Augusztus utolsó napján boldoggáavatási ünnepnek adott otthont a sasvári pálos kegyhely, a mai Szlovákia fontos búcsújáróhelye, ahol három évvel ezelőtt, 2021. szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén Ferenc pápa is szentmisét celebrált.
Az idei nyárvégi ünnepen, a délelőtti szabadtéri szentmise keretén belül a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa, Marcello Semeraro bíboros boldoggá avatta Ján Havlík vértanút, „a remény emberét”, a Páli Szent Vince által alapított Misszióstársaság papnövendékét. „A remény erénye volt az, ami hivatásának elmélyülését jelentette. A remény volt az, ami táplálta hivatását” – mondta homíliájában a bíboros az új boldogról. Egy újabb vértanú a boldogok sorában. Példakép és közbenjáró az Úrnál. Miközben hálát adunk ezért a kegyelmi ajándékért egyházunk számára, tegyünk egy rövid visszatekintést is az elmúlt bő két évtizedre, különösképpen a kommunista diktatúra áldozatainak boldoggáavatásaira.
Boldoggá avatások a mai Szlovákiában 2003-tól kezdve
Huszonegy évvel ezelőtt, az azóta már az örökkévalóságba költözött és szentté avatott II. János Pál pápa mai Szlovákia területén tett apostoli látogatása egy boldoggáavatási-sorozat elindításának is tekinthető az országban. Akkor, 2003. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Pozsonyligetfalun (Bratislava-Petržalka), ünnepi szentmise keretében boldoggá avatta a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek Kongregációjának tagját, Scheling(ová) Cecília Zdenka nővért – akit az új magyar Misekönyv Boldog Szidónia nővérként említ –, valamint Hopko Bazil (Vasiľ) eperjesi görögkatolikus segédpüspököt. Akkor másodéves pozsonyi szeminaristaként voltam részese ennek az eseménynek.
Tizennégy évvel később, 2017. szeptember 30-án – amikor már pozsonyi magyar lelkipásztor voltam – egy szalézi szerzetes, a pozsonyszőlősi (Bratislava-Vajnory) Zeman Titus(z) boldoggáavatásának örülhettünk, majd a következő évtől, 2018 szeptemberétől Kolesár(ová) Annát, a tizenhat évesen meggyilkolt fiatal lányt tisztelhetjük hivatalosan is a boldogok sorában. Ennek ünnepélyes kihirdetésére Kassán került sor. A szentéletű lengyel pápa által is jól ismert és megtapasztalt kommunizmus időszakának vértanúiról van szó. Mindannyiuk emléknapját piros liturgikus színben tartjuk az egyházi év során.
Többük ereklyéje a 2021 szeptemberében Budapesten megtartott 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vándorszimbólumán, a Missziós Kereszten is megtalálható a Szent Kereszt, valamint számos kárpát-medencei szent és boldog ereklyéje mellett, akik közül az említett személyeken túl még továbbiak is az egyházellenes diktatúra áldozataiként tettek tanúságot a Keresztrefeszítettről, saját vérük árán. „A vértanúk vére a kereszténység magvetése” – juthat eszünkbe a vértanúság pálmáját elnyerőket felemlegetve a II. és III. század fordulóján élt Tertullianus ókori, ám minden korban érvényes mondása.
Az Istent szeretőknek minden a javukra válik
Vagyis a felsorolt vértanúk emberi szemszögből tekintett tragédiája is szolgálhat valami nagyobb jót a keresztény egyháztörténelemben? A kommunizmus ártatlan kivégzettjeinek áldozata is a javukat, a javunkat szolgálta és szolgálja? „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik” (Róm 8, 28) – olvassuk a Szentírásban. És olvassuk Boldog Brenner János vértanú életrajzában is, hiszen a fiatalon meggyilkolt lelkes káplán – „a magyar Tarzíciusz” – papi jelmondatául, életmottójául választotta ezt az igeverset. Szeretete, hűsége, szenvedése a javára vált. S azoknak is, akikért az 1957 adventjében történt drasztikus meggyilkolása óta az Istennél közbenjárt és közbenjár. Hiszem, hogy javára vált azoknak is, akik életpéldájából erőt tudtak és tudnak meríteni, akik merik hinni a kinyilatkoztatott igazságot, hogy minden, még a legkülönfélébb szenvedés is a javunkra válhat, ha szeretjük az Istent.
Maradandó élmény volt részt venni Brenner János boldoggá avatásán. Derűt és lelki tisztaságot sugárzó képe azóta is a pozsonyi ferences templom sekrestyéjének falát díszíti, hogy a ministránsok, s persze a miséző papok is, minden szentmise előtt és után rátekinthessenek, benne igazi példaképre találjanak, főleg az Eucharisztia iránti hatalmas szeretetében. A mindössze huszonhat földi évet élt fiatal káplán hősies példája párhuzamba hozható akár a szalézi Boldog Titus(z), akár a néhány napja boldoggá avatott lazarista János életpéldájával is, nem csak amiatt, hogy időben és földrajzilag is közeliek voltak egymáshoz.
A Kárpát-medence a diktatúra idején is szent életű hősöket termett
Tovább szemlélve a Kárpát-medence hős mártírjainak csodálandó példáját, hadd említsem itt Boldog Romzsa Tódort is, munkácsi görögkatolikus püspököt, akit huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt szintén II. János Pál pápa avatott boldoggá 2001-ben. E kárpátaljai esethez hasonlóan a mai Románia területén is üldözték az egyházat, s kerültek kivégzésre többek közt püspökök is. A kommunista rezsim által betiltott görögkatolikus egyház hét vértanú püspökének közös boldoggáavatására 2019. június 2-án került sor Balázsfalván (Blaj).
Továbbra is a kommunista idők vértanúira emlékezve, eszembe jut Meszlényi Zoltán Lajos püspök is, akinek 2009. október 31-én tartott boldoggá avatásán somorjai káplánként az ottani ministránsokkal vettem részt az esztergomi bazilikában. De nem feledkezhetünk meg Sándor István szalézi testvérről sem, akit a diktatúra idején csupán azért ítéltek el egy koncepciós perben és végeztek ki, mert hű maradt rendalapítójához, Don Boscóhoz és utolsó leheletéig az ifjúságot szolgálta.
A közelgő jubileumi szentévben, 2025. április 26-án Veszprémben hivatalosan is a boldogok sorába iktatják Bódi Mária Magdolnát, Magdit, akit 1945. március 23-án a Vörös Hadsereg egyik katonája akart megerőszakolni. A katona Magdi erős ellenállása miatt feldühödve lelőtte őt. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy a tisztaságát komolyan őrző lány példaképét adta Magdi személyében a mai lányoknak is, csakúgy, mint a már említett Boldog Kolesár(ová) Anna személyében is, aki Bódi Mária Magdolnát négy hónappal előzte meg hasonló próbatételt kiálló vértanúhalálával.
Újabb imameghallgatásokért is imádkozunk
További hősök boldoggá avatásáért is imádkozunk. Nem mintha nem bíznánk abban, hogy már a mennyország örömébe jutottak, de szívesen fogadnánk, ha egyházilag is elismert életszentségük mind ragyogóbb példaként és buzdításként tündökölhetne és terjedhetne Mária országában, Kárpát-medence- és világszerte. Természetszerűen különös öröm az, ha saját nemzetünk egy-egy tagja kerül nyilvános tiszteletre Isten előtt kedves élete miatt. De örülni lehet és örülni szeretnénk annak is, ha a szomszédos népek, talán valahol velünk is közös gyökerekkel rendelkező tagjai válnak az Egyházban hivatalosan is célba-érkezettekként tisztelt közös példaképeinkké.
S lényegében így lehet ez a világegyház nagy családján belül is. Hiszen „ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi” (1Kor 12, 26b) – olvassuk Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levelében. Milyen jó lenne, ha ennek szellemében tudnánk összefogni Isten szolgái, s a vértanúknál maradva, mondjuk gróf Esterházy János mártír politikus ügyében is! Ha magyarok, lengyelek, csehek, szlovákok, s bárki más is, együtt tudnánk imádkozni azért, hogy Isten szolgája, János sok nép körében, többek közt gerinces politikusok számára követendő példakép legyen.
Ki volt Ján Havlík?
A megemlített hősök koszorújában most nézzük kicsit részletesebben a legújabb helyi beatifikált mártír életét. Ján Havlík 1928. február 12-én született az erdőháti Farkashelyvidovány (Dubovce) faluban. Iskoláit Holics (Holíč) településen kezdte, majd pedig a szakolcai (Skalica) gimnázium diákja volt. Ekkor kezdett el gondolkodni a papi és szerzetesi hivatáson. A lazarista rendet választotta, 1949 augusztusában kezdte meg náluk noviciátusát. A következő évben a kommunista politikai hatalom úgy döntött, hogy bezárja a megszentelt élet intézményeit. Havlík Jánost és társait egy Puhó (Púchov) melletti gát építési területére deportálták. Három hónap után szabadon engedték. Ezután János nyitrai munkája mellett titokban tanult teológiát, és a lazaristáknál folytatta szemináriumi képzését.
1951. október 29-én a csehszlovák állambiztonság a többi novíciussal együtt letartóztatta. Tizenöt hónapot töltött előzetes letartóztatásban, ahol gyakori kínzásokkal próbáltak „beismerő vallomást” kicsikarni belőle államellenes tevékenységről. 1953 februárjában a bíróság hazaárulásért eredetileg tizennégy év börtönre ítélte. A büntetést fellebbezéssel tíz évre csökkentették. A cél azonban a megsemmisítése volt. Először a mai Csehország területén fekvő jáchymovi uránbányában dolgozott, majd 1958-tól a prágai Ruzyně börtönben raboskodott, ahol pszichológiai eszközökkel kínozták. Az okot erre egy újabb per adta, melynek indoka a fogolytársai között végzett missziós szolgálata volt, ami miatt egy évvel meghosszabbították a börtönbüntetését. Megromlott egészségi állapota miatt 1960-ban át kellett szállítani az illavai (Ilava) börtönkórházba. 1962. október 29-én szabadult, miután a teljes tizenegy éves büntetését letöltötte.
A közelmúltban boldoggá avatott Ján Havlík utolsó három földi évét súlyosan megromlott egészségi állapotban, a pszichikai és fizikai kínzások következményeivel élte le. 1965 karácsony estéjén hazaküldték a kórházból, hogy szüleivel ünnepelhessen. December 27-én, Szent János apostol ünnepének reggelén elhatározta, hogy orvoshoz megy. Ahogy Szakolca utcáit járta, a járás egyre nehezebbé vált számára. Megállt egy háztartási hulladékgyűjtő mellett, mely épp egy helyi orvosé volt. Amikor az orvos rátalált és megszólította őt, János már nem válaszolt. Egy járókelő segítségével az orvos bevitte a házába, ekkorra azonban János már megszületett az örökkévalóságra. A földi élet keresztjének cipelése után – miközben mindvégig megőrizte békességét, önfeláldozását és hősies szeretetét ellenségeivel szemben is – ekkorra már megízlelte a Krisztus által visszaszerzett, véget nem érő teljes boldogságot.
Ferenc pápa és Pozsony érseke is méltatta az új boldogot
A 2024. augusztus 31-i sasvári szentmisén Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek, a boldoggáavatási eljárást lefolytató egyházmegye főpásztora rámutatott arra, hogy az egyház újabb oltárra emelt tagja a támadásokra kreatívan, a rosszra jóval válaszolt. Egyben buzdított is mindannyiunkat, hogy az ünnepelt példaképet követve mi is győzzük le a bosszúállás szellemét, és próbáljunk kreatívan, mondhatnánk vallásos módon, jóval válaszolni az esetleges támadásokra. Másnap, szeptember 1-én, a vasárnapi Úrangyala elimádkozása után a szentatya, Ferenc pápa a vatikáni Szent Péter téren összegyűlt híveket arra kérte, tapsolják meg az új boldogot, kívánva, hogy Boldog Ján állhatatos tanúságtétele a Krisztusba vetett hitről legyen bátorítás mindazok számára, akik napjainkban is ilyen megpróbáltatásoknak vannak kitéve.
A szenvedések ellenére is boldognak lenni
A teljesség igénye nélkül említettem az augusztus 31-én boldoggá avatott Ján Havlíkhoz kapcsolódóan további hősöket is a Kárpát-medencéből, a Szent Korona népeinek lányai és fiai közül néhányat, ugyanannak az egyházellenes rezsimnek nagyobb földrajzi területen megélt fájdalmas korszakából. S bár szomorú történetek, tragédiák jellemzik életüket, boldogoknak nevezzük őket, és meggyőződésünk, hogy ténylegesen boldogok. Túlcsorduló boldogság részesei már, örökre, annak dicsőségében, akihez vérük ontásáig hűségesek maradtak. Amikor II. János Pál pápa 1991 augusztusában első alkalommal járt Magyarországon, Esztergomba érkezve először lement a bazilika kriptájába, s ott Mindszenty József bíboros sírjánál imádkozott, majd a bazilika előtti téren bemutatott szentmiséje homíliájában az előbb említett vértanú boldogok nehéz időszakára utalt: „Ismerem a megpróbáltatásokat, amelyekkel meg kellett küzdenetek az elmúlt negyven év folyamán. Ismerem azokat a nehézségeket, amelyek elsősorban Isten Népének egységét kezdték ki ebben az országban.”
Hisszük, hogy a kommunizmus és bármilyen más keresztényüldözés akár oltárra emelt, akár feledésbe merült minden szentéletű áldozata, a mindennapok híres és csendes hősei, Krisztushoz hűséges őseink, Szűz Máriával, Nagyasszonyunkkal, a Vértanúk Királynéjával együtt közbenjárnak értünk, ma élő emberekért, egymással békés párbeszédet kereső keresztényekért, a nemzetek közti kölcsönös tiszteletet és megbecsülést szorgalmazó és imával is támogató hívekért, de azokért is, akik elvakultságukban mindezekkel részben vagy teljesen ellentétesen gondolkodva, érezve, cselekedve Krisztusnak újabb fájó sebeket okoznak.
Imádkozzunk a célba érkezettek közbenjárásáért!
Keresztrefeszített Jézus Krisztus, te a hozzád hűséges vértanúk örök jutalma vagy. Segíts megértenünk, hogy a földi élet szenvedéseit örök boldogságra tudod fordítani. Adj rendíthetetlen hitet abban, hogy nem halott, hanem élő Krisztusként várod el mindannyiunk hűségét, ragaszkodását, akár áldozatokat is megkövetelő kitartását. Ehhez adj nekünk szentéletű példaképeket, valamint közbenjárásukra erőt ahhoz, hogy hősiességüket követve mi is hozzád jussunk, feltámadt Üdvözítőnk. Ámen.
Molnár Tamás – Vértesaljai László / Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media; Človek a Viera; Zuzáná Kostková / Janhalik.sk
