Húszezer zarándok gyűlt egybe a szerdai általános kihallgatásra, melyen Leó pápa folytatta a múlt héten megkezdett új sorozatát a „Gaudium et spes” kezdetű zsinati konstitúció magyarázatáról. Ennek első fejezete az emberi személy méltóságáról és felelősségéről szól, melyek ugyan a leginkább tiszteletreméltó emberi értékek, de amelyek sohasem veszíthetik el kapcsolatukat „isteni forrásukkal”, hogy meg ne romoljon az emberi szív.
Az emberiség szellemi örökségét tovább kell vinni és meg kell tisztítani tévedéseitől
Az az út, amely lehetővé tette számunkra, hogy nyilvánvalóvá tegyük az emberi méltóság alapvető jellemzőit és jogait, kétségtelenül az emberiség történelmének egyik legjelentősebb fejezetét képviseli. Az út azonban még nem ért véget, és foglalkoznia kell a régi és az új ellentmondásokkal, amelyek megakadályozzák annak teljes körű megvalósítását – indította katekézisét Leó pápa, jelezve, hogy az emberiség szellemi örökségét tovább kell vinni, egyúttal pedig meg kell tisztítani tévedéseitől.
Az emberi lény végtelen méltósága a teremtettségében áll
Az Egyház mindehhez nyíltan felajánlja hozzájárulását, emlékeztetve arra, hogy az emberi méltóság magából a személy lényéből fakad. Leó pápának lehetősége volt megismételni ezt a nemrégiben megjelent Magnifica Humanitas enciklikájában: „Isten minden embert eltervezett és akart, hogy közösségre lépjen vele, másokkal és a teremtéssel. Méltósága nem a birtokolt képességeitől, gazdagságától vagy a betöltött szerepétől, illetve helyes vagy helytelen döntéseitől függ, hanem az egy ajándék, amely megelőzi és meghaladja őt, amelyet Isten helyezett belé, soha el nem múló szeretetének kifejezéseként” (MH, 50). Az emberi lény végtelen méltósága tehát abban gyökerezik, hogy „Isten képére” alkotott teremtmény, aki képes megismerni és szeretni Teremtőjét, továbbá ez a méltóság egy olyan szeretetterv és ajándék, amely túlmutat más teremtett valóságokon, amelyeket az ő gondjaira bíztak, „hogy kormányozza és használja őket Isten dicsőségére” (GS, 12). Hitben érthetjük meg a személy méltóságának végső alapját, mivel a Fiú „az Atya és szeretete misztériumának kinyilatkoztatásával az embert is teljesen kinyilatkoztatja önmagának, és világossá teszi számára legfőbb hivatását” (22. p.) – utalt Leó pápa arra, hogy az ember önmagát és méltóságát csakis az őt teremtő Istennel való kapcsolatában ismerheti meg a maga teljességében.
Ez a méltóság minden egyes ember felelősségére van bízva
Az emberi személy mindig kapcsolatot, közösséget és részvételt jelent Istennel és másokkal, tehát gyermeki kapcsolatot az Atyaistennel, testvéri kapcsolatot Krisztussal és az egész emberiséggel. Kizárja az önreferenciális bezárkózást. Emberi személynek lenni azt jelenti, hogy önmagunkat másokkal megosztható ajándéknak tekintjük, miközben növekedünk és érlelődünk az elfogadásban, a kölcsönösségben és a szolgálatban. Ez a méltóság minden egyes ember felelősségére van bízva: ugyanakkor szolidaritást és kölcsönös gondoskodást is igényel, legyőzve sok hamisítást és manipulációt, amelyek még mindig eltorzítják az emberi méltóságról alkotott felfogásunkat és akadályozzák annak megvalósulását. Ugyanis a történelem során az emberi méltóság ellen hozott döntések miatt az ember ma is „önmagában megosztottnak érzi magát”, és ezért „az egész emberi élet, mind egyéni, mind közösségi szinten a jó és a rossz, a fény és a sötétség közötti drámai küzdelem vonásait hordozza”. Erre a törékeny és lehatárolt állapotra azonban reménnyel tekinthetünk, mert „maga az Úr azért jött, hogy megszabadítsa és megerősítse az embert, belülről megújítsa, és kiűzze ’e világ fejedelmét’ (Jn 12,31), aki a bűn rabságában tartotta őt” (GS, 13).
A lelkiismeret, az igazság és a szabadság az emberi méltóság alappillérei
A Gaudium et Spes konstitúció megerősíti továbbá – folytatta a pápa – hogy az emberi méltóság a személy teljességét érinti, ezért le kell küzdeni a dualista szemléletet, hiszen az ember „lélek és test egysége”. A felfogás, mely a testet önkényesen eldobható „tárggyá” fokozza le, mindig a személy méltóságának tagadását jelenti: „nem megengedett megvetni az ember testi életét”, sőt, „saját testünket jónak és tiszteletre méltónak kell tekinteni, éppen azért, mert Isten teremtette, és arra rendeltetett, hogy az utolsó napon feltámadjon”, gondosan ügyelve arra, hogy „ne váljon a szív gonosz hajlamainak rabszolgájává” (GS, 14), mivel mindannyian megsérültünk a bűn által.
Végül a Gaudium et Spes konstitúció az emberi méltóság három jelentős megnyilvánulására emlékeztet: az intelligenciára, amely az embert kielégíthetetlen igazságkeresővé teszi (15. sz.); a lelkiismeretre, amely által egységet és értelmet ad életének (16. sz.); és a szabadságra, amely felelőssé teszi saját döntéseiért (17. sz.). Ezek szorosan összefüggő dimenziók: a lelkiismeretben ismerjük fel az igazságot, mint olyat, és azt a szabadság saját alapjaként és lehetőségeként értelmezheti. A Szentlélek, aki Krisztusban életet ad, szabaddá tesz minket, és folyamatosan biztosítja istengyermeki méltóságunkat, megszabadít a félelemtől, és a végső cél, a halálon túli teljes élet felé vezet, amelyet Krisztus ígért nekünk, mert csak Őbenne talál igazi fényt az emberiség misztériuma, Tőle kapunk fényt a szenvedés és a halál titkára és Vele haladunk a feltámadás felé. Kedves testvéreim, Krisztus által és Őérte, Isten képére lettünk teremtve, amivel egyedülálló és eltörölhetetlen méltóságot kaptunk. Kötelezzük el magunkat amellett, hogy mindig előmozdítsuk és megvédjük ezt a méltóságot az evangélium fényével és erejével – zárta szerdai katekézisét Leó pápa.
Forrás: P. Vértesaljai László / Vatican News
