Úrnapját, azaz Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepét a pünkösd utáni tizedik napon ünnepli a katolikus egyház. Az ünnep eredete a 13. századra nyúlik vissza. A mai Belgium területén élő Lüttichi Szent Julianna látomásaiban azt tapasztalta, hogy az egyházi év „holdjáról” hiányzik egy fényes rész. Ezt úgy értelmezte, hogy szükség van egy külön ünnepre, amely kizárólag az Eucharisztiát állítja a középpontba. Az ünnep elterjedéséhez hozzájárult egy csoda is: 1263-ban az itáliai Bolsena városában egy kételkedő pap misézés közben azt látta, hogy a konszekrált ostyából vér csordul. Az eseményt az egyház eucharisztikus csodaként tartja számon. Ennek hatására IV. Orbán pápa 1264-ben az egész egyház számára elrendelte az ünnepet Transiturus de hoc mundo kezdetű bullájával.
A pápa felkérésére Aquinói Szent Tamás készítette el az ünnep liturgikus szövegeinek jelentős részét. Tőle származik többek között a Pange lingua, a Tantum ergo és a Lauda Sion himnusz, amelyeket ma is énekelnek Úrnapján.
Az úrnapi liturgia egyik legismertebb és a világ számára is látványos eleme az eucharisztikus körmenet, amely során rendszerint négy lombsátor oltárnál állnak meg. A négy állomást gyakran a négy evangélistával, a négy égtájjal vagy az egész világ felé szóló evangéliumi küldetéssel hozzák összefüggésbe.
Közép-Európa számos vidékén, így Erdélyben is a hívek virágszirmokból szőnyegeket készítenek az Oltáriszentség útvonalán. A körmenet után sok helyen hazavitték a lombsátrak ágait, virágait. Úgy tartották, hogy ezek megvédik a házat a villámcsapástól, a vihartól vagy a betegségektől. A megszentelt zöld ágakat gyakran a háztetőre, a kertbe vagy a szántóföld szélére helyezték.
Sok helyen elsőáldozó kislányok vagy mindkét nembéli gyerekek szórják a tisztelet és az ünnep jelét, a virágszirmokat a körmenet előtt, máshol nincs ilyen szigorú életkori előírás.
A középkorban sok városban az úrnapi körmenet egyben a céhek és mesterségek nyilvános bemutatkozása is volt. A különböző iparosközösségek saját zászlókkal, díszruhákkal és jelképekkel vonultak fel, így az ünnep vallási és társadalmi eseményként is fontos szerepet játszott. Egyes helyeken ebből alakultak ki később a városi díszfelvonulások hagyományai.
Székelyudvarhely
Sepsiszentgyörgy
Nagyvárad
Nagybánya
Fotók: a plébánia közösségi oldala
Csíkszereda
Gyimesközéplok
Fotók: a plébánia közösségi oldala
Gyimesfelsőlok
Korond
Fotók: a plébánia közösségi oldala
Parajd
Fotók: a plébánia közösségi oldala
Ditró
Csíkszentmárton
Fotók: a plébánia közösségi oldala
Székelyvarság
Fotók: a plébánia közösségi oldala
Gyulafehérvár
Fotó: Seminarium Incarnatæ Sapientiæ
Temesvár
Tasnád
Alsócsernáton
Szatmárnémeti
