Urunk mennybemenetelének ünnepe a szatmári székesegyház búcsúja. Az ünnepi szentmisét Schönberger Jenő püspök mutatta be. A szentmise bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy az Úr Jézus ma is köztünk van. Igaz, hogy fölment a mennybe, de az általa meghirdetett Isten országa itt van közöttünk. „Milyen jó lenne, ha gyakran gondolnánk rá és megtennénk mindent, hogy mi emberek az Isten országához tartozzunk, benne éljünk. Csak a bűn szakíthat el minket Krisztustól és az ő szent nevétől. A mennybemenetel ünnepén engedjük, hogy Jézus a szívünket valóban fölvigye magához, de ugyanakkor fogadjuk be a szívünkbe ebben az ünnepi szentmisében és kérjük, hogy mindig maradjon velünk” – fogalmazott a főpásztor.
Az ünnepi szentmise szónoka Reszler Mihály máramarosi főesperes, elmélkedésében kifejtette: a keresztények egy remény emberei, egy valóban emberi és egyben isteni remény emberei, egy reményé, amely az egész embert felöleli, és nem csak a szerencsések számára jelent jövendő időt, hanem minden ember számára, akkor is, ha itt a földön szerencsétlen élete volt, kegyetlen körülmények, vagy események kerekei alá került.
Még a halál sem képes megsemmisíteni az ország közelségétől felébredt reményt. Isten országa éppen akkor teljesedik be, amikor Jézus visszatér az Atyához. Jézus nemcsak azért jött közénk, hogy új életmóddal ajándékozzon meg minket. Ez az új életmód el kell érje célját, amelyért teremtetett: a visszatérést az Atyához. A mennybemenetel nemcsak Jézus földi életének végső titka, hanem a mi életünké is. A mennybemenetelért teremttettünk, ezért a visszatérésünkért az Atyához. Jézus visszatérése az Atyához az ő végső tanítása, döntő felkínálása egy új életnek: nem csak arra vagyunk rendelve, hogy itt egy szép, új életünk legyen, amely az idő és tér határai közé van zárva. Hivatásunk arra szól, hogy más terekben és időkben éljünk: Istenben legyünk és ő bennünk. Az örömhír az, hogy a föld lett ennek az úton létnek az útja. A föld titokzatos módon mostantól az örökkévalóság öle, annak lehetősége lett.
A mennybemenetel után Jézus után más módon maradt jelen a világban: tanítványaiban, egyházában. Jézus egyháza arra kapott meghívást, hogy pontosan úgy éljen és cselekedjen, ahogy ő élt és cselekedett, hogy az elközelgett Isten országa legyen. Ezért kell a tanítványoknak elindulniuk és elmenniük „az egész világra” és kell hirdetniük az evangéliumot minden teremtménynek. Nem kell sokat tenniük, nem kell elképesztő vállalkozásokat véghez vinniük. Csak hinniük kell, és meglátják, hogy életük megmutatja az Úr jelenlétét. Krisztus jele lesznek: a jóság gonoszság fölött és az élet halál fölött aratott győzelmének jele. Az élet jele lesznek!
Isten országa nem azok sziklaszilárd biztonságában közelít, akik még soha nem ismerték a kétséget, hanem azok szavainak és tetteinek szelídségében, akik engedik, hogy átalakítsa őket az evangélium ereje. Mi, keresztények a remény emberei vagyunk. Hiszünk egy olyan isteni és emberi reményben, ami az egész emberiség számára elérhető. Isten országa üzenete Jézus által mindenki számára elérhetővé vált, aki szeret és közösséget teremt. A mennybemenetel nemcsak Jézus földi életének záróakkordja, hanem az emberi létezés visszavezetése az Atyához. A tanítványok feladata az evangélium hit terjesztése, azt az életet élve, amit az Úr Jézus tanított. A hit a kulcs a győzelemhez, és az embereknek reményre, hitre és szeretetre van szükségük az örök élet felé vezető úton. Az üzenet arra ösztönöz, hogy mi keresztények bízzunk az Úrban és a hit erejével tegyünk meg mindent, hogy a világban a szeretet és remény fényét hordozhassuk.
A szentmise végén a székesegyház plébánosa, Seffer Dániel főesperes megköszönte Reszler Mihály főesperes igehirdetését, és azt kívánta, hogy mindig maradjon a remény embere. Köszönetet mondott a ministránsoknak, a kórusnak, az alkalmazottak segítő munkájáért, valamint a híveknek, akik szép számban vettek részt a búcsúmisén.
Szöveg és fotó: szatmári egyházmegye
