Minden évben május 18-án rendkívüli figyelmet szentelünk a különböző gyűjteményeknek és múzeumoknak, hiszen ekkor van a világnapjuk. Kisebb-nagyobb intézmények Múzeumok éjszakája elnevezésű programmal várják a látogatókat, többnyire ingyenes belépést biztosítva kicsinek és nagynak, ám gyakran múzeumpedagógiai foglalkozások és egyéb érdekességek is várnak mindenkit. Az alábbiakban a világnaphoz igazodva két, Szatmáron található érdekességről és az ezeket befogadó gyűjteményről olvashatnak bővebben.
Mária Teréziához kötődő tárgyak
▪ Mária Terézia császárnő koronázási díszruhájából készült főpapi ornátus (miseruha, stóla, manipulus, kehelytakaró). A miseruha 1804-ben került Egerből Szatmárnémetibe, mikor is létrejött az önálló szatmári egyházmegye.
A kronosztichonos felirat alátámasztja, hogy a kazula Mária Terézia 1741-es koronázási díszruhájából készült, melynek anyaga selyemszövet, gazdagon díszített fémszálas domború hímzéssel.
▪ A miseruhával egyazon tárolóban elhelyezve található a Szent Jobb-kép Mária Terézia aláírásával. Az alkotás egy, a Mária Terézia által ajándékozott selyemszövetre festett Szent Jobbot ábrázoló kép, mely megörökíti annak az emlékét, hogy a szent ereklye visszakerült Magyarországra. A festett kép Mária Terézia kézjegyével ellátott hitelesítő iratot tartalmaz, melynek a szövege a következő:
PRAESENTAM EFFIGIEM DEXTERIS S.REGIS STEPHANI IN ATTALICO INVOLUCRO, CUI HAEC SACRA RELIQUIA INERAT, DUM RAGUAE VIENNAM TRANSFEREBATUR, DEPINGI CURAVIMUS: QUOD HAEC NOMINIS NOSRI SUBSCRIPTIONE TESTATUM FACIMUS.
SCHÖNBRUNII 13TIA SEPTEMBRIS 1771/MARIA THERESIA.
Meszlény Gyula Egyházművészeti Gyűjtemény
E két fent említett tárgy Szatmárnémetiben tekinthető meg, a szatmári római katolikus püspökség tulajdonában és kezelésében álló, Meszlényi Gyula nevét viselő egyházművészeti gyűjtemény tárlatán. Az intézmény névadója megyés püspök volt (1887–1905), élete során megalapozta és hagyatékán keresztül az utókorra ruházta az egyházművészeti gyűjtemény gondozását. E gyűjtemény az évek során számos új darabbal gyarapodott, amelyek az egyházmegye területén található templomok, plébániák tulajdonát képezték, vagy pedig régebbi és újabb adományokból származnak.
A szatmári egyházmegye 1804 óta létezik, előtte az egri egyházmegye területéhez tartozott; ez a kulturális összeköttetés, a magyar és bécsi kulturális befolyások, valamint e tájak multikulturalitása és nem utolsósorban az egyházmegye területén letelepedett német ajkú katolikusok határozták meg és alakították ki a kulturális örökségünket, amelyet a gyűjtemény is reprezentál.
A kiállításban többek között láthatóak votiv képek, amelyekkel a német ajkú katolikusok adtak hálát a kapott kegyelmekért. Ezek a XVIII–XIX. századból származó képek bepillantást engednek a felajánlók életének néhány epizódjába.
A kiállítás anyagának gerincét a képzőművészeti anyag képezi, a liturgikus tárgyak sokasága mellett. A kelyhek, úrmutatók, ereklyetartók, pásztorbotok közül több valódi ötvös műremek – ezek a tárgyak valaha a szertartások eszközeiként szolgáltak.
A festmények, valamint fafaragások feladata a templombelsők díszítése volt, amelyek évszázadokon keresztül a vallásos emberek hitéletének mindennapjaihoz tartoztak, sugallva az alkotók és a megrendelők erkölcsi, valamint szép iránti igényeit.
A miseruhák, hímzett textíliák is a régmúlt korok gazdagságát elevenítik fel, gyönyönyörködtetvén a látogató szemét. A zárdamunkák (apácamunkák) arany-, ezüst-, valamint selyemszálas motívumokkal készültek. Az apácák gyöngyökkel, csiszolt üvegekkel, féldrágakövekkel ékesített sodronydíszek közé gyakran szentek ereklyéit rejtették el, vagy miniatűr szentképeket kereteztek a díszes kézimunkákkal.
Th. Holzhamer 1783-ban készítette Nagybányán.
Az állandó kiállítás 2008. augusztus 20-án nyílt meg, és azóta folyamatosan látogatható a székesegyház régi sekrestyéjének, oratóriumának termeiben – bejárata a templom bal oldalán található. Előzetes bejelentkezés szükséges.
Puskás Éva restaurátor
Az írás szerkesztett változata megjelenik a Vasárnap 2024/20., pünkösdi lapszámában.
