A gyulafehérvári szeminárium hét kispapja Szatmárnémetibe utazott október 24–27 között, és bekapcsolódott különböző egyházközségek életébe. A befogadó intézmények a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum, a szamosdarai-pusztadaróci plébánia, valamint több szatmárnémeti plébánia voltak. A pasztorális hétvégén Kercsó Benjámin, Kovacsinszki Áron, Kovács Nándor Hunor, Fekete László Csaba, Kováts Álmos Botond, Melega Ferenc István, Balázs Barnabás kispapok vettek részt, akiket Hurgoi Sándor szemináriumi prefektus kísért el.
Péntek délelőtt a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum lelki napján vettek részt és segítettek a lelki programok szervezésében és lebonyolításában. Leginkább a kiscsoportos foglalkozások vezetésében vették ki részüket, valamint liturgikus szolgálatot vállaltak a lelki nap zárószentmiséjén.
Szombaton két plébánia közösségi programjain vettek részt. Először a szamosdarai Nagyboldogasszony-plébánia híveivel, majd a pusztadaróci Munkás Szent József egyházközség híveivel találkoztak. Mindkét helyen szentmisével ünnepeltek, amelyen Hurgoi Sándor, a szeminárium prefektusa prédikált. Délután az egyházközség gyermekeivel és fiataljaival találkoztak, este pedig bekapcsolódtak az egyházközség jótékonysági báljába.
Vasárnap kiscsoportokban három szatmárnémeti plébánia közösségébe látogattak: szatmárnémeti székesegyház-, a Hildegárda- és a Szent Család-plébániára. Röviden bemutatkoztak, elmondták hivatásuk történetét és imára buzdították a kedves híveket.
A vasárnapi program utolsó részeként Schönberger Jenő szatmári megyés püspökkel találkoztak, aki szívélyesen fogadta a kispapokat egy rövid beszélgetésre.
A továbbiakban a résztvevő kispapok beszámolóit olvashatják:
Szombaton a daróci hívekkel szentmisén vettünk részt, délután jöttek a gyerekek, és tartottunk egy rövid hittanórát, majd közösen játszottunk. Számomra egy jó élmény volt, örömmel töltött el, amikor láttam, hogy a fiatalokat érdekelte a hivatástörténetünk. (Kercsó Benjámin, I. évfolyam)
Az elmúlt hétvége nekem kivételesen arról szólt, hogy elsősorban nem a hívekkel, hanem társaimmal osztottam meg hivatástörténetem főbb állomáshelyeit. Bemutathattam nekik azokat a közösségeket, intézményeket, helyszíneket, embereket, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy azzá váljak, aki és ami most vagyok. Örültem annak, hogy az otthonom pár napra a társaim otthonává is vált. (Kováts Álmos, IV. évfolyam)
A Szatmárnémetiben eltöltött pasztorális hétvége nemcsak tanított, de igazi megerősítő élmény is volt. A pénteki Hám János iskolai lelki nap tanított, hogy mivel van tele a szívünk és mivel tápláljuk. A nyolcadik osztályosok kiscsoportvezetőjeként pedig a rugalmasságot, az „ő fejükkel való gondolkodást” elevenítette fel bennem. A diákokkal és tanárokkal ünnepelt több nyelvű szentmise valódi találkozás volt a közösség által a jó Istennel. Szombaton a pusztadaróci és darai egyházközségben eltöltött nap erősítette bennem, hogy jó közösségben élni és papnak lenni: a hívek ragaszkodása Istenhez, egyházunkhoz, és ahogyan szívükön viselik papjukat, példás számomra. Vasárnap két szentmisét ünnepeltünk a székesegyházban. A hívek figyelme a szentbeszédre, a püspök közvetlensége, atyai szeretete megragadó volt számomra. A plébánosok és hívek vendégszeretetét jutalmazza Meghívó Mesterünk százszorosan! (Balázs Barnabás diakónus)
Köszönet Czier István, Daly Attila, Mayer Nándor és Seffer Dániel lelkipásztoroknak a vendéglátásért.
Forrás: Seminarium Incarnatæ Sapientiæ
