Olasz lepel-kutatók újdonságairól számolt be Pályi Gyula professzor a Vatikáni Rádió adásában.
A torinói lepel a kereszténység tárgyi emlékei közül az egyik legérdekesebb darab. Ez egy kizárólag lenből készült 4,43 m hosszúságú és 1,13 m szélességű vászondarab, amelyen, elég halványan, de kivehetően egy halott ruhátlan férfi képe látható, a vászon egyik felén elölről, a másik fél-darabon hátulról. Az ábrázolás fizikai jellege olyan, mintha fotográfiai negatív lenne, ennek következtében a róla készített negatív kép látszólag sokkal információ-gazdagabb, mint az eredeti szövet. Jelenleg a torinói Keresztelő Szent János székesegyházban őrzik – innen a neve.
Elterjedt vélemény a keresztény világban, hogy e vászon Jézus Krisztus halotti leple volt, közel két évezreddel ezelőtt. A halott sérülései jól kivehetők és arra engednek következtetni, hogy kínzások után keresztre feszítéssel lelte halálát. Érthetően ez a különleges objektum nagy tudományos érdeklődés, valamint fantáziadús spekulációk tárgya. A jelen műsorban a lepelről szóló magyar nyelvű könyv szerzőjét, dr. Pályi Gyula modenai professzort, az Olasz Tudományos Akadémia tagját kérdezte Somogyi Viktória, a Vatikáni Rádió munkatársa a torinói lepelhez kapcsolódó legújabb kutatásokról.
Igen, a lepel iránti érdeklődés, különösen az elmúlt évszázadban, a legkülönfélébb természettudományos vizsgálatokban és ezek eredményeinek a mindennapok nyelvére való lefordításában nyilvánult meg. Mondandóm elején szeretném rögtön leszögezni, hogy a lepel és képének eredetét, pontos korát, illetve Jézus Krisztus személyéhez való viszonyát illetően a tudomány eddig nem ért el teljesen bizonyító értékű eredményt. Tekintettel azonban a Názáreti Jézus rendkívüli vallási és történelmi jelentőségére folyamatos erőfeszítések történnek az említett kérdések tudományos szintű megválaszolására. Most röviden olasz kutatóknak két, a közelmúltban publikált munkájáról szeretnék beszámolni.
Érdeklődéssel várjuk.
A kutatások egyik iránya a lepellel mint elszíneződést hordozó textiliával foglalkozik. Ez a látásmód annyira fontos a kutatások között, hogy nemrégiben, 2025 áprilisában a Magyar Kémikusok Egyesületének folyóirata is egy ilyen szemszögből összeállított cikket közölt a korábbi vizsgálatokról. De most két másik dolgozattal szeretnék foglalkozni, amelyek egyrészt Piero Vercelli textilmérnök könyvében, másrészt, nemrégiben a Padovai Egyetem és az olasz Országos Kutatási Tanács (CNR) bari-i munkatársaitól jelent meg, angolul a Scientia et Fides című nemzetközi folyóiratban.
Láthatóan Itáliában különösen nagy az érdeklődés a torinói lepellel kapcsolatban.
Igen, Vercelli mérnök például vette a fáradságot és archeológiai leletek alapján épített egy olyan szövőgépet, amilyet Jézus Krisztus korában használtak és amit a Kr. u. 1. század végén más típusok váltottak fel. E gép segítségével előállított olyan lenvászon terméket, amelynek szövési jellemzői mindenben megegyeztek a torinói lepelével. Ezzel nagy segítséget nyújtott a további fizikai és technológiai kutatáshoz, hiszen így a Lepellel megegyező jellegű mintákkal lehet kísérleteket végezni, anélkül, hogy a joggal féltett eredetiben esetleg kárt okoznának. Vercelli könyvének első oldalára egy kis darab „lepel minta” van beragasztva úgy, hogy az olvasó is eredetiben tanulmányozhatja a mintát.
Ez igazán frappáns ötlet, vélhetően a könyv sikeréhez is nagyban hozzájárul.
Biztosan így van! A másik publikáció, amit említeni szeretnék, a padovai Giulio Fanti és a Bariban dolgozó Liberato de Caro munkája. Mindketten ismert lepel-tudósok, szindonológusok. Ez a két kutató a Lepel egy részének, az arc-képnek, különböző hullámhosszúságú (ennek folytán különböző színű) fénnyel való megvilágítását tanulmányozta. A gondos fotofizikai és textiltechnikai vizsgálat eredménye azt támasztja alá, hogy a lepel képe nem a vászon és a holttest, esetleg balzsamozott holttest érintkezéséből, hanem valamiféle, a holttestből kiinduló sugárzás révén jött létre. E sugárzás jellegéről csak annyit tudunk, hogy a lepel anyagát képező cellulóz elszíneződését okozó kémiai folyamatok kiváltásához elegendő energiával kellett, hogy rendelkezzen. Ez a kép a mai fizikából és biológiából levezethető folyamatokkal nem magyarázható, már csak azért sem, mert egy holttest, esetleg kihűlő-félben lévő holttest nem bocsáthat ki semmiféle elektromágneses sugárzást. Ilyen módon a magyarázat közel állhat az 1. korintusi levél 15. pontjában a halállal és a feltámadással kapcsolatos leíráshoz, de a gondos mérések ellenére ez nem tekinthető bizonyítottnak. E feltevéssel kapcsolatos egy ugyancsak a közelmúltban publikált érdekes megfigyelés. Bernardo Hontanilla a plasztikus- és rekonstruáló sebészet spanyol professzora 2022-ben leírta, hogy a lepel emberének arca, az ő tapasztalata szerint olyan jellegű, mint aki éppen álomból, altatásból vagy kómából ébredezik. E két megközelítés kezdeti lépéseket jelenthet azon az úton, hogy a torinói leplet ne csak egyszerű „műemléknek”, netán „ereklyének” tekintsük, hanem a feltámadás de facto bizonyítékának. E rendkívül fontos hipotézis tudományos bizonyításához azonban még sok további kutatómunka szükséges. Reméljük, hogy ezek eredményeiről mielőbb beszámolhatunk.
A Vatikáni Rádióban is reméljük, és köszönjük az érdekes beszámolót.
Köszönöm a figyelmet és a lehetőséget.
Forrás: Vatican News
