Ahogy a vég közeleg – és nem kell most a nagy végekkel foglalkozni: elég a nap, a hét, a hónap, és végül is az év végére gondolni! –, óhatatlanul is körvonalazódik az emberben két vágy. Az egyik a vissztekintésé, lezárásé vagy éppenséggel elevenen tartásé, helyzete válogatja, a másik pedig az újba való belecsobbanás azzal a reménnyel, hogy az új önmagában is segít alakulni, jobbá lenni, nagyot lépni. Bennünk is itt motoszkál ez az érzés.
Szakmailag és tartalmilag olvasóinktól szinte semmi visszajelzésünk nincsen, legalábbis ami a valódi, szóbeli vagy akár személyes, nekünk szóló üzeneteket illetné, ezért főként abból próbálunk következtetni irányokra és tartalmakra a jövőre nézvést, hogy mely cikkeink örvendtek osztatlan népszerűségnek. Évzáró/évkezdő „lelkiismeret-vizsgálatként” ezért rákerestem a RomKat felületén a saját anyagaimra (amelyek nem fordítások, mert ugye azokból is akadna bőven), és őszinte megilletődéssel láttam, hogy a legtöbbnek volt 300 olvasója, és bizony a 700, 1000 vagy horribile dictu ennél több sem éppen ritka. Őszintén örvendek, hogy az általam pedzegetett témák az Önök számára is érdekesek voltak. Alább ezekből ajánlok néhányat ismételt olvasásra.
Szívemnek kedves emlékek felelevenítése volt ez az írásom:
És persze, eredetileg csak egy anyagot akartam újraolvasásra ajánlani a kedves Olvasóknak, de elkapott a gépszíj, lenne még a sorban legalább öt-hat olyan írásom, ami nekem és szerintem érdekes, például, hogy miért lett május a Szűzanya hónapja, vagy hogy egyáltán hogyan és mitől fagyosak a május középi szentek, és… és… és. Számos érdekes apróság került a tollam hegyére, szerettem bogarászni a tények után, nem megelégedve egy-egy odavetett félmondattal, apró és jelentéktelen felfedezéseket folytatni és így tovább.
Végezetül ajánlom az egyik kedvenc, spontán alakult interjúmat, pontosabban többkezest, hiszen amint látni fogják, többen beszélgettünk az érsekségi pincészetről, borokról és tervekről:
Találkozunk az új évben!
