† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot.
Adjátok el, amitek van, és osszátok ki a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és a moly nem rágja szét. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.
Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki.
Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?”
Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.
De ha a szolga azt mondja magában: Uram bizonyára késni fog, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, akkor ennek a szolgának az ura megérkezik olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja. Kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap.
Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,32–48
Jézus Jeruzsálem felé tart, amikor a mai evangéliumban szereplő szavakat intézi tanítványaihoz. Látszólag kudarcot vallott küldetése, alig néhány tanítvány meg asszony maradt vele, akik követték. Ebben a kontextusban mondja: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot”.
Amikor összeomlik annak illúziója, hogy Jézus a várva várt messiásként újjáépíti Izraelt, leigázza a római hatalmat, paradox módon új ígéret mutatkozik meg, hogy az Atya az Úr Jézus mellett maradt piciny nyájnak adja az országot. Nem történt meg a csoda, amire sokan vártak, nem épült ki szuperegyház az Úr Jézus körül, hanem kis közösségek maradtak.
Az Isten országa ott bontakozik ki, ahol alapvetően nem a hatalom, a pénz vagy a hírnév általi biztonságé a főszerep, hanem ahol megtörténik az Istenre való hagyatkozás. Ez általában akkor történik meg, ha kapcsolatba kerülünk a kiszolgáltatottság tapasztalatával, ahol megtapasztaljuk, hogy csupán a saját erőfeszítésünkből képtelenek vagyunk biztosítani az életben való előrehaladást. Ez fájdalmas, de életet adó tapasztalat is, ahogy a kontroll helyét egyre inkább átveszi a hála, a bizalom és a befogadás készsége: már nem önmagam, hanem Isten iránt. Lelkigyakorlatok alapvető tapasztalata, ahogyan lassan el tudjuk engedni a félelmet, az ellenőrzést, az aggodalmat, és ahogyan rácsodálkozunk arra, hogy az Isten mennyire nagylelkű és hogyan gondoskodik olyan módon is, amiről még álmodni sem mernénk. Ezt csak akkor vesszük észre, ha feladjuk annak késztetését, hogy mi vagyunk életünk urai, és egyre nyitottabbá válunk felismerni, hogy az Isten az, aki ajándékait osztogatja, tőle kapunk mindent, és hálatelt szívvel ajándékként fogadunk mindent.
A szegénység tapasztalatát azonban sok tényező veszélyezteti, ami miatt ébernek és tudatosnak kell lenni, hogy mit engedünk be az ajtón; hogy ne olyan dolgokkal vegyük körül magunkat, amelyek elviszik a figyelmünket az Úrtól. Ebben segít a nagylelkűség, a megosztás, hogy nem akarunk megtartani semmit sem magunknak, hanem ott van a készség arra, hogy megosszuk javainkat a legkiszolgáltatottabbakkal. Készítsetek kifogyhatatlan kincset a mennyben – mondja az Úr Jézus. Legyetek szabadok, nagylelkűek, önfeledtek és szegények! Mint Babette, miután elköltötte összes pénzét az ünnepi vacsorára, azt mondja, hogy a művész sosem szegény, mert benne él a világmindenség gazdagsága. Mi jelenti az én gazdagságomat, ami sosem apad ki, és amiben megsejtem a mennyek országát?
András Csaba SJ
