Evangélium
Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minékünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk; szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.” (Lk 1,67–79)
Gondolat
A mai napon, a reggeli misétől egészen a karácsony esti szentmiséig a Zakariás hálaénekének nevezett imát adja felolvasásra az egyház. A himnuszszerű kantikum két részből áll: az első fele hálaadó ima azért, hogy Isten, ígéreteihez híven, a jövendölések szerint megkezdte Dávid házában a szabadítást, a második rész maga is prófécia, amely az újszülött Keresztelő Jánosra, az ő jövőben kibontakozó nagyságára, üdvtörténeti szerepére vonatkozik.
Ezzel a hálaénekkel és a benne felsejlő két gondolattal zárjuk mi is az adventet: hálaadással, az Úr nagy művei fölött érzett örömmel, ugyanakkor nyitottan arra, hogy ő formáljon a jövőben is bennünket, ahogyan Keresztelő Jánost is alakította és alkalmassá tette arra a feladatra, amelyre szánta őt.
