Vissza a gyökerekhez, az evangéliumhoz, hogy megtaláljuk a helyes utat

Nemzetközi találkozót tartott a Fokoláre mozgalom Castel Gandolfóban

0
887

A Fokoláre mozgalom szervezésében a nemzetközi plébániai és egyházmegyei mozgalom találkozóját az olaszországi Castel Gandolfóban tartották, amelyen február 29. és március 3. között részt vett Mátyás Katalin is, aki személyes hangvételű írásban osztja meg tapasztalatait. A találkozó mottója: Vai d’amore te aspetta! – Indulj, a szeretet vár rád!

A találkozón több mint 400 személy vett részt Európa különböző országaiból és más kontinensekről is. Kis csapatunk 9 fiatal diák tagja reményt adott, hogy a hit elültetett magvai kibontakoznak bennük, általuk, és mindazoknak az értékeknek megélői és továbbadói lesznek, amit egyházunk és megújulási mozgalmaink számunkra kínálnak.

Teljesen újként, a mozgalommal szimpatizálóként és ismerkedőként ez a találkozó alkalmat nyújtott számomra, hogy jobban megismerjem a mozgalmat és karizmáját, Mária művét. Alapítója, az olaszországi Chiara Lubich az egység, a testvériség, a közösség megélését tűzte ki a mozgalom céljául, mindezeket a szeretet által. A mozgalom az egész világon jelen van plébániai csoportjain, szociális és más projektjein keresztül, amelyek a helyi közösségeket szolgálják, az Isten- és emberszeretet jegyében, átadva az evangélium örömét és reményét, élve az egységet az egyházban, a vallási felekezetek, hívők és nem hívők között, ápolva az ökumenét és a vallások közötti párbeszédet.

A négy nap előadásait egyházi elöljárók – bíboros, pap, szerzetes –, Olaszország és a világ több tájáról érkezett, elkötelezett fokolarinók, fokolarinák és más aktív tagok tartották. Ezek az előadások bevezettek a mozgalom lelkiségébe és rávilágítottak annak evangéliumi gyökereire és egyházunkkal való közösségére. Egyes előadások az önreflexióra is alkalmat nyújtottak, hogy az Istennel és emberekkel való személyes kapcsolatainkat is megvizsgáljuk, értékeljük.

A találkozó dinamikájába beletartozott a résztvevők aktív bevonása. Kiscsoportokra osztva azonosítottuk a plébániai közösségi élet mai kihívásait, nehézségeit. A mi csoportunk, amelynek résztvevői olaszországi, erdélyi plébániák tagjai voltak, megállapította, hogy a plébániai közösségi élet nehézségei közé tartoznak a kommunikációs problémák, és kerestük rá a megoldásokat.

A mozgalom, mint bármely más közösség, szembenéz napjaink kihívásaival, nehézségeivel, krízishelyzeteivel. Ezekre viszont a megoldás: vissza a gyökerekhez – ahogyan a mozgalom jelenlegi vezetője, Margaret Karram is hangsúlyozta, aki online előadásban kapcsolódott be a találkozóba. Vissza a gyökerekhez, az evangéliumhoz, hogy megtaláljuk a helyes utat, megoldásokat, hogy tisztánlátást és erőt merítsünk onnan, ahonnan elindultunk.

Szombat délután plénumbeszélgetésre került sor, amelyben részt vettek egyházi képviselők és egy házaspár is. A fiatalok kifejtették az őket érintő kihívásokat, kérdéseket tettek fel az őket foglalkoztató témákkal kapcsolatban, illetve a beszélgetésben résztvevőkkel együtt keresték a válaszokat.

Megtapasztaltam, hogy mennyi érzékenység, szépség van a fiatalok lelkében, mennyire mély, komoly témák foglalkoztatják őket, szomjaznak az igazságra, ugyanakkor azt is megtapasztaltam, hogy milyen érettséggel közelítenek meg bizonyos témákat, mint a párkapcsolat, tisztaság, házasság, szexualitás. Ez megerősítette bennem, mennyire fontos a fiatalok támogatása, segítése az őket érintő kihívások közepette, a helyes iránymutatás, tisztánlátásuk elősegítése és a közösségekbe való bevonásuk.

A találkozó csúcspontja a napi szentmisék és a péntek esti szentségimádás volt.

A szünetekben lehetőség volt a személyes találkozásokra, beszélgetésre, ismerkedésre. A közös étkezések, illetve az étkezések utáni csoportos takarítás lehetőséget adott egymás szolgálatára, amit örömmel végeztünk együtt, egymásért.

Egy délutáni szünetben volt alkalmunk megcsodálni Castel Gandolfó csodás, mediterrán, virágos sétányait és a gyönyörű Albano tavat. A Castel Gandolfo-i találkozó után alkalmam volt a Szent Péter-bazilikát is meglátogatni. Megtapasztaltam, hogy a bazilika belső tere egy olyan hely, ahol az ég megnyilik Isten és ember között.

Hazautazásom során két napig Bukarestben, a Szent Család-kolostor vendégszállóján szálltam meg. Bekapcsolódva a testvérek mindennapi életébe, esti szolgálatként Jánosi testvérrel, egy karmelita nővérrel és egy Bukarestben dolgozó mexikói önkéntessel utcai hajléktalanokat látogattunk meg, velük szóba álltunk, meleg teát, kekszet osztottunk ki nekik.

A Fokoláre mozgalomban a 2024-es év a misszió éve. Hiszem, hogy a mozgalommal célkitűzéseivel összhangban egy missziós szolgálatnak is résztvevője lehettem.

Számomra öröm, hogy egyházunkban és egyházmegyéinkben is jelen van, működik Mária műve, a Fokoláré mozgalom, amely a lelki megújulást szolgálja egyházunkban, tagjai pedig az Isten- és emberszeretet jegyében szolgálják a testi, lelki, szellemi szükségben levőket, az evangéliumból táplálkozva és ezt átadva.

A lelkembe vésődtek az alábbiak:

A befogadás: csak akkor tudok igazán befogadóvá válni, a másik embert akkor tudom elfogadni, ha üressé válok, elhallgatok, eltörpülök, önmagamat elfelejtem, a másikat pedig meghallgatom, megértem, el- és befogadom. Krisztus teljesen kiüresítette önmagát, elhagyta isteni dicsőségét, egy lett közülünk, a bűnt kivéve, és így fogadja be, öleli át az egész emberiséget, végtelen szeretetével. Emberi kapcsolataimban is kövessem őt.

Gesù Abbandonato – Az elhagyott Jézus: Chiara és kis közössége a második világháború kellős közepén felismerte, hogy Jézus legnagyobb fájdalma, amit elszenvedett, és ennél fogva a legnagyobb szeretete az volt, amikor a kereszten megtapasztalta az Atyától való elhagyatottságot. „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem” (Mt 27,46). Ez a felismerés arra ösztönözte őket, hogy őt válasszák az elhagyatottságában mint utat, szeretetideáljuk, az egység megvalósítására. Ettől a pillanattól fogva az ő arcát vélték felfedezni mindenütt.

Az én és mindannyiunk fizikai vagy lelki elhagyatottságaiban, szenvedéseiben ott van Jézus, ő megélte mindannyiunk elhagyatottságát és itt van velünk, végtelen szeretetével felemel, megvált. Ő velünk van, válasszuk mi is őt! Boldog feltámadási ünnepet mindenkinek!

Mátyás Katalin, Ozsdola