A dél-olaszországi Campania tartomány egyik legrégibb kegyhelye, a Szűz hegyéről nevezett Montevergine-i Mária-kegyhely az áhítat sajátos élményét nyújtja, ugyanis lehetővé teszi a zarándokok számára, hogy elszakadjanak a mindennapoktól és spirituális elmélyedésüket összekapcsolják a természet zöldjében, valamint a művészetben való elmerüléssel. Giovanni Maria Gargiulo atya, a Montevergine-i Bencés Apátság múzeumigazgatója emlékeztetett rá, hogy Montevergine Bencés Apátsága jövőre ünnepli fennállásának 900. évfordulóját.
Giovanni Maria Gargiulo múzeumigazgató a Vatican News olasz műsorának adott interjújában elmondta: „A vendégek azért jönnek ide, hogy jobban megtapasztalják a kapcsolatot a természettel és felfedezzék a kegyhely művészeti és kulturális vonatkozásait”.
Az 1270 méter magas fennsíkon épült ősi Mária-kegyhely a Mercogliano nevű település részét alkotja és továbbra is lenyűgözi a látogatókat. Szorosan kapcsolódik a XII. században élt itáliai szerzetesapát, Vercelli Szent Vilmos nevéhez, az apátság alapítójához, aki a környező Irpinia térség védőszentje, és aki erre a hegyre vonult vissza, hogy remeteként éljen. Mély hitélete nagy hatást gyakorolt több férfira, papokra és világiakra, akik csatlakoztak hozzá és elhatározták, hogy létrehoznak egy „coenobiumot”, egy kolostort és 1123-ban felépítették az első templomot.
Giovanni Maria Gargiulo emlékeztetett rá, hogy Montevergine Bencés Apátsága jövőre ünnepli fennállásának 900. évfordulóját. „A turizmus felé fordulás szinte természetes lépés volt számunkra, mivel a kegyhelyet a kezdetek óta nagyon sokan látogatják és maga Szent Vilmos is különleges nyitottságot kért a zarándokok fogadására, akik mindig azért jönnek ide, hogy kifejezzék a Szűzanya iránti tiszteletüket” – nyilatkozta a bencés atya.
A kegyhely művészeti aspektusai
„A legfontosabb élmény az áhítat, amelyhez hozzásegít a hegyi környezet, amely révén a látogatók eltávolodnak a városi és a mindennapi élet nyüzsgésétől” – mutatott rá a beszélgetésben Giovanni Gargiulo. Sokan keresik fel a kegyhelyet, hogy imádkozzanak a Szűzanyához, a szentélyben lévő nagyméretű Mária ikon sok zarándokot vonz, megteremtve az áhítat mélyen személyes pillanatát. De a művészeti alkotások is megragadják a turistákat, arra késztetve őket, hogy elidőzzenek a kegyhelyen és megcsodálják az apátságban közel 900 éve őrzött műalkotásokat. „Azt akartuk, hogy a múzeum legyen a művészet, a kultúra és a szépség élménye” – mondta a Montevergine-i Bencés Apátság múzeumának igazgatója, hozzátéve, hogy az intézmény, amelyben a középkortól 1800-ig terjedő művek láthatók, a kegyhely művészeti és kultúrtörténeti aspektusának legjelentősebb szimbólumát alkotja.
Kapcsolat a természeti környezettel
„Az utóbbi időben a turizmus egy számunkra új formájával is találkoztunk” – folytatta interjújában P. Gargiulo, azokra a személyekre utalva, akiket a hegyi ösvények felfedezése vonz. A túrázást és a szabadtéri sportokat szenvedélyesen kedvelő vendégek tanulmányozzák azokat az útvonalakat, amelyek lehetővé teszik a kegyhely gyalogos megközelítését. Ezek a szabadtéri tevékenységek arra késztetik az embereket, hogy a Montevergine-i Bencés Apátságot válasszák, hogy megtapasztalják a kapcsolatot a Mária-kegyhelyet körülvevő természettel. A szenvedélyes hegymászók kíváncsiságához kapcsolódóan Gargiulo atya felidézett egy különösen szívhez szóló hagyományt, amely a Montevergine-i Szűz Mária tiszteletéhez fűződik: a múltban a szerelmes fiatal lányok a Szűzanyához fordultak, hogy járjon közben kérésük beteljesüléséért. Azokon az ösvényeken, amelyeken most a hegymászók haladnak végig, egymással összekötözött rekettyebokrokat lehetett látni, az esküvői örök csomó jelképeit, amelyeket még hajadon lányok kötöttek egybe. A fogadalom magában foglalta, hogy ha összeházasodnak, a fiatal feleségek a következő évben visszatérnek férjük társaságában, hogy feloldják a csomót – idézte fel a régi hagyományt a Vatican News olasz műsorának adott interjújában P. Gargiulo, a dél-olaszországi Mária-kegyhely Bencés Apátságának múzeumigazgatója.
Vertse Márta, Vatican News
