A Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság második éves jelentését október közepén mutatták be a Vatikánban, amely a 2024-es év egyházi gyermekvédelmi tapasztalatait és eredményeit összegzi. A dokumentum idén elsősorban a reparációra, vagyis az áldozatok és túlélők kísérésére, gyógyulására és jóvátételére összpontosít. Benyusz Márta jogász, a Gyermekjogokért Egyesület elnöke, a Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság regionális tanácsadója tájékoztatta a Magyar Kurír szerkesztőségét. Beszámolóját az alábbiakban szerkesztve közöljük.
A bizottság új elnöke, Thibault Verny érsek, a francia Chambéry főpásztora első alkalommal szólalt meg ebben a minőségében, és beszédében a sebekből fakadó megtérés szükségességét hangsúlyozta. „A megtérés útja nem az áldozatokért, hanem velük együtt vezet. Csak akkor épülhet ki az emberi méltóság védelemének kultúrája, ha engedjük, hogy az ő történeteik megérintsenek bennünket” – mondta.
A tavalyi éves jelentés vezette be a „megtérés igazságossága” (conversional justice) fogalmát, amely négy, az egyház újjászületését támogató pillérre épül: igazság, igazságszolgáltatás, reparáció és intézményi reform. Az idei jelentés központi fogalma a négy pillér közül a reparáció, azaz az áldozatok és túlélők gyógyulásának kísérése. A jelentés szerint a jóvátétel nem korlátozódhat pusztán anyagi kártérítésre.
A valódi reparáció a meghallgatás, a lelki és pszichológiai támogatás, az őszinte bocsánatkérés, a közösségbe való visszakísérés, valamint a strukturális intézményi megújulás összetett folyamata.
Az egyház feladata, hogy ne pusztán az áldozatokért, hanem velük együtt építse az emberi méltóság kultúráját. Ezért hívta meg a Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság az áldozatok és túlélők képviselőit a jelentés elkészítésébe, fókuszcsoportokon keresztül. Mintegy negyven ember osztotta meg tapasztalatait a világ négy régiójából, köztük Európából is. A szakemberek által kísért meghallgatások tematikus elemzéssé formálódtak, amelyek beépültek a bizottság ajánlásaiba.
„Amit igazán szerettem volna, az nem a pénz volt, hanem egy őszinte bocsánatkérés” – idézi a jelentés az egyik résztvevő szavait. Ez a mondat a dokumentum központi üzenetévé vált: az igazságosság a meghallgatásból és a valódi kapcsolódásból születik.
A bizottság az idei jelentéshez bővített módszertant dolgozott ki az adatok gyűjtésére és ellenőrzésére. Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának statisztikáit, az apostoli nunciusok visszajelzéseit és civil forrásokat is bevont az elemzésbe, így a dokumentum az eddigi legátfogóbb képet adja az egyházon belüli gyermekvédelem állapotáról.
A jelentés külön fejezetben foglalkozik Európával, ahol az elmúlt években érzékelhetően elindult a szemléletváltás. Közép-Európából Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Horvátország példáit is említve a jelentés kiemeli: az egyházmegyék sorra hoznak létre gyermekvédelmi bizottságokat, és egyre elérhetőbbek az áldozatközpontú képzések. Ugyanakkor érdemes látni azt, hogy továbbra is korlátozottak a források, és gyakori a kulturális hallgatás. Mind a megtérés útjának elején járunk. A Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság a világ minden helyi egyházát arra hívja, hogy az átláthatóság, a szinodális párbeszéd és a civil együttműködés útján mélyítsék el elkötelezettségüket, hiszen „a gyermekek védelme az evangélium tanúságtételének mércéje”.
A dokumentum üzenete világos: a gyermekek és sebezhető személyek védelme nem adminisztratív kötelezettség, hanem evangéliumi küldetés. Az egyház nem csupán a múlt hibáival néz szembe, hanem úgy értelmezi önmagát mint a gyógyulás közösségét. A jelentés azzal a képpel zárul, amely az egész bizottság munkáját vezeti: az egyház „otthon, amely védelmet ad”. „A gyermekek biztonsága akkor kezdődik, amikor nemcsak a fülünkkel, hanem a szívünkkel is meghallgatjuk őket” – olvasható a jelentés zárósorában.
Forrás: Gyermekjogokért Egyesület; Kiskorúak Védelmével Foglalkozó Pápai Bizottság, Magyar Kurír
