Szentírási részek köré szerveződött idén is a Katolikus Magyar Bibliatársulat fiataloknak szóló tábora, a Grund, amelyet július 20–23. között tartottak Hargitafürdőn. A fiatalok Csíkszeredából, Marosvásárhelyről és környékéről érkeztek. Szakács Donatella egyetemista személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
A tábor helyszínére érkezve egy játék segítségével bemutatkoztunk és elmeséltünk néhány fontosabb dolgot magunkról. Ezt követően egy fonalat – amely idővonalat jelentett – megbogoztunk az emlékezetesebb fájdalmainknál és kisebb csoportokban elmeséltük azokat. Az idő gyorsan eltelt, lefekvés előtt még társasjátékoztunk is.
A második napot imával kezdtük, majd reggelizés után elérkeztünk a tábor első témájához. A Szentírásból Jézus szenvedését (Lk 22,1–23,49) olvastuk el, azután bibliadrámás elemek segítségével különböző szerepekben élhettük újra a történetet. Ezután átbeszéltük a részt, mindenki elmondta, hogy mi érintette meg a legjobban, majd kiválasztottuk a kedvenc részeinket, „Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám nekem átadta” (Lk 22,28–29), „Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.« E szavakkal kilehelte lelkét.” (Lk 23,46), „Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az Istent, s azt mondta: »Ez az ember valóban igaz volt.«” (Lk 23,47). Elmélyítettük, hogy Jézus hogyan viselkedik a szenvedés idején, mennyire megbocsátó, elfogadó és szeretetteljes. A nap mottóját is megfogalmaztuk: „A múltat megérteni, a hibákat megbocsátani.” Délután a kirándulás után szentmisén vettünk részt, aztán egy szerzetes körbevezetett a pálos kolostorban. Az estét szentségimádással zártuk.
Harmadik nap a bizalom volt a témánk. A reggeli ima és étkezés után elolvastuk a szentírásból a 2Kor 4,7–18-as részt, és elkezdtük az aznapi beszélgetést. Három féle színes ceruza segítségével felosztottuk a szöveget a következők alapján: remény, szenvedés és a másokkal való kapcsolat. A rész ellentétpárokra épül, mint például élet–halál, külső–belső ember, jelen–örökkévalóság. A történet rávezet arra, hogy vigyáznunk és becsülnünk kell a hitünket, hisz veszélynek van kitéve. Megismerkedtünk Szent Pál életével, megértettük, hogy miként állította saját életét mások szolgálatába. A mottó így szólt: „A remény nem csal meg” (Róm 5,5). Azután együtt megrajzoltuk, hogy mit jelent nekünk a remény és a bizalom. A cserépedénybe pedig beletettük a reményt adó szentírási részeket. „Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak” (2 Kor 4,7). Délután útnak indultunk a Kossuth sziklához, majd onnan hazaérkezve nekifogtunk a színesest előkészítésének. Az estét pillecukor sütögetéssel és egy jó beszélgetéssel zártuk.
Negyedik nap elolvastuk a tábor utolsó témájának szentírási részét: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők…” (Jn 15,1–17). A történetben többször megjelenik a „bennem” szó, amely arra hív minket, hogy Istenben éljünk, kövessük őt, és tápláljuk hitünket. Az 5-ik vers: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Megértettük, hogy Isten nélkül nincs teljes lelki életünk. A „bő termés” az életünk „gyümölcseire”, a mások és a saját lelki fejlődésünkre is vonatkozik. Ezután beszámolót tartottunk, hogy kinek milyen volt a tábor. Majd hálát adtunk a szakácsnőnknek, Sárosi Évának, aki szívét-lelkét kitette értünk.
Köszönjük szépen a szervezőknek, hogy megszervezték a tábort és segítettek egy fokkal közelebb kerülni Jézushoz és egymáshoz. Várjuk a következő alkalmat, amikor újra találkozhatunk a táborozókkal.
Szakács Donatella
