Boldog Sándor István

Boldog Sándor István liturgikus emléknapja június 8-án van. Sándor István Szolnokon született 1914. október 26-án. Édesapja vasúti segédmunkás volt. Vallásos neveltetésének bölcsője a család mellett a szolnoki ferences főplébánia volt: itt részesült a keresztség, az elsőáldozás és a bérmálás szentségében. Tagja volt a Szívgárdának, rendszeresen ministrált és lelkigyakorlatokon vett részt. 1931-ben a fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi rendbe, 1940-ben tette le első fogadalmát, majd 1946-ban örökfogadalmat tett mint szerzetes testvér. Kilenc évig nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában, közben 1941–45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben. 1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai Keresztény Ifjak Országos Egyesületében (KIOE). Lakhelye és működésének fő színhelye a Clarisseum volt, ahol 1950 tavaszáig a szalézi tartományfőnökség is volt, és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez annak idején egy nagy park, cserkészotthonnak szolgáló ház, nyomda és több más épület tartozott. 1949-ben Sándor István sekrestyés lett. Szoros kapcsolatot tartott fenn az ávósokhoz katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal. 1950-ben a többi renddel együtt a szaléziak működését is betiltották. 1951 februárjának végén a hatóság tudomására jutott Sándor István illegális tevékenységének egy része. Hogy letartóztatását elkerülje, Kiss István álnéven egy mosószergyár dolgozója lett, s bejelentés nélkül lakott rendtársa lakásában. Ez időben kirándulásokat, magánházakban összejöveteleket szervezett, a Clarisseumba járó fiatalokból újjászervezte a betiltott KIOE-csoportokat, rendszeresen találkozott velük, hitéleti útmutatást adott nekik. Elöljárói előkészítették külföldre való távozását, de ő tudatosan visszautasította ezt; nem akarta elhagyni növendékeit. 1952 júliusában letartóztatták, kínvallatásnak vetették alá, majd egy koncepciós per negyedrendá vádlottjaként kötél általi halálra ítélték az év októberében. A feddhetetlen jellemű, talpig becsületes Sándor István testvér 1953. június 8-án bitófán fejezte be földi életét.

Az egyházmegyei bíróság 2006. május 24-én indította el a boldoggáavatási eljárását. Sándor István az első magyar szalézi szerzetes, akit az egyház a boldogok sorába emelt 2013 őszén.

Szalézi.hu alapján