Jean II Restout francia festő 1692. március 26-án született és 1768. január 1-jén hunyt el. Stílusát tekintve rendhagyónak tekinthető, mivel szembement kora stílusával, a rokokóval. A túldíszítettség helyett a letisztult formákat használta mint kifejezőeszközt, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektetett az érzelmek és a belső lelkivilág megjelenítésére. Leghíresebb festményét, a Szent Skolasztika halálát, amelyet 1730-ban alkotott meg, „elszigetelt vívmánynak” tekintik.
A festmény Szent Benedek lánytestvérét, Skolasztikát ábrázolja, aki szintén rendalapító volt testvérével együtt. Míg Benedek megteremtette a nyugati szerzetesség alapjait, addig Skolasztika testvére alapelveit felhasználva megszervezte ugyanennek az életformának a női ágát. Életét főként legendákból ismerjük. A legelterjedtebb történet szerint Skolasztika halála előtt, hogy tovább a testvérével maradhasson, erős vihart kért Istentől, aki teljesítette kérését, így Benedeknek tovább kellett a kolostorban maradnia.
Az itt elemzésre kerülő festmény Skolasztika halálának pillanatát ábrázolja. A kezében tartott kereszt és a térdeplő arra utal, hogy imádság közben költözött az Atyához. Az élettelenül hátradőlő testét egy nővértársa tartja meg. A háttérben pedig egy másik nővér a keresztet tartja. Ezek a mozdulatok az örökség továbbadását jelentik, hiszen a Skolasztika életformáját követő nők a történelem folyamán mindmáig hűségesek maradtak regulájukhoz. Az ég felé repülő galamb a szent lelkét jelképezi, amely egyenesen Isten felé száll. A földön látható a pásztorbot és a palást, amelyek a rendalapító jelképei.
A festmény egésze meghatódottságot, ugyanakkor reményt is tükröz. Meghatódottságot az elmúlás miatt, és reményt, amely az Isten akaratában való beteljesedést jelenti.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/7-es számában.
