Szeptember 13-án, Ferenc pápa apostoli útja utolsó napján, visszautazása előtt péntek délelőtt találkozott a szingapúri fiatalokkal a Katolikus Ifjúsági Kollégium dísztermében. A vallásközi találkozón a szentatya, félretéve a kész beszédét, szabadon szólt a fiatalokhoz és kötetlen társalgás formájában érintette életük legfontosabb kérdéseit, köztük a zaklatás mai jelenségét is.
Ferenc pápát a találkozó kezdetén felszólaló fiatalok kulcsszavaiból három fogalom érintette meg: „szalonkritikus”, „komfortzóna”, „technológia”, és hozzájuk intézett olasz nyelvű válaszában az építő kritikára, a párbeszédre nyitott készségre és egymás tiszteletére bátorította őket. A fiatalság bátor és ezért szívesen indul az igazság felé. Útra kel, kreatív módon jár el, de vigyáznia kell, hogy ne essen a szalonkritikusság hibájába. A fiatalok legyenek kritikusok, mégpedig teremtő módon kritikusok. A nem építő jellegű kritika ugyanis nem nyit új utat. De az igazán kritikus magatartás nemcsak kritikát gyakorol mások felé, hanem kész elfogadni mások kritikáját. Ez jelenti az őszinte párbeszédet a fiatalok közt. Az építő párbeszédhez bátran ki kell lépni a komfortzónájukból, mert az valahogy kövérré teszi nemcsak a hasát, hanem az ember elméjét is. Éppen ezért buzdítja a pápa a fiatalokat, hogy kockáztassanak, lépjenek ki. A félelem ugyanis diktatórikus magatartás, mely megbénít. Igen a fiatalok is hibáznak, mert útnak indulnak, ez pedig normális, de az a fontos, hogy számot vessenek elkövetett hibákkal. A pápa megkérdezte, melyik a rosszabb: hibázni az úton, vagy otthon maradva és bezárkózva nem hibázni? A fiatalok az utóbbit tartották rosszabbnak. Az a fiatal, folytatta a pápa, aki nem kockáztat, mert fél hibázni, az öreg.
A média eszközeinek használatával kapcsolatban a szentatya megjegyezte, hogy az a fiatal, aki nem használja a médiaeszközöket, az bezárkózik, de aki annak teljesen rabszolgájává válik, az pedig szétszórttá válik. Minden fiatalnak használnia kell a média eszközeit, de azzal a céllal, hogy azok segítsenek előrehaladni és nem azért, hogy rabszolgává tegyenek. Understood? – kérdezte őket angolul a pápa, mire kórusban válaszolták, hogy igen, rendben. Visszatérve a fiatalok felszólalásaira, a pápa a fiatalok párbeszédre kész nyitottságáról szólt elismerőleg. Ez azért is fontos, mert ha mindenki a saját vallását tartja a legfontosabbnak, akkor ez romboláshoz vezet, hiszen ezen veszekedni kell egymással. Minden vallás egy Istenhez vezető út, ezek – összehasonlításképpen – olyanok, mint a különböző nyelvek, különböző idiómák, hogy eljussunk odáig. De Isten mindenki számára Isten. És ahogy Isten mindenki számára Isten, úgy mi is Isten gyermekei vagyunk. „De az én Istenem fontosabb, mint a tied!” – mondhatná valaki. De ez tényleg igaz? – kérdezte a pápa. Csak egy Isten van, és mi utak, nyelvek vagyunk, hogy eljussunk Istenhez. Van, aki szikh, van, aki muszlim, van, aki hindu, van, aki keresztény, de ezek különböző utak.
A fiatalok közti vallásközi párbeszédhez bátorság és tisztelet kell, hiszen a fiatalság a bátorság kora. Ugyanakkor bátorságot lehet venni olyan dologhoz is, ami nem segít nekünk – állapította meg a pápa és példaként említette meg angol a bullying, a zaklatás jelenségét, ami talán nem itt Szingapúrban, de másutt jellemző. A zaklatás, akár szóbeli, akár fizikai, mindig agresszió, mindig erőszak. Az iskolákban vagy az ifjúsági és gyerekcsoportokban a gyengébbeket zaklatják, például egy mozgássérült fiút vagy lányt. Pedig itt milyen szépen táncoltak a mozgássérült gyerekek, utalt a pápa a nem sokkal korábban látott előadásukra. Mindnyájunknak megvannak a saját képességei és fogyatékosságai. És ahogy nekünk is megvannak a saját fogyatékosságaink, éppúgy tisztelnünk kell mások fogyatékosságait is. A pápa azért említette ezt, mert ezeknek a nehézségeknek a leküzdése segít mindabban, amit a vallásközi párbeszédben teszünk, hiszen a vallások közötti párbeszéd a mások iránti tiszteletre épül.
A fiatalokkal folytatott párbeszédet összegezve a pápa megjegyezte: Mi mindent megteszünk azért, hogy megőrizzük bátor hozzáállásunkat és olyan teret hozzunk létre, ahol a fiatalok párbeszédet kezdhetnek egymással. Az a párbeszéd, amit ti folytattok, az ugyanis előrehalad, egy utat jár be. És ha már most fiatalként párbeszédet folytattok, akkor később még inkább tudtok majd dialógust folytatni egymással mint felnőttek, mint állampolgárok és mint politikusok. A pápa itt hozzáfűzött még ehhez egy történelmi szempontot: a történelem minden diktatúrájának az első dolga az volt, hogy megszakítsa a párbeszédet.
Végül megköszönte nekik a kérdéseiket és örült annak, hogy ilyen bátor, már-már arcátlanul bátor fiatalok, akik vállaljanak kockázatot! Isten áldását kérte rájuk angolul, cserébe azt kérve, hogy imádkozzanak érte és ne ellene!
Vértesaljai László SJ / Vatikáni Rádió
