlünk, az is nagyon fontos aspektusa tevékenységünknek. De dolgoztunk párokkal, házasságra készítéssel is – itt nem konkrét, szisztematikus jegyesoktatásra kell gondolni, de megkerestek már lányok is, fiúk is témába vágó beszélgetésekre: pl. hogyan tudunk helyesen együtt járni. Mivel igény volt rá, ezért a 4D-ben volt egy párkapcsolati, házasságra készülős alkalom, az volt a címe, hogy létezik-e barátság fiú és lány között. Ebben a témakörben szó volt arról többek között, hogyan éli meg egy fiú a férfiasságát, hogyan éli meg egy lány a nőiességét.
De helyet kapott nálunk az időmenedzsment kurzus is; az ünnepekre készítő hétköznapok lelki gyakorlatában úgy próbáljuk alakítani a foglalkozásokat, hogy valósággá váljon a jeles nap. Hogy átélhessük, nem az van, készülünk a karácsonyra mondjuk ma hattól nyolcig, de egyébként van a hétköznapi életünk, és a kettő közt nincs átjárás, hanem épp ellenkezőleg, Isten velem van a hétköznapi életemben is, nem csak hattól nyolcig, és így készülünk a karácsonyra. Az, hogy ezek a felismerések megtörténjenek, összeérjenek, kikristályosodjanak, nagyon fontos célkitűzésünk, igyekezetünk.
És aztán konkrétan a választás-döntés témakörében is voltak foglalkozások, persze ez inkább egyéni téma, mert ugye ahány ember, annyiféle döntési helyzet van – ide tartozik akár a pályaválasztás, akár az életállapot, akár az elköteleződés vagy hogy jó egyetemen van-e a fiatal. Mert ugye kihívás, ha felkerült Székelyföldről a román nyelvű egyetemre valaki, vagy olyan szakra, ami azért csak bonyolultabb, mint elsőre gondolta, és bizony elkél a támogatás, hogy akkor most mit mérlegeljen, vagy egyáltalán, ha (magyar) közösséget keres, hol találja meg a magának valót. Tehát ezek mind olyan témakörök, ami a megkeresések miatt valamilyen szinten foglalkoztat minket is, és akkor a témakörhöz próbálunk programokat kialakítani. De néha spontánul is megkeresnek: mert mit csinál egy szegény kollégista, aki nem tud hazamenni hétvégén, mert mondjuk valamennyit csak kell tanulni, és messze lakik? Nos, most abba az irányba próbálunk haladni, hogy legyen nálunk egy olyan hely, ahol lehet találkozni, akár egy közös főzésre, kötetlenebb alkalomra vagy valamilyen foglalkozásra. Meg hát van kert, meg tetőrész, és akkor nagyon-nagyon szeretnek itt lenni. Néha meg is kérdezik, hogy nem lehet, hogy egy hétvégére csak úgy ide jöjjenek, és kialudják magukat, vagy akár csak egyedül legyenek. Ez, azt gondolom, egy nagyon jó lehetőség, hogy van, ahova jöjjenek, csak úgy legyenek. A személyes lelki kísérés során felmerülő igények formálják az általunk nyújtott lehetőségek sorát.
Kérdezett: Cziple Hanna-Gerda, Dénes Gabriella
Az összeállítás megjelent a Vasárnap 2025/39. lapszámában.
