† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben:
Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus igy válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.
Mt 11,2–11
A mai evangélium fókuszában a várakozás áll. Keresztelő János börtönben ül. Őt, aki a sivatagban hirdette az eljövendő Messiást, aki megszabadítja rabságából a népet, kétségek gyötrik. Jön Jézus, megkeresztelkedik nála, eufóriában tör ki az őket éljenző tömeg, most pedig börtönbe vetik Jánost. Ha a Messiás nem tudja kiszabadítani és hagyja ezt, akkor kiben hitt eddig? „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” – kínzó kérdések, a krízis hangjai ezek. A börtönben vív meg egyedül a kételyeivel. Jézus válaszában nem azt mondja, hogy igen, én vagyok. Felsorolja munkálkodásának gyümölcseit, hogy biztosítsa Jánost: a Messiás itt van, csak más jelek kísérik érkezését, mint ahogy azt ő vagy a választott nép elgondolta.
Nem magától értetődő (f)elismerni annak módját, ahogy Isten munkálkodik az életünkben. Megélhetjük mi is, hogy fáradozunk Istenért, másokért, és közben az élet mintha nem igazolná a gondviselést. János is arra várt, hogy a Messiás felmenti a zsidó népet a római hatalom alól, és elérkezik a várva várt béke. Nem a várakozás szerint alakulnak a történések. Lehet, ő is megélte annak kínját, hogy Isten magára hagyta őt. Ami nagyon szép, hogy ezekkel az érzésekkel nem zárkózik be, hanem a fenti kérdést intézi Jézushoz. Kérdése ima. Az imában jó ilyenkor Istenhez fordulni, és megkérdezni tőle: hogyan akarod a szabadításodat, a vezetésedet kinyilvánítani? Nem segít, ha ilyenkor csak magam rendezem el, hogy fogadjam el, ennek így kellett történnie, vagy a sablonos válaszokat ismételgetem. Ilyenkor magamat próbálom felrázni, megvigasztalni, és gyakran nem engedem meg Istennek, hogy ő üljön mellém és legyen a vigasztalóm. Az imában Isten szájából másképp hangzanak a vigasztalás szavai.
Hol tapasztalom az életben, hogy megakadtam valamiben és elfogyott a levegőm? Az imában kifejezhetem Istennek, amit érzek, ami bánt, együttérző módon odafigyelhetek szívem őszinte rezdüléseire. Kérhetem ezután annak kegyelmét, hogy érezhessem, láthassam az ő világosságát; hogy mutassa meg, hogyan van mellettem, miként vezet az utamon. Uram, segíts, hogy nyitott tudjak lenni arra, amilyen te vagy, és ne akarjalak beszorítani a kereteim, az elvárásaim közé. Add, hogy növekedjen a bizalmam, a ráhagyatkozásom, és bízni tudjak abban, hogy te mindenből jót hozol ki, és segíts, hogy hűséges, odaadó társad lehessek akaratod teljesítésében. Add a frissítő, életet adó szellő várakozásának ajándékát!
András Csaba SJ
Megjelent a Vasárnap 2022/50-es számában.
