Mi foglalkoztat jelenleg? – hangzott el a kérdés, egyfajta hívószóként, hogy írószert ragadjak, s megosszam gondolataimat. Általában, ha írok, vagy meghívásokra válaszolok, azt abban a reményben teszem, hogy a szavaimba botolva a szülők, pedagógusok, akik akarva-akaratlanul belemerülnek a digitális világ sokszor zavaros és sűrű vizébe (vagy azért, mert a gyermekeket féltve igyekeznek információk után kutatni, vagy mert csak egyszerűen a jelenlegi világ rendje ez) kaphassanak egy kis lendületet, biztatást, útmutatót. Most már bő hét éve foglalkozom az online biztonság, médiatudatosság és digitális intelligencia különböző területeivel, így adná magát a téma, de tudod, kedves Olvasó, hogy jelenleg mi foglalkoztat? Csakis az advent. Illetve pontosabban az a kérdés, hogy vajon tudunk-e még őszintén válaszolni az adventi elcsendesedés hívó szavára, képesek vagyunk-e csitítani a zajos és zavaros külvilágot, és a folyamatosan impulzusokkal minket bombázó online teret?
Miközben saját magam számára kerestem az ötleteket (hiszen én magam is, a sok évnyi ismeretszerzés, olvasás, és a témában való elmélyülés ellenére, sokszor megvívom saját csatáimat a digitális eszközeimmel és az egyensúllyal), arra gondoltam, készítek egy naptárat, amit innen bárki letölthet és kinyomtathat. Telefonnal és telefon nélkül alkalmazható apró kis ötleteket, feladatokat és gondolatokat összegeztem ebben a rendhagyó adventi naptárban, hogy így tompítsuk a kinti zavart és az online zajt, a belső elcsendesedés és várakozás jegyében.
Az utóbbi években rengeteg szakember foglalkozik azzal a fontos kérdéssel, hogy az agyunknak, mint ahogyan az éles kanyart bevenni készülő autóknak is, szüksége van a sebesség csökkentésére, főként, ha valami új dologra készülünk. És akkor a lelkünkről még nem is esett szó. És igen, az adventi időszak, ami maga a készülődés és várakozás, kiváló alkalom a lassításra. Persze nem várja el senki tőlünk, hogy egyik napról a másikra kidobjuk a telefonunkat a szemétbe és a teljes online jelenlétünket kiiktassuk a hétköznapok körforgásából, viszont egy-egy lépést, apró szokást miért is ne vezethetnénk be? És ki tudja, talán annyira megtetszik majd ez az új, tudatosabb hozzáállás, hogy akár hosszabb távon is fenn tudjuk tartani.
Először is próbáljunk meg eltávolodni a telefonunktól fizikai értelemben véve is, például ne az ágyunk mellett töltsük, ne legyen karnyújtásnyira tőlünk, a telefon ébresztője helyett próbáljunk hagyományos órát használni. Fejezzük be ezeket a mondatokat: mindig is szerettem…, mindig is szerettem volna…, ha több szabadidőm lenne, akkor… Majd a válaszainkhoz igazítsunk konkrét tevékenységeket. Ha szerettünk régen énekelni, iktassunk be konkrét időpontot éneklésre, a napi feladataink listáját bővítsük ki. Többet mozognánk, esetleg sétálni szeretnénk a szabadban? Napi húsz perc mindenkinek jár. Bármennyire is próbálja a külvilág ennek ellenkezőjét elhitetni velünk, egy-egy jól beidőzített nemmel képesek leszünk időt szakítani magunkra és a régen nagyon kedvelt tevékenységeinkre. Tegyük ki látható helyre és poroljuk le azt a hangszert, készítsük elő a ki nem olvasott könyvet, csempésszünk ilyen módon új ingereket a környezetünkbe, motiválóan hat majd ránk.
Amire viszont figyeljünk: lehetőleg ne használjuk ez idő alatt a digitális eszközeinket, hagyjuk otthon a telefont vagy nyomtassunk kottát előzetesen, készüljünk rá tudatosan. Tapasztaljuk meg, milyen felszabadító tud lenni, amikor értesítésektől, hívásoktól mentesen mélyülhetünk el ismét a régi, kedvelt tevékenységeinkben. Ugyanilyen csodálatos élmény, a személyes találkozásokhoz, az elmélyült beszélgetésekhez való visszatalálás is. Ilyenkor halkítsuk le a telefonunkat és ne tegyük ki az asztalra, csakis akkor használjuk, ha hozzátesz, és nem pedig elvesz a beszélgetésből. Figyeljünk arra, akivel beszélünk telefonon is: ne tegyünk-vegyünk, ne görgessünk közben, csak egyszerűen hallgassuk őt, legyünk ott, legyünk jelen.
Még nagyon sok ötletet ki lehetne fejteni, de talán kezdetnek ez is elég. Bízom benne, hogy nekem is, és neked is, kedves Olvasó, segítség lesz ez a néhány, rövid gondolat, hogy a zajos online tér, és a zavaros külvilág ne legyen képes olyannyira magára hívni a figyelmünket, hogy közben szem elől tévesszük az igazán fontos, lényeges dolgokat.
Balázs Brigitta
