Lelkinapot tartottak fogyatékkal élőknek, betegeknek és hozzátartozóiknak

Az Erdélyi Magyar Látássérültekért Alapítvány és a HIFA-Románia Egyesület közös szervezésében lelkinapot tartottak a csíkzsögödi plébánia közösségi termében fogyatékkal élők, krónikus betegek és hozzátartozóik számára „Jézus Krisztus az Isten közénk testesült együttérzése” címmel november 16-án. A lelkinap szentmiséjét Guia Laurean Hugó OFM mutatta be, a program többi részét Nagy Lilla, a HIFA-Románia Egyesület munkatársa tartotta.

A lelkinapon Maros és Hargita megye különböző településeiről 22 személy vett részt. Az alkalom dicsőítéssel kezdődött, majd a delélőtti tanításban arról hallhattak a résztvevők, hogyan mutatja be a Szentírás Isten együttérzését, és hogyan testesül bele ez az együttérzés a Názáreti Jézusba. Az együttérzés három fő összetevőjét (annak észlelése, amivel együttérezhetünk; annak tudatosítása, hogy mind a szenvedés, mind az öröm mindannyiunk közös tapasztalata, és mint ilyen mély közösségbe, összetartozásba von; a segítés szándéka, életigenlés, a szenvedés enyhítésére törekvés) szemlélhették Jézusban, aki észleli az emberi tapasztalatainkat. Egy lett közülünk, belülről megismerve azokat, és azért jött, hogy megváltson minket. Szó esett továbbá azokról a kifejezésekről (rachamim, oiktirmon, splagchnizomai), amelyek a héber és görög szentírási szövegekben együttérzést jelentenek.

Ezek közül legmegrendítőbbnek a héber rachamim szó bizonyult, amely egyszerre jelent együttérzést, irgalmat és Jahve méhét. A délelőtt további részében a lelkinap résztvevői gyakorolhatták, hogy engedjék: beléjük testesüljön „Isten méhe”, hogy az együttérzés tereivé válhassanak egymás számára, amelyben bontakozhat az élet. Egy rövid imádságban felidézhették egy örömteli (isten)tapasztalatukat, amelyet párokban osztottak meg egymással. A megosztás különlegességét az képezte, hogy félbeszakítás nélkül hallgatták végig egymást. Ezután szintén párokban arra reflektáltak, hogy milyen volt abban a biztonságban osztozni önmagukról, hogy társuk nem fogja elterelni a beszélgetést valamilyen tanáccsal vagy egy hasonló tapasztalata elmesélésével; illetve, hogy milyen volt úgy meghallgatni, hogy közben szabadok voltak attól a nyomástól, hogy valamit válaszolniuk kellene.

A résztvevők a délutáni tanításban úgy tekinthettek Jézusra, mint akinek testében az emberiség szenvedéseit, bűneit, betegségeit az Isten újjáteremtő ereje érinthette a szentháromnap eseményeiben. A megváltás folyamatának belénk testesülése kapcsán szó esett azokról az emberi testben lejátszódó idegrendszeri folyamatokról, amelyek segítségével átérezhetjük egymás szenvedését, és saját testünkben enyhíthetjük az így átérzett kellemetlenséget, fájdalmat. Ez az enyhülés hangszínünkön, mimikánkon, gesztusainkon, mozdulatainkon keresztül visszatükröződik a szenvedőre, és egyfajta megtartottság tapasztalatként hozzájárulhat lelki fájdalmai csökkenéséhez. A tanítás utáni gyakorlatban a résztvevők lehetőséget kaptak arra, hogy ilyen módon is megtapasztalják a megváltás művében való részvételt, társaik szenvedésének saját testükben való enyhítését. Párokban egy fájdalmas élményt osztottak meg egymással, és kipróbálhatták, hogyan tudnak ott maradni egymás mellett a szenvedésben, azzal a vágyukkal, hogy Isten együttérzése beléjük testesüljön, anélkül hogy tanácsadásba menekülnének, vagy saját kellemetlen tapasztalataikról kezdenének osztozni.

A lelkinapot szentmisével zárták, amelyben Jézussal, a főpappal találkoztak, aki együtt tud érezni mindannyiunkkal, mert hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett (vö. Zsid 4,15), és kérték tőle a kegyelmet, hogy kiegészíthessék testükben Krisztus szenvedését, az egyház, és különösen a fogyatékkal és betegséggel élő testvéreik javára (vö. Kol 1,24).

„Számomra, a zsögödi lelki nap az Istennel való találkozás örömét jelentette. Az ima és meditáció rég elfeledett sebeket oldozott fel, rég elfeledett csodákat, a megtapasztalt ima erejét juttatta eszembe, amelyeket bátran oszthattam meg barátommal, tudván, hogy ő figyel rám. De felelemelő érzés volt az is, hogy gyógyír lehettem számára, meghallgatva felszínre törő érzéseit. Hallgatva a szentmise szent szavait, énekelve az Isten szeretetéről, éreztem, hogy a Szentlélek fénye beragyogja a lelkemet, teljes létemet…” . Bíró Adrienne

„A lelki napon való részvétel után bennem megfogalmazódott az, hogy milyen nagy szükség van a lelki táplálékra. Problémától, megpróbáltatásoktól eltérően, úgy gondolom, mindannyiunk számára a zsögödi lelki nap egy mély megtapasztalást adott. Mindannyian lélekben gazdagabban térhettünk haza. E gyönyörű napnak a témája az együttérzés volt. Számomra egy olyan új megközelítésben nyilvánult meg, amire eddig nem volt alkalmam figyelni. Megértettem, hogy sokszor nagyobb jelentőséggel bír az együttérzés, a meghallgatás társaink felé, mint a kioktatás vagy tanácsadás.” Tünde

„Nagyon jól telt a lelkigyakorlat. Nagyon köszönöm, hogy meghívtak. Az jelentett számomra kihívást, hogy az egyik gyakorlat során 5 percig úgy kellett hallgatnom a beszélgető partneremet, hogy nem szólhattam közbe. Megszoktam, hogyha beszélgetek valakivel valamilyen témáról, akkor közbevágok, megpróbálom megvigasztalni. Kihívás volt, de jó is volt, hogy itt most csendben végig kellett hallgatnom azt, aki hozzám beszélt.” Sztojka Miklós

„Számomra a lelkinap nagy élmény volt, megtapasztalni a köztünk levő Jézust. Jézussal meghallgatni sorstársunkat. A feltörő régi istenélményt újra átélni, és a mostani fájdalmas küzdelmeinket megosztani. Istennel együtt járni az utunkat.” Bándi Veronka

„Mindig jó találkozni az ismerősökkel, ez alkalommal is így volt. Jézus együtt van velünk, amikor mély istenélményben van részünk, ezt nagyon jó megtapasztalni és újra felidézni. Jézus a szenvedéseinkben is velünk van, de akkor nem igazán érezzük a jelenlétét, de jó ha tudatosítjuk magunkban, hogy nem vagyunk egyedül, valaki mindig figyel ránk, és Ő is velünk szenved.” Ibolya

Simon Judit-Gyöngyi