A budapesti Hagyományok Házában zajlott egy rendhagyó konferencia-sorozat második eseménye március 16-án, amely a moldvai népi tánczenéről szóló tavalyi után ezúttal a táncokról kívánt szólni. A Moldvai néptánc Budapesten … és Moldvában címmel tartott konferencia első lépés a Hagyományok Háza és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége közötti együttműködés terén. A moldvai népzenére fókuszáló konferencia többek között a következő kérdésekre kereste a választ: Hogyan illeszkedik a „vonós” táncházak világába a „moldvai táncház”? Alulértékeljük vagy túlértékeljük a moldvai táncokat? Meghúzhatók-e határvonalak a hitelesség és a közösségi szórakozási forma közé?
Az eseményre a szervezők a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének több munkatársát is meghívták: előadást tartott Dr. Bondea Vivien néptánckutató, Botezatu Victoria budai hagyományőrző, Kovács Melánia, a Szövetség hagyományőrző programjának koordinátora és Szilágyi Dániel néprajzkutató – muzeológus, népzenész is. Ezenkívül jelen voltak és énekkel-muzsikával színesítették a programot a hangszeres népzeneoktatási program növendékei: Gusas Carmen (Somoska), Beta Narcis (Pusztina), Laslau Sergiu (Buda/Klézse) és Timaru Florin (Pusztina).
A konferencia egy felettébb dicséretes első lépés a Hagyományok Háza és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége közötti együttműködés terén, hiszen ez a konferencia is igazolta, hogy Moldváról, annak határain kívül, még gyakran valamiféle romantikus mítosz él a fejekben, mintsem egy valóságra alapozott pontos kép, annak ellenére, hogy a moldvai magyarság az egyik legtöbbet kutatott magyar néprajzi csoport. Ezen belül pedig éppen a táncok kérdésköre az egyik legtöbb kérdést eddig válasz nélkül hagyó terület. Remélhető immár, hogy ez a helyzet változik és további sikeres együttműködésekre is sor kerül a jövőben.
Forrás: Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, Hagyományok Háza
