A Temesvári Közéleti Kávéház 2025 évi februári találkozójának vendége volt Pál József Csaba temesvári római katolikus megyés püspök, akivel az est házigazdája, Tamás Péter tiszteletbeli konzul beszélgetett. A szép számú érdeklődő részvételével megtartott találkozó során szó esett a főpásztor feladatairól, a temesvári egyházmegye életében jelentkezett kihívásokról, a római katolikus plébániák helyzetéről, a közösségépítés fontosságáról, a kisközösségek szerepéről. A Nyugati Jelen riporterének kérdésére válaszolva Pál József Csaba a 2025-ös jubileumi év (szentév) jelentőségéről beszélt, amelyik jó alkalom arra, hogy kiengesztelődjünk Istennel és embertársainkkal.
Az együttlét kezdetén Tamás Péter tiszteletbeli konzul felkérésére Pál József Csaba püspök Isten áldását kérte a jelenlevőkre és a találkozó helyszínére. A főpásztor ezután elmondta, hogy feladata papként és püspökként is ugyanaz: segíteni az embereket közelebb kerülni a jó Istenhez, valamint a Istent elvinni az emberekhez. „Engem a jó Isten boldoggá tett, az ő jelenléte reménységet ad, mindig éreztette a jelenlétét velem, és szeretném, ha az emberek is kapcsolatba kerülnének vele, ez a küldetésem – mondta Pál József Csaba. – Istennel való kapcsolatunk, amely reménységet, vigaszt ad, segíti a más emberekhez fűződő kapcsolatunkat, viszonyulásunkat is. Ahogy Isten szeret minket, úgy küld, hogy szeressük embertársainkat is, és ehhez erőt is ad nekünk. Ez a fő feladatunk, hogy papjainkkal együtt dolgozva próbáljuk a hitet elvinni a városokba, a falvakba, az ifjúsági csoportokba, a felnőttképzésbe, hogy az emberek jobban megismerjék, megszeressék a jó Istent, és ebből fakadóan tudjanak dolgozni az egyházban és a társadalomban.”
A rendszerváltozás után mintegy 200 ezer római katolikus német vándorolt el a temesvári egyházmegyéből, a 176 plébániából több mint 100 megszűnt. Sok olyan település van, ahol már csak egy maroknyi római katolikus hívő maradt, akikhez havonta csak egy-két alkalommal jut el a pap szentmisét tartani. Amikor ezeket a kisközösségeket meglátogatta, a püspök örömmel tapasztalta, hogy többnyire mindenhol akad olyan közösségi vezető, aki a falu maroknyi katolikus közösségét összefogja, kinyitja a számukra a templomot, és pap nélkül is együtt imádkoznak, énekelnek, olvassák a szentírást. „Azt szeretném, ha minden faluban lennének ilyen emberek, akik örömmel gyűlnek össze, és együtt megélik a keresztény hitüket, nekem ez nagy reménység! Majdnem 200 ilyen közösségi felelőssel találkoztunk, és igyekeztünk a felelősséget is felébreszteni, megerősíteni bennük a közösségük iránt” – mondta Pál József Csaba, aki szerint a plébániák is valójában kisebb közösségekből állnak, mint a rózsafüzér-közösség, bibliakör, kórus, ifjúság, Caritas- vagy Kolping-szervezet stb. „Ez az utunk, hogy igazi élő kisközösségekben éljen az egyház, és a nagy közösségek ilyen kis közösségekből álljanak. A pap megteszi, amit tud, de a világi keresztények is megteszik, ami az ő feladatuk” – mondta a főpásztor.
A 2025-ös év jubileumi év vagy szentév a római katolikus hívők számára. „Jubileumi év 25 évenként van, és ebben az évben a szentatya arra hív minket, hogy ez a kiengesztelődés éve legyen, segítenek bennünket abban, hogy kiengesztelődjünk a jó Istennel és embertársainkkal. Ezért vannak a zarándoklatok – elzarándokolunk Rómába, ahol szent kapuk is vannak, vagy Máriaradnára, a temesvári székesegyházhoz, nálunk három helyen van erre lehetőség. Amikor megyünk a zarándokhely felé, ez kell járjon az eszünkben: nem akarok ragaszkodni semmiféle bűnhöz, meg akarok szabadulni ezektől. Én magamtól talán nem tudnék, de a testvéreim hite által, az egyháznak a hite által talán Isten megsegít, hogy ki tudjak engesztelődni vele, és utána másfajta életet éljek: egy kiengesztelődött életet éljek Istennel és embertársaimmal. És akkor magammal is kiengesztelődöm, természetesen” – mondta Pál József Csaba. „A szentév a reménység éve is, arra hív a szentatya, hogy mindenkinek segítsünk, hogy megerősödjön a reménységben, és akik elveszítették, azok visszakaphassák a reményt. Az első helyen említi a betegeket, akik kórházban vannak, vagy otthon szenvednek – úgy közeledjünk hozzájuk, hogy ezek az emberek tényleg reménységet kapjanak, hogy van egy közösség, vannak emberek, akik gondolnak rájuk a betegségben. (…) Február 11-én, a betegek világnapján nagyon szép szentmise volt a székesegyházban, a betegeknek és a betegekkel imádkoztunk azokért is, akik nem tudtak eljönni. Kb. 200 ember kérte a betegek szentségét, ez nem kis dolog, kiosztottuk ezt a szentséget nekik, a reménység, a kiengesztelődés légköre jelen volt a templomban” – mondta a főpásztor, aki hozzátette, hogy azokért is tenni kell valamit, akik börtönben vannak, hogy reményük legyen egy új életre a szabadulásuk után. És bár a fiatalok a remény hordozói, mégis sokszor kilátástalannak látják az életet, nincs munkahelyük, ezért őket is segíteni kell, hogy reménnyel tekintsenek a jövőre.
A tartalmas beszélgetés végén Pál József Csaba püspök megköszönte a temesvári Magyar Ház működtetőinek, hogy összefogják a magyarságot, közösségi irányultságtól függetlenül, kiemelve, hogy mindenik valóságra oda kell figyelni, és mindenkire szükség van, hogy együtt építsük a közösséget.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen
