Fodor, ló, vízi, bors, macska, csoki… és a sor még folytatható, hiszen mindegyik jelző egy-egy mentafajta sajátja. Ilyen gazdag a menták nemzetsége, és hatásuk még abban is különbözik, hogy hány percet tartjuk a növényt forró vízben. És akkor még nem is beszéltünk a többi gyógynövényről, virágukról, termésükről, szárukról és gyökerükről. A Füvesasszony-képzés szervezői a jelenleg még élő tudást szándékozták átadni, miközben a résztvevők már a jövőt látták szemeik előtt. Kéttucatnyi – székely szóval élve – fehérnép vett részt a Caritas Vidékfejlesztés első Füvesasszony-képzésén augusztus 22-én.
A harminchárom magasított ágyásban termesztett, és köztük vadon növő gyógyfüvek képezték a tanulási környezetet, a tudás javát Köllő Réka mezőgazdász hozta, lehetőséget adva annak közös gyarapítására. A résztvevők mindegyikének volt már tapasztalat a tarsolyában, így nem az elemi osztályt, hanem a gimnáziumot járták ki a Varga Katalin utcai tangazdaságban.
Fotók: Gyulafehérvári Caritas
A gyógynövények felhasználásának történelmével, majd magukkal a jófüvekkel ismerkedtek a hölgyek. Ki-ki kedve szerint kóstolhatott és gyűjthetett a füvészkertből, ahol olyan különlegességek is növekednek, mint a borágó, az izsóp, az édeskömény, a fehér üröm, az eltűnőben lévő kamilla, az illatos-ízes szurokfű, zsálya, a nem csak fűszerként hasznos bazsalikom, rozmaring és a sokféle menta között.
Megvan annak a mikéntje, hogy honnan, hogyan és mikor kell szedni e növényeket. Az sem mindegy, hogyan szárítjuk és tároljuk a teafüvet, de itt nem áll meg a hasznosítások lehetősége, mert készülhet kivonat borban és szeszben, kivonható a hatóanyag olajjal, sőt vízben, tejben áztatva is ember és állat gyógyszerévé válnak.
Elhangzott: egykor az őseink nem egészségük visszaszerzését, hanem annak megtartását remélték a gyógynövényektől. Ezt szolgálhatja az a fűszerecet is, melyet mindenki kedve szerinti gyógynövény-házasításból készített el és vitt haza. Remélhetőleg ezek az üvegcsék lesznek egy-egy háztartásban a mesterpéldányok, melyek mellé majd újabbakat kísérletez ki a gazdasszony. Aztán, ha valahol elakad a tudása, megkérdezi füvesasszony-társait, vagy hallgat a lelkére, melyben benne él a felmenői tudása is.
Ha egy háziállat betegeskedik, és szabadon engedik, azt a növényt legeli le, melyre szüksége van a jobbuláshoz. Az emberben is megvan ez az ösztön, és a háztájak is érdekes módon évről-évre más-más növényekből teremnek bővebben – sokan hisznek abban, hogy épp olyanból lesz bőség, amilyenre az ott lakó gazdának, családnak szüksége van. A résztvevők között is volt, aki osztotta ezt a nézetet. A miért gyűlt össze Füvesasszony-képzésre huszonnégy fehérnép Székelyföld számos szegletéből kérdésre, mégis a leggyakoribb válasz jövőbemutató volt: „Nagy csoda volt a diólevél hatásának megtapasztalása számomra. Többet szeretnék ezekről a növényekről tudni.” „Kozmetikus vagyok, oda is becsempészném ezt a tudást.” „A gyógynövényben inkább bízom, mint a patikai tablettákban.” „Mint anya és pedagógus használni szeretném azt, amink van.” „Nagyanyám gazda- és füvesasszony volt. A semmiből is süteményt sütött. Hátha én is megtudhatnám, a saját kertemben mi nő.” „Jöttem, hogy ne merüljön ki a gyógynövénykapcsolatom a teázásban.” „Városiként keveset tudok még a növények mindennapi használatáról, az önellátó életmódról.” „Házba költöztem, szeretném tudni, mi van a kertemben, mert azt gyanítom, hogy csoda.” „Azt szeretném, hogy a gyerekeim ne kelljen újratanulják, mire jók a füvek, már kicsi koruktól belenőjjenek ebbe, tapasztalják és éljenek velük.” „Azt kívánom, az én gyermekeim szénaszagban nőjjenek fel.”
A következő Füvesasszony-képzést szeptember 2-án 13–17 óra között tervezik megtartani a szervezők. Jelentkezni a 0735-735155-ös telefonszámon vagy a Caritas Vidékfejlesztés Facebook-oldalára küldött üzenetben lehet. A képzés ára 90 lej, amely tartalmazza az írott tananyagot, a saját kézzel szedett gyógynövényt, fűszerecet elkészítéséhez az üveget, az ecetet, a gyógynövényeket, az ötórai teát és a teasüteményt!
Forrás: Balázs Katalin, Gyulafehérvári Caritas
