A Boldogasszony lovagja című előadás Szent László királyt állítja a középpontba. Lovagkirályunk, Szent László a kolozsvári születésű Selmeczi György zeneszerzőnek köszönhetően először tűnik fel operaszínpadon, és már ezért tolongania kellene a közönségnek, a katolikus, a vallásos, a magyar múlt iránt elkötelezett, mindenféle korú nézőnek, hogy megnézze. Egyrészt tiszteletből, másrészt azért is, mert sokat vitatott kulturális közegünkben nem kis dolog egy ilyen témát operaszínpadon látni, ahol megelevenedik a fő Szent László-legenda, a viaskodás a kun vitézzel a magyar lány kiszabadítására, és a felnövekvő generáció élményszerűen kap ízelítőt a magyar múltból. Ráadásul a produkció létrehozói és alkotók – kiemelten Selmeczi György zeneszerző és a librettót jegyző Béres Attila (aki eredetileg rádiójátékot írt Bátorfa, a kis Várad-közeli falu templomának építése körüli bonyodalmakról, művét a zeneszerző kérésére alakította operaszövegkönyvvé) – a történetet vidámra, játékosra, mozgalmasra és könnyen érthetőre alakították. Így a néző szórakozik, tanul, betekint a középkori életbe-világba, hall néhány gregorián dallamfűzést, latin szöveget, lát imádkozó szerzeteseket, de a napi élet apró-cseprő botlásai, a buktatók is megjelennek. Vígoperáról lévén szó, vidám, tréfás jelenetek sorakoznak, amelyek sosem válnak senkire nézve sem sértőekké, a zene pedig kiválóan teremti meg a kellő hangulatot, ábrázol, jellemez, korképet rajzol, miközben magyar gyökerekből táplálkozó mai, modern, élvezhető egyszerre. Egyszóval a Szent Lászlót operaszínpadra állító darabot katolikus osztályoknak, zeneiskoláknak, hittanosoknak kötelező előadásként írnám elő.
Az ősbemutató a Kolozsvári Magyar Opera és a budapesti Művészetek Palotája koprodukciójában jött létre, az esemény fővédnöke Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke. A 2017 októberében színre került darabot eddig Kolozsváron keveset, Budapesten többször láthatták, és mivel rendezője Novák Eszter, a Szigligeti Társulat művészeti vezetője, jelmezeit is a Szigligeti Társulat munkatársa, Florina Bellinda Vasilatos tervezte, Nagyváradon is játsszák.
Az előadás cselekménye egyszerű, népmesei jellegű: a beszédes nevű Bátorfán templom épült a falu népe adakozásából, és hitük szerint azt Szent Lászlónak szeretnék szentelni. Ám László király ekkor még nem szent: a váradi püspökségen már egy éve ott időz a pápai legátus és kísérete, hogy a szentté avatáshoz szükséges csodák vizsgálatát, a bizonyítási eljárást lefolytassa. Bátorfa küldöttséget meneszt Váradra, és a szentté avatást előmozdítandó maguk adják elő Szent László legendáját. Tiszta, egyszerű hitük felvillanyozza az ügyintézésbe belefásult hatóságokat is, és megmozdítja a lassabban, óvatosan mozgó egyházi kerekeket.
Az első előadásokat dirigáló Szabó Sipos Máté karmester ezt írta az ajánlóban: „Régi barátság és munkakapcsolat fűz Selmeczi Györgyhöz. Több zenekari és kórusművét dirigáltam már, és segédkeztem a budapesti Magyar Állami Operaházban bemutatott Spiritiszták című operájának létrejöttében is. Nagyon szeretem azt a zenei és esztétikai gondolkodásmódot, amit ő képvisel, ezért nagyon örülök és megtiszelve érzem magam, hogy felkért a Boldogasszony lovagja című opera ősbemutatójának dirigálására. Régen nem olvastam már ilyen megejtően bájos, egyszerre naiv és magasztos, komikus és megindító szövegkönyvet. A zene pedig tele sziporkázó ötletekkel, bátran karcos, egyéni, gazdag hangzásképpel, amely remekül kiemeli és erősíti a szöveg játékosságát és finoman árnyalt mélységeit. Nagyon bízom a darab sikerében, mert meggyőződésem, hogy a kíváló kollégák együttműködésével, korszerű, befogadható és nagyon szerethető előadás fog születni.”
Kolozsváron Kulcsár Szabolcs dirigálta január 25-én az operát, és élvezetes, hangulatos előadást láthattak, akik – sajnos nem nagyon sokan – a nézőtéren ültek. A főbb szerepekben Kovács Istvánt (az esperes), Laczkó Vass Róbertet (a legátus), Szilágyi Jánost (András úr), Wittinger Gertrúdot (a fogadósné), Antal Líviát (Veronika), Szabó Leventét (a diák), Rétyi Zsombort (a diakónus), és Peti Tamás Ottót (Mátyás mester) láthattuk-hallhattuk, akiken, mint ahogy a szerzeteseket alakító kóruson is, észlelhető volt, mennyi kedvvel játsszák, mennyire törekednek a hiteles előadásra, jó énekteljesítményre. Kár, hogy a meghirdetett és ünnepelt Szent László-év végére készült el a bemutató, de a téma szerencsére nem csupán arra az évre érvényes, ezért reméljük, sokan fogják megnézni, és sikeres lesz az első magyar Szent László-opera.
Díszlet: Ianis Vasilatos, jelmez: Florina Bellinda Vasilatos, karigazgató: Kulcsár
Szabolcs, hangversenymester: Ferenczi Endre, korrepetitor: Incze G. Katalin, Mazarin Vanda, ügyelő: Vincze Beáta, súgó: Tatár Gizella, a rendező m unkatársa: Kováts Andrea.
Bodó Márta
