„Mert, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18,20) – ezzel a jézusi ígérettel indította hagyományos hittantáborát a brassó-bolonyai Szent József Kolping Család táborszervező csapata. A táborba, melynek helyszíne évről évre az ivói Szabadidős Központ, 37 gyerek iratkozott, többnyire elemi osztályosok, de voltak köztük gimnazisták is, akik idén is eljöttek segíteni a szervezésében. Az eseményről a brassó-bolonyai Szent József Kolping Család táborszervező csapata nevében Máthé Izabella számol be.
Az első napon, hétfőn reggel Bereczki Attila és Miklós Szilárd lelkipásztorok áldásával indultunk útnak. Hogy az utazás kellemes legyen, népdalokat, gyerekdalokat énekeltünk, de vicceket, találós kérdéseket is mondtunk egymásnak. Megérkezésünk után örömmel vettük birtokba a kis házikókat, és gyorsan berendezkedtünk a tábori életre. Jöhettek az ismerkedő-, csapatépítő- és közösségi játékok, a kitűzők készítése, tábori szabályok, majd az „őrangyalok” kijelölése. Gyorsan el is telt az első nap, de az estét még megtoldottuk egy „tábori Activity-vel”. Napzáró imánkban hálát adtunk Istennek az együttlétért, a kapott kegyelmekért.
Kedden reggel kipihenve, jókedvű reggeli tornával indítottuk a napot, majd reggeli imánkban az Urat is köszöntöttük. Kiscsoportokba szerveződve beszélgettünk a közösségekről, melyekbe tartozunk, ezek jellemzőiről és fontosságáról. Közben témához illő játékok, énekek „fűszerezték” programunkat. Az színházest jelentette a nap fénypontját, ugyanis gyerekek és felnőttek egymás gyönyörködtetésére mutattak be a közösségi életéből vett kis történeteket, színdarabokat.
Szerdán a keresztény, illetve a krisztusi közösségekről beszéltünk. A táborszervezők „forgószínpadon” mutatták be a gyerekeknek azokat a keresztény közösségeket, melyekbe ők maguk is tartoznak. Igyekeztek megéreztetni, vonzóvá tenni a keresztény és krisztusi közösségekben rejlő éltető és megtartó erőt, melynek alapja, mintája a krisztusi szeretet. Megtisztelt jelenlétével Bereczki Attila brassó-bolonyai segédlelkész és Gödri István, a Romániai Kolping Szövetség-, valamint az Európai Kolping Szövetség prézese. A szentmisét közösen ünnepeltük a Pataki család által építtetett kis kápolnában.
Délután már a következő napi ünnepre, Nagyboldogasszonyra hangolódtunk. A gyerekekkel rózsafűzéreket készítettünk, Bereczki Attila papbácsi pedig megszentelte azokat. Persze maradt bőven idő játékra, este pedig fergeteges bulival zártuk a napot.
Csütörtök a kirándulás napja volt. A gyerekekkel felmásztunk a Madarasi Hargitára és kitűztük ott tábori zászlónkat. Gyönyörködtünk a táj szépségében, majd elénekeltük nemzeti imánkat, a Himnuszt. Este pedig a tábortűz mellett csendültek fel kedvenc dalaink, hálaadó imánkat is itt végeztük.
Ami jó, kellemes, az rendszerint gyorsan telik. Gyorsan elérkezett tehát táborunk zárónapja is, amely minden évben kettős érzést kelt bennünk: egyrészt a búcsúzás szomorúságát, másrészt a szeretteinkkel való találkozás örömét. A nap a tábor értékeléséről, a búcsúzásról szólt. „Lelepleztük” az őrzőangyalokat, előkerültek a titokban készített kedves, kis ajándékok, melyeket mindenki átnyújtott annak, akire a tábor ideje alatt vigyázott.
A búcsúkörben idén is elhangzott: „Jövőre, veletek, ugyanitt!” Adja Isten, hogy így legyen!
Máthé Izabella
