A szentatya március 2-án, szombaton reggel fogadta a Vatikánban a vicenzai Talità kum nevű szülők társulatának 120 tagját, akik saját gyermekük elvesztése után egy-egy gyermeket fogadtak örökbe. A pápa őszinte szeretetre bíztatta őket, akik vállalják a jóbi szenvedést és tudnak Jézus vigaszával erősödni és erősíteni. A szentatya beszédét Ciampanelli prelátus olvasta fel.
Jézus érzületét, együttérzését és fájdalmát öltsük magunkra
A gyermek elvesztése olyan mély élmény, amin nem segítenek elméleti megfontolások, jámbor vagy érzelgős szavak, melyek a vigasztaló szándék ellenére talán még bántanak is. Ezzel szemben Jézus érzületét, együttérzését és fájdalmát öltsük magunkra, aki a testében élte meg a világ szenvedését. A megmagyarázhatatlan fájdalom kapaszkodjék akár szótlanul is az imádság fonalába, ne akarja megoldani a problémát, viszont fogadja el a visszatérő, éjjel-nappal dörömbölő kérdéseket: Miért, Uram? – ajánlotta a pápa.
Az Úr pedig félbeszakítva a dolgát, elindul a beteg lány apjával, megy segíteni
Jelentős segítségként idézte fel Márk evangéliumából Jairus leánya meggyógyításának történetét (vö. Mk 5,22-43). A kislányát elvesztő zsinagógai elöljáró nem zárkózik fájdalmába, Jézushoz siet és otthonába hívja. Az Úr pedig félbeszakítva a dolgát, elindul vele. Még az sem zavarja, hogy útközben a kislány halálhírét hozzák. Pedig megállhatott volna, karját kitárva: „Most már nincs mit tenni!”. Ehelyett bíztatja az apát: „Ne félj, csak higgy!”, és tovább megy vele, egészen a kislányig, akit kézen fogva felemel és életre kelti. A szentatya kiemelte az üzenet fontosságát: Isten válasza a szenvedésünkre nem egy elméleti beszéd, hanem az, hogy azonnal útnak indul, velünk jár, mellettünk van. Hagyja, hogy őt is átjárja a fájdalom, velünk együtt cipeli a szenvedés súlyos terhét. De most is, mint Jairus lánykája esetében az Úr el akar jönni szívünk és lakásunk otthonaiba, közel akar lenni hozzánk, meg akarja érinteni gyötrelmeinket, hogy kézen fogva felsegítsen abból. És milyen vigasztaló arra gondolni, hogy Jézus egy nap majd éppúgy kézen fogja a ti kislányotok és kisfiútok kezét és akkor majd viszont láthatjátok őket, jelenlétének új fényében. A feltámadás szemeivel látjátok majd a keresztet, mint Mária és az apostolok. Azt a húsvét hajnali reményt akarja az Úr elvetni a szívetekben, fogadjátok be és hagyjátok, hogy erősödjék, akár könnyeitek közepette is, de közben mindig érezzétek, hogy az Isten átkarol benneteket és az egyház is közel van hozzátok – zárta beszédét Ferenc pápa a vicenzai Talità kum nevű, gyermeket örökbe fogadó szülők társulatának.
Forrás: Vatican News
