Mérföldkő volt Romániában, hogy idén nyáron elsőként a nagyváradi és a temesvári egyházmegyében három-három állandó diakónust szenteltek fel. Emberközelben rovatunkban korábban velük beszélgettünk, most Pál
József Csaba temesvári püspök gondolatait olvashatják.
Az egyház állandó törekvése megkeresni a módját, hogyan tudná még hatékonyabban hirdetni Jézus Krisztust, közvetíteni az ő életét. Ebben a tevékenységben minden megkereszteltnek a saját hivatása szerint részt kell vállalnia. A diakónusi szolgálat egy sajátos színe ennek a tevékenységnek. Az őskeresztény időkben a diakónusok fontos szerepet töltöttek be, amint ez az újszövetségi iratokból is kiviláglik. A középkorban az állandó diakónusság mint olyan megszűnt. Diakónusság csak átmenetként létezett a papság felé vezető úton. A II. vatikáni zsinattal jött egy új fordulat. A zsinat felújította és a helyi egyházaknak hivatali szolgálatként felajánlotta a diakonátust. Minden helyi egyház maga döntheti el, hogy elérkezettnek látja-e az időt az állandó diakonátus bevezetésére. 2018 őszén a Romániai Püspökkari Konferencia is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és azóta elindult egy folyamat, amelyben minden egyházmegye megvizsgálja, hogy alkalmasnak látja-e az időt és ennek megfelelően dönt, de közös irányvonalak kialakítása is folyamatban van.
A diakónus nem pappótló, nem azért kellenek a diakónusok, mert kevés a pap. A diakonátus sajátos hivatás. Általa az egyház a szolgálatot, a diakóniát állítja elénk, tartja frissen a közösségben. A diakónus a szolgálat megtestesítője. Jót tesz az egyháznak újra és újra a szolgálatra tenni a hangsúlyt. A diakónus a papi rendhez tartozik, a papság szentségének első fokát kapja meg a felszentelés által. Szolgálatához tartozik az evangélium hirdetése, szentelmények és néhány szentség kiszolgáltatása (keresztség, áldoztatás, házasságkötésen való asszisztálás). Különös feladata a betegek látogatása és áldoztatása, ugyanúgy az oltár szolgálata is. Mint felszentelt szolgának fontos feladata a közösség építése élete példájával és tevékenységével. Az állandó diakónusok általában házas emberek, családjukkal együtt szolgálnak, nem is lehet valaki házas diakónus a felesége beleegyezése nélkül. Szolgálatának fontos része a saját családjának szolgálata, evangelizálása. Példás családi élete teszi hitelessé a közösség szolgálatát.
Pál József Csaba temesvári püspök
Az írás megjelent a Vasárnap katolikus hetilap állandó diakonátusról szóló összeállításában (2023/36.).
