Rajzfilmeket fogok gyerekeknek készíteni, gondoltam középiskola végén. Bár a pályám végül másként alakult és újságíró lett belőlem, ma is úgy gondolom, hogy a rajzfilm, a film és az animáció egy jó eszköz értékeink felmutatására. Az animáció világnapja alkalmából, amelyet ma, október 28-án ünnepel a világ, a Székelyföldi Legendárium megálmodójával, Fazakas Szabolccsal beszélgettem, aki szerint a rajzfilmjeik révén a gyermekek megismerhetik és büszkék lehetnek a saját szülőföldjükre.
Hogyan született meg a Székelyföldi Legendárium gondolata, az ötletből hogyan lett valóság?
Gyerekkoromra nyúlik vissza a történet, ugyanis engem gyerekkorom óta érdekeltek a mondák, legendák, sokat kalandoztam szülőföldemen ezeken a helyszíneken. Azt tapasztaltam, hogy nem jut el megfelelőképpen a gyerekekhez a saját legendáriumunk. Vannak könyvek, vannak anyagok, de nincs egységesítve. Sokat utaztam Európában, a világban, láttam, hogy máshol hogy csinálják az ilyesmit, ezt összesítettem és adaptáltam a szülőföldemhez, így jött létre a Székelyföldi Legendárium térképnek az ötlete. Ebben 170 mondát, legendát gyűjtöttünk össze. Szerettem volna megmutatni a nagyvilágnak, hogy Erdély sokkal több, mint egy Drakula-sztori, meg akartuk mutatni az itteni multikulturalizmust, a legendákat, mondákat, az építészetet. Később született a könyv, majd a rajzfilmstúdió gondolata.
Sok közismert rajzfilm egy-egy nép legendáit dolgozza fel, így például az Így neveld a sárkányod viking legendákra, a Kung Fu Panda kínai legendákra, az Asterix és Obelix gall legendákra épül. A Székelyföldi Legendárium is van olyan értékes, hisz vannak olyan érintetlen mondáink és legendáink, amiket a nagyvilág nem ismer. Így vált feladatunkká, hogy készítsünk ebből rajzfilmet. Nyilván ez nem volt egyszerű. A Likaskő című első rajzfilmet három évig készítettük, közben rájöttünk, hogy ide stúdióra van szükség. A Magyar Kormány támogatásával alapítottunk egy rajzfilmstúdiót és elkezdtük gyártani a rajzfilmeket. Tizenhét epizódnál tartunk, illetve van egy huszonöt perces Orbán Balázsról szóló 2D-s animációs filmünk.
Amikor elindultunk, megkerestük a szakmát, meghívtunk szakembereket, Varsányi Ferenc rendezőt, Rófusz Ferenc Oscar-díjas animációs rendezőt. Jankovics Marcell meghívott a lakására, Amerikából a DreamWorkstől hoztunk egy tanárt, Ken Fountaint, ő tanította a csapatot másfél évig. Próbáltam egy animációs iskolát megalapítani itt, mert nem volt tapasztalat. A fiatalok, akik összegyűltek, jó képzőművészek, informatikusok voltak, de nem volt rajzfilmkészítési tapasztalatunk. Mindenki tudott valamit, ezeket kellett csokorba fogni és kialakítani a stúdiót.
Amikor mondtam Rófusz Ferencnek, hogy szeretnék rajzfilmsorozatot, akkor azt mondta, hogy a Legendárium térképén rajta van a rajzfilmsorozat, ugyanis animációs pózokat rajzoltunk annak idején. Azokat kell kibontani, feldolgozni, mondta. Tíz évvel ezelőtt indultunk, jelen pillanatban 36 munkatársunk van. Gyakorlatilag Erdély legnagyobb rajzfilmstúdiója vagyunk, aki saját projektet gyárt. Azt is mondhatjuk, hogy Románia legnagyobb rajzfilmstúdiója vagyunk saját produkcióval, mert nem nagyon van hasonló az országban.
Elkezdenek élni a legendák
Sikeresen ötvözitek a helyi legendákat és a modern animációs technológiát. Hogyan látod az animáció szerepét a kulturális örökség megőrzésében és ennek átadásában a fiatalabb generációk számára?
Egyértelműen úgy gondolom, hogy erre szükség van. A gyerekek hozzá vannak szokva a modern technológiával készült rajzfilmekhez, és bár nem mindegyik rajzfilm rossz, de vannak olyan tartalmak, amelyek nem teljesen a gyerekek elé valók. Bár nem tudunk amerikai szintű animációt készíteni – bár súrolunk bizonyos szegmenseket –, ott teljesen más költségvetés van a rajzfilmekre, viszont annyit elértünk, hogy a gyerekek megnézik a rajzfilmjeinket, a családok befogadják, szeretik, többször megnézik azokat. Ami szép, hogy kimennek a rajzfilmek helyszíneire, elkezdenek élni a legendák, és ez a legfontosabb. Ha a gyerek ismeri a szülőföldjét, ha ragaszkodik a saját legendáriumához, történelméhez, akkor van identitása, így tudunk beszélni vallásról, identitásról, nemzetről. Természetesen az is fontos, hogy más nemzetek megismerjék a kultúránkat, ne elmesélésekből és szubjektív bemutatók alapján, hanem mi mutassuk meg a saját valós kultúránkat, legendáriumunkat, ezzel a digitális technológiával, ami egyben egy kommunikációs csatorna.
A világot megváltoztatni nem tudjuk, a gyerekeket a számítógép és a rajzfilm elől elzárni nem tudjuk. A mi dolgunk, a mi lehetőségünk az, hogy olyan tartalmat adjunk a gyerekeknek, amit szeretettel és élvezettel néznek, és nemcsak gyerek-, hanem felnőttkorukban is hasznát fogják venni.
Mik azok az értékek, amiket szerinted az alkotásokkal mindenképp át kellene adni a gyerekeknek és fiataloknak?
A saját értékeink, a szülőföld ismerete. Elkészítettük például a Babba Mária című rajzfilmet, amiben feldolgoztuk azt a tatárjárásos legendát, ami a Szűzanya kegyszobrához kötődik. A gyerekeknek érthetővé tettük a csodát, hogy mi történt Csíksomlyón. Nyilván a gyerek ezt nem tudja teljesen megérteni, de megérti, hogy a szülőföldjén van a kegyszobor, ahol csoda történt, és ahol kialakult az emberek gyülekezőhelye, mert van ott valami. A szüleivel, az iskolával vagy egy zarándoklat során elmehet arra a helyszínre, ami a rajzfilmben szerepel, és teljesen másképp éli meg, mert tudja a történetet. Tudja, hogy a kegyszobor arcán miért van a seb, tudja, hogy mi történt ott, és tudja, hogy a kegyszobor mit tesz a környezetével: odavonzza az embereket. A rajzfilm ebben segít. Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb, hogy a gyerekek megismerjék és büszkék legyenek a saját szülőföldjükre. Ha egy székely gyerek rajzfilmen látja a saját szülőföldjét, azt teljesen másképp éli meg. Nem fogja például felnőtt korában kivágni azt az erdőt, amelyikben a rajzfilm szerint tündérek élnek. A gyermeknek lesz egy plusz kötődése a szülőföldjéhez.
A Babba Mária rajzfilmet nyolc évvel ezelőtt mutattátok be először, viszont felújított formában újból bemutatjátok szűkebb közönség előtt az animáció világnapja alkalmából is. Milyen változtatásokat eszközöltetek a rajzfilmen? Csak képi megjelenítésben változott, vagy a történetmesélésbe is kerültek be új dolgok?
A 2D-s blokkok a régiek maradtak. Kétdimenziós frame by frame (képkockánkénti) animációt használunk a legendák elmesélésére, ami a múltat mutatja be: gyakorlatilag átmegyünk egy másik dimenzióba, bemegyünk a legenda dimenziójába. Ebben az esetben kézzel rajzolt frame by frame animáción láthatják a gyerekek a legendát, a rajzfilm jelenében pedig háromdimenziós technológiát használunk, festett hátterekkel, ez is érdekes, ahogy ezeket össze tudtuk kombinálni.
Amikor a rajzfilmstúdió indult, nagy lelkesedéssel elkészítettük a Babba Mária rajzfilmet is. Akkor a stúdió tanulási fázisban, fejlődésben volt, másképp használtuk a programot. Azóta sokat tanultunk, sokkal szebb a világítás, az emberek, a képminőség, nagyon sokat változott az animáció minősége, jobban uralják a kollégák az animációt. Ezeket felfrissítettük. Bekerült a rajzfilmbe az aranyrózsa, amit Ferenc pápa adományozott a kegyhelynek, nyilván itt különböző idősíkokról beszélhetünk. A rajzfilm végén valós fotókat mutatunk erről az eseményről, a helyszínről, hogy a gyerekek értsék meg, hogy nem pusztán egy fikció, amit láttak, hanem az valóság: a kegyszobor, a kegytemplom, a csíksomlyói zarándoklat tényleg létezik.
Nem csak magyar gyerekeknek szánjuk ezt a rajzfilmet. Az EWTN Kids, az EWTN Next nemzetközi katolikus rajzfilmcsatorna átveszi ezeket a rajzfilmeket, többek között ezt is, és a világ számos országában fogják látni a gyerekek ezt a rajzfilmet, a székelyek zarándokhelyét, akik esetleg ezután el fognak majd jönni ide. Ez jó hírnöke lehet a szülőföldünknek. A rajzfilm segítségével szülőföldünket kinyitottuk a világ felé.
Hogy kerül be egy székelyföldi rajzfilmsorozat egy nemzetközi katolikus csatorna műsorkínálatába?
Véletlen egybeesések révén, amikor az ember jó helyen jár, jó emberek segítenek. Jakab Péter az EWTN Magyarország televíziónak a vezetője, ő szervezi a rajzfilmcsatornát. Böjte Csaba testvér ajánlott minket neki. Megismerkedtünk, és azóta tartjuk a kapcsolatot. Meg is lepődtek azon, hogy a rajzfilmsorozatunk már tíz nyelvre el van készítve, így azokat az adott országokban le is tudják játszani. Lengyelül, spanyolul, portugálul, tehát a nagy katolikus országok már tudják nézni. Amerikai és brit angol nyelven, illetve németül is nézhető.
Keressük mi is az utunkat, mert az a helyzet, hogy a mi rajzfilmsorozatunkat nem minden nyugati televízió veszi át, mert nekik gendersemleges rajzfilmekre van szükségük, amiben nincs család, ördög, istenség… Kerestem azt a csatornát, ahol egy több száz éves kultúrából eredő legendárium rajzfilmjét át tudjuk adni, hogy meg is nézzék. Például Mongóliában átvették a rajzfilmsorozatot, ott nem volt probléma, hogy ez egy legenda, amiben van ördög, amiben van gonosz és jó. Ha bármelyik erdélyi településen kicsit felkutatjuk, vannak történetek, amikben vannak jók, rosszak, ördögök. Ez egy természetes dolog nekünk, de nyilván nyugaton ezt már másképp gondolják. Ez jó lehetőség nekünk is, hogy nem kell megváltoztassuk a tartalmunkat és megfeleljünk bizonyos elvárásoknak, hanem azt a több száz éves legendát tudjuk visszaadni a gyerekeknek, ahogyan azt mi is kaptuk őseinktől.
Kis tündérország
Mit gondolsz, mi az a különleges eleme a székely népmeséknek és legendáknak, amelyeket esetleg más régiók történetei nem hordoznak? Hogyan lehet ezt az egyediséget megőrizni, miközben modern eszközökkel dolgoztok?
Nálunk a történetekben ott a jó, a gonosz, a kapzsiság, a leleményesség, a becsületesség, ezeket hozzák a székely legendák történetei. Itt egyszerű történetekről, keletkezési történetekről van szó, hogyan keletkezett a Likaskő, hogyan lett a Zete vára, ami egy keresztény legenda, vagy ott vannak a Szent László-legendák. Persze ezek különlegesek, de ha lecsupaszítjuk a történeteket, ezek előfordulnak más népek legendáriumában is, csak az ő köntösükbe felöltöztetve. A mi legendáriumunk a mi helyszíneinkhez kötődik, ami a mi lelki világunkat, a mi népköltészetünket, építészetünket hozza vissza.
Ezek a legendák ezt a környezetet mutatják be, ahol a székely fenyvesek, a hegyek vannak. Ez egy különleges táj, amit nem kell szégyelljünk. Erdély, az egész Kárpátkanyar, ahogy körbeöleli ezt a tájat, már eleve egy kis tündérország. Nagyon sok itt a legenda, megdöbbentő. Úgy is mondhatnám, hogy Európa szerte talán itt a legtöbb az egy négyzetméterre eső monda, legenda. Ezt bátran meg kell mutassuk.
Például a Likaskő mondája jut eszembe: nem tudom, hogy más országokban van-e ilyen, hogy két tündér vetekedik, és az egyik ellopja a másiknak az alapkövét, amivel meggyengíti a várát. Ebben van egy mély üzenet: az alapkő, a fundamentum fontos. De ugyanígy a Szent Anna-tónak is gyönyörű a mondája, a tragédia végül pozitívan végződik. A gonoszt mindig legyőzi a jó. A tatárjárásos történetek esetében a székelyek kevesen vannak, de furfangosak. Túl kell járjanak a tatárok eszén, akik félnek bizonyos jelenségektől, amit a székelyek ki is használnak és átverik őket, elijesztve őket. Ha így volt, ha nem volt így, de szép történetek. A kürtőskalácsnak is egy tatárjárásos történet révén született a legendája. Vannak itt nagyon szép képek. Ezeket a legendákat mi jelenetekként használjuk fel, illetve a helyszíneket dolgozzuk fel. A valós helyszínek jelennek meg. Az a szép, hogy aki megnézi a rajzfilmsorozatunkat, az utána el tud menni kirándulni a rajzfilm helyszínére. Ennél jobb Disneylandet nem kell kitalálni. Itt van előttünk minden.
Az animációs ipar elég gyorsan fejlődik. Milyen új technológiai eszközöket és megoldásokat használtok vagy terveztek a közeljövőben használni?
Egyelőre mi manuálisan, a Maya 3D-s programmal dolgozunk és frame by frame, képkockáról képkockára haladó animációt készítünk. Amíg lehet, addig az embert hagyjuk az animáció központjában. Nem akarjuk gépre bízni. A mesterséges intelligencia (MI) lassan megjelenik a rajzfilmgyártásban is. Még nem tartunk ott, hogy helyettünk dolgozzon az MI, viszont arra készülök és készítem a kollégáimat is, hogy ne ódzkodjunk, ne ijedjünk meg attól, hogy ezt a technológiát használjuk, de kereteken belül, óvatosan. Amíg lehet, addig emberközpontú lesz a rajzfilm.
Az írás rövidített változata megjelent a Vasárnap 2024/43-as számában a Fókusz-összeállítás részeként.
