„Az emberi közösség” címmel tartotta meg Leó pápa szerdai katekézisét a Szent Péter téren összegyűlt mintegy húszezer zarándok előtt, folytatva a „Gaudium et spes” kezdetű, az Egyház és a világ kapcsolatát elemző lelkipásztori konstitúció magyarázatát. A Teremtőjétől kapott emberi méltósága jegyében a személy közösségi felelősséget is hordoz magában, élete szűkebb és tágabb körében, tekintettel Isten egész emberi családjára.
A társadalmi kapcsolatok valódi tartalommal és személyes mélységgel rendelkezzenek!
A szentatya a Gaudium et Spes konstitúció „emberi közösségnek” szentelt második fejezetét elemezte, mely „a mai világ egyik legfontosabb szempontja” (23. p.). Ennek a világnak „mind mélyebben a személyek közösségében” kell kiteljesednie, amelyhez elengedhetetlen „teljes lelki méltóságuk kölcsönös tisztelete” (uo.) – indította katekézisét a szentatya. Ez az elvárás még sürgetőbb napjainkban, amikor a technológiai fejlődés, a tömegtájékoztatás és a közösségi média elterjedése, valamint a mesterséges intelligencia egyre növekvő használata új lehetőségeket nyit meg. Miközben lebontja a korlátokat és a távolságokat, addig a kapcsolatok egyre személytelenebbé és mindjobban virtuálissá válnak, és így fennáll a veszélye annak, hogy megszokásból algoritmusokra bízzuk a döntéseket, amelyek pedig kizárólag az ember lelkiismeretéhez tartoznak. A keresztény közösség feladata, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a társadalmi kapcsolatok valódi tartalommal és személyes mélységgel rendelkezzenek – emelte ki a szentatya.
Nyíljunk meg a kölcsönösség, a megosztás és a gondoskodás logikája felé!
A zsinat arra hív minden keresztényt, hogy Isten teremtő tervéből merítsen támpontot és erőt, aki azt akarta, hogy „az összes ember egy családot alkosson és testvérként bánjon egymással”; ezért „az Isten és a felebarát szeretete az első és legnagyobb parancsolat”, amely Krisztusban nyerte el teljes kinyilatkoztatását és teljes megvalósulását (GS, 24). A konstitúció alapján a világban élő egyének és népek sokféleségét nem szabad veszélynek vagy fenyegetésnek tekinteni, hanem inkább a gazdagodás és a növekedés lehetőségét kell meglátni benne. Az ellentétek ugyanis, amelyek olykor erőszakba torkollnak, a bűn hatalmának gyümölcsei, melyek pedig minden szinten befolyásolják a gondolkodásmódunkat és a tetteinket, pusztítást és halált is okozva. Ezért egyre inkább meg kell nyílnunk a kölcsönösség, a megosztás és a gondoskodás logikája felé, ahogyan az az emberi test különböző tagjai között is megtörténik – miként erről Pál apostol ír első korinthusi levelében (1Kor 12,21-25). A különböző tagok kapcsolatának a leírására a lelkipásztori konstitúció – folytatja a pápa – a „közjó” tömör meghatározását adja, miszerint „a közjó azon társadalmi életfeltételek összessége, amelyek lehetővé teszik mind a csoportok, mind az egyes tagok számára, hogy teljesebben és könnyebben elérjék kiteljesedésüket” (GS, 26). Ugyanakkor, elismerve a népek közötti kölcsönös függőséget, megerősíti, hogy „minden csoportnak figyelembe kell vennie más csoportok szükségleteit és jogos törekvéseit, sőt az egész emberiség közjavát” (GS, 26).
Alapvető szempontok: személyi méltóság tisztelete, ellenségszeretet, az egyenlőség elve
Az általános szempontok után Leó pápa a dokumentum néhány „sürgetőbb gyakorlati következményére mutatott rá. Első szempont az emberi személy tiszteletben tartása: „Szégyenletes dolgok mindaz, ami ellenséges magával az élettel, mint például a gyilkosság, a népirtás, az abortusz, az eutanázia és az öngyilkosság is; bármi, ami sérti az emberi személy integritását, mint például a csonkítás, a test és a lélek kínzása, a pszichológiai kényszer; továbbá bármi, ami sérti az emberi méltóságot, mint például az embertelen életkörülmények, a jogtalan bebörtönzés, a deportálás, a rabszolgaság, a prostitúció, a nő- és gyermekkereskedelem, a megalázó munkakörülmények” (GS 27). Második gyakorlati következményként a Szentatya arra tanít, tisztelettel és szeretettel forduljunk ellenségeink és azok felé, akik gondolkodás- és cselekvésmódja eltér a miénktől. Harmadik szempont a minden ember alapvető egyenlőségének elve, amely társadalmi igazságosságot követel meg. A dokumentum kimondja: „A személy alapvető jogaival kapcsolatos mindenféle megkülönböztetést, legyen az társadalmi vagy kulturális jellegű, továbbá nem, faj, bőrszín, társadalmi helyzet, nyelv vagy vallás alapján fenntartott megkülönböztetés, le kell győzni és meg kell szüntetni, mivel az ellentétes Isten tervével” (GS, 29). Végül a zsinati atyák arra buzdítanak, hogy győzzük le az individualista gondolkodásmódot, és felelősséggel forduljunk egymás felé.
Elkötelezetten működjünk együtt Istennel és testvéreivel egy emberibb világ építésében!
Kedves testvéreim – szólt végül katekézisében a szentatya – az emberiség „személyek közösségeként” való értelmezése a II. Vatikáni Zsinat értékes öröksége. Ez a felfogás segít minket személyes és közösségi döntéseinkben, hogy felelősen értékeljük a mai társadalmi és politikai projekteket az emberi méltóság, a társadalmi igazságosság és a közjó építésében való szabad részvétel szempontjai alapján. Az emberiség jövője ugyanis attól függ, hogy minden egyes ember elkötelezetten együttműködik-e Istennel és testvéreivel egy emberibb világ építésében (vö GS, 30) – zárta szerdai katekézisét XIV. Leó pápa.
Forrás: P. Vértesaljai László / Vatican News
