Joachim Meisner bíboros, egykori kölni érsek Joseph Ratzingert a teológia Mozartjának nevezte. Az alábbiakban Andrea Tornielli Isten szeretet. Kulcs XVI. Benedek pápaságához című megemlékező jegyzetét olvashatják.
A botrányokkal és az egyházi karrierizmussal szemben XVI. Benedek pápa nem szűnt meg megtérésre, bűnbánatra és alázatra szólítani, és az anyagi és politikai kiváltságoktól megszabadított egyház képét kínálta, amely így valóban nyitott lehet a világra.
1417 óta nem fordult elő, hogy nem egy (volt) pápa halála jelenti egy pontifikátus végét. A szombaton elhunyt XVI. Benedek, Joseph Ratzinger, közel 10 évvel azután hunyt el, hogy 2013. február 11-én lemondott. Az a bejelentés mindenkit meglepetésként ért, néhány meghökkent bíboros előtt latinul felolvasott egy rövid nyilatkozatot. Az egyház kétezer éves történetében még soha nem fordult elő, hogy egy pápa azért mondott volna le, mert fizikailag alkalmatlannak érezte magát a pápai hivatal súlyának viselésére.
Peter Seewald újságírónak A világ világossága című, három évvel korábban megjelent, könyv terjedelmű interjúban adott válaszában azonban bizonyos értelemben előre jelezte ezt: ,,Ha egy pápa világosan felismeri, hogy fizikailag, lelkileg és szellemileg már nem képes ellátni a hivatalával járó feladatokat, akkor joga, sőt bizonyos körülmények között kötelessége is lemondani”. Bár pápasága befejezése még élete vége előtt bekövetkezett, és ezzel óriási jelentőségű történelmi precedenst teremtett, valóban méltatlan lenne, ha XVI. Benedekre csak emiatt emlékeznénk.
A fiatal teológus a zsinaton
Joseph Ratzinger 1927-ben született egyszerű, nagyon elkötelezetten katolikus bajor családban, egy rendőrkapitány fiaként, és a múlt században az egyház egyik főszereplője volt. Bátyjával, Georggal együtt 1951-ben szentelték pappá, két évvel később teológiai doktorátust szerzett, 1957-ben pedig a dogmatikai teológia professzora lett. Freisingben, Bonnban, Münsterben, Tübingenben és legutóbb Regensburgban tanított. Halálával a II. vatikáni zsinat munkájában személyesen részt vevő utolsó pápa távozott az élők sorából. Ratzinger már fiatalon, teológusként is megbecsült emberként, Frings kölni bíboros peritusaként követte a zsinati üléseket, a reformista szárny felé hajolva. Azok közé tartozott, akik élesen bírálták a Római Kúria által előkészített tervezeteket, amelyeket később a püspökök akaratából elvetettek. A fiatal teológus szerint a szövegeknek ,,a legégetőbb kérdésekre kell válaszolniuk, és ezt lehetőleg nem ítélkezve vagy elítélve, hanem anyai nyelvezetet használva kell megtenniük”. Ratzinger az előrelátható liturgikus reformot favorizálta, azt elkerülhetetlennek tartotta. A liturgia valódi természetének visszaszerzéséhez szükséges, hogy ,,a latin falat lebontsák”, mondta.
A hit őre Wojtyla mellett
De a leendő XVI. Benedek közvetlen tanúja volt a zsinat utáni válságnak, az egyetemeken és a teológiai karokon folyó vitáknak is. Tanúja volt a hit alapvető igazságai megkérdőjelezésének és a liturgiával való féktelen kísérletezésnek. Már 1966-ban, alig egy évvel a zsinat befejezése után azt mondta, hogy ,,olcsó kereszténységet” lát közelegni. Alighogy betöltötte az ötvenet, VI. Pál 1977-ben München érsekévé nevezte ki, majd néhány héttel később bíborossá avatta. II. János Pál aztán 1981 novemberében a Hittani Kongregáció vezetésével bízta meg. Ez volt a lengyel pápa és a bajor teológus közötti erős partnerségnek a kezdete, amelynek csak Wojtyla halála vetett véget. Mivel nem akarta a szolgálatát nélkülözni, II. János Pál a végsőkig nem volt hajlandó elfogadni Ratzinger lemondását. Azokban az években a Szent Hivatal vezetőjeként „sok i-re tett pontot és sok t-re tett keresztet” a legkülönbözőbb kérdésekben: véget vetett a marxista elemzést alkalmazó felszabadítás teológiának, és állást foglalt a felmerülő nagy etikai problémákkal kapcsolatban. A legfontosabb munka, amelyben részt vett, minden bizonnyal a Katolikus Egyház új Katekizmusa volt, amely munkálat hat évig tartott, a könyv 1992-ben jelent meg.
Alázatos munkás az Úr szőlőjében
II. János Pál halála után a 2005-ben tartott konklávé kevesebb mint 24 óra alatt választotta meg Ratzingert — aki már idős, 78 éves ember volt — utódjául. Ratzingert mindenki tisztelte és becsülte, még ellenfelei is. A Szent Péter-bazilika loggiájáról XVI. Benedek úgy mutatkozott be, mint ,,alázatos munkás az Úr szőlőjében”. Kijelentette, hogy nincsenek ,,programjai”, hanem az egész egyházzal együtt akarja hallgatni az Úr szavát és teljesíteni akaratát.
Auschwitz és Regensburg
Benedek természetéből adódóan félénk, visszahúzódó ember volt, de nem mondott le az utazásokról — pápasága ugyanúgy utazásokban gazdag volt, mint elődjéé. A legmeghatóbb pillanatok közé tartozik a 2006 májusában Auschwitzban tett látogatása, amikor a német pápa azt mondta: , Egy ilyen helyen a szavak nem érnek célba; a végén csak a rettentő csend maradhat — a csend, amely maga is szívből jövő kiáltás Istenhez: Uram, miért maradtál csendben? Hogyan tudtad mindezt eltűrni?”
2006 a regensburgi ügy éve is volt. A pápa azon az egyetemen tartott beszédében, ahol korábban tanított, egy történelmi forrást idézett, nem a saját véleményét, mégis tiltakozásokat váltott ki a muszlim világban, mivel a médiában szavait kiragadták a szövegkörnyezetből, úgy idézték. Ettől kezdve a pápa megsokszorozta a muszlimok iránti figyelem jeleit.
XVI. Benedek nehéz utakra vállalkozott, és szemtanúja volt a gyors ütemű szekularizációnak, amely a nem keresztény társadalmakban átvette az uralmat, és tanúja volt az egyházon belüli nézeteltéréseknek. Születésnapját a Fehér Házban ünnepelte George W. Bush-sal együtt, alig néhány nappal később, 2008. április 20-án a Ground Zerónál, a lerombolt ikertornyok helyén imádkozott, megölelve a szeptember 11-i merényletek áldozatainak hozzátartozóit.
Enciklika Isten szeretetéről
Még ha gyakran nevezték is a Szent Hivatal az egykori prefektusaként ,,panzer”kardinálisnak, pápaként Benedek folyamatosan a ,,keresztény lét öröméről” beszélt. Első enciklikáját, a Deus caritas est címűt az Isten szeretetének szentelte. ,,Kereszténynek lenni” — írta — ,,nem egy etikai döntés vagy egy magasztos eszme eredménye, hanem egy eseménnyel, egy személlyel való találkozás.” Még arra is talált időt, hogy könyvet írjon a Názáreti Jézusról, egy művet, amely három kötetben jelent meg.
Számos döntése közül a legemlékezetesebbek a következők: az a motu proprio, amely lehetővé tette a zsinat előtti római misekönyv használatát, és az ordinariátus intézménye, amely lehetővé tette az anglikán közösségek számára, hogy visszatérjenek a Rómával való teljes közösséghez. 2009 januárjában a pápa úgy döntött, hogy visszavonja négy, Marcel Lefebvre püspök által törvénytelenül felszentelt püspök kiközösítését, köztük Richard Williamsonét, aki tagadta a gázkamrák létezését. A zsidó világban akkora méltatlankodás támadt, ami arra késztette a pápát, hogy tollat és papírt ragadjon, és a világ összes püspökéhez írt levelében teljes felelősséget vállaljon döntéséért.
Válasz a botrányokra
Pontifikátusának utolsó éveit a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos botrány és a Vatileaks — a pápa íróasztaláról kiszivárogtatott és egy könyvben közzétett dokumentumok — újbóli kirobbanása jellemezte. XVI. Benedek eltökélten és hajthatatlanul kezelte az egyházon belüli ,,szenny” problémáját. Szigorú normákat vezetett be a kiskorúak szexuális zaklatása ellen, és mentalitásváltásra szólította fel a Kúriát és a püspököket. Odáig is elment, hogy azt mondta, az egyház legsúlyosabb üldözése nem külső ellenségektől, hanem az egyházon belül elkövetett bűnökből ered.
Egy másik fontos reform a vatikáni pénzügyeket érintette: Benedek pápa volt az, aki a Vatikánban bevezette a pénzmosás elleni törvényt.
Pénztől és hatalomtól mentes egyház
Az idős német pápa az egyházi karrierizmus által okozott botrányokkal szembesülve folyamatosan felhívásokat intézett a megtérésre, bűnbánatra és alázatra. Utolsó németországi útja során, 2011 szeptemberében arra hívta fel az egyházat, hogy legyen kevésbé világias. ,,A történelem megmutatta, hogy amikor az egyház kevésbé világias, missziós tanúsága fényesebben ragyog. Ha az egyház egyszer megszabadul az anyagi és politikai terhektől és kiváltságoktól, akkor hatékonyabban és valóban keresztény módon tudja elérni az egész világot, valóban nyitott lehet a világ felé”.
Forrás: Vatican News (angol)
