A tékozló fiú elhagyja az atyai házat, megtapasztalja az idegent, és van ereje bocsánatot kérni, visszatérni. Mert hazavárják – ezzel a biblia történettel élték meg az együttlét örömét a gyergyói főesperesi kerülethez tartozó egyházi alkalmazottak, akik számára december 14-én szerveztek lelki napot a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánián.
A főesperesség és Gyulafehérvári Caritas rendszeres együttműködésének egyik alkalma volt ez, ahol a meghívottak szentmisén vehettek részt, kiscsoportokban a tékozló fiú történetében találták meg saját életük tükörképét, majd a pénzügyi-gazdasági eligazítást követően egy asztalnál ebédeltek ők, akik közös ügyet szolgálnak.
Imában megújuló közösség – erre van szükség napjainkban. Az egyházi alkalmazottaknak Dávid György főesperes tette fel a kérdést: A megújulás meglátszik rajtam? Van-e elég békém, hogy másoknak is ajándékozhassak belőle? Meg tudok hívni embereket a templomba? Vissza tudom hívni az atyai házba?
Sajgó Balázs, a Caritas lelki igazgatója prédikációjában az atyai házról, az otthonról szólt. Hol érzem magam otthon? Ahol biztonságban vagyok. Ha engedem, hogy Isten közel jöjjön, bárhol lehetek otthon. Amikor házam, hazám, otthonom egybeesik, bárhová megyek, ott jól leszek.
A Caritas munkatársai által vezetett kiscsoportos műhelymunka során képzeletben jártuk be a biztonságos otthon és az idegen közötti távot, néha a visszatéréshez rövidítőt, vagy éppen szerpentines utat választva, hegyet-völgyet járva, akadályokat leküzdve. A résztvevők mindegyike a saját útját járta, hogy haza találva, erőt merítve, munkahelyére visszatérve meglátszódjon rajta a változás, a megújulás. Több csoportban elhangzott: a való életben senki sem tud mindig az Atya közelében maradni, eltávolodunk, tékozlunk annak tudatával, hogy lelkünkben megszületik a hazahívó szó, a találkozás vágya. Mert Sajgó Balázs szavaival élve: „Isten a vár. Isten vár rám. Isten az én váram. Várom.”
Balázs Katalin
