Búzásbesenyői idősek otthonában járt a Caritas

0
1027

A Caritas munkatársainak beszámolóját olvashatják a búzásbesenyői idősek otthonában tett látogatásukról.

A búzásbesenyői idősek otthonába látogattunk munkatársaimmal június végén. A Gondviselés Házát üdezöld erdők, tarka mezők övezik, rózsák virulnak az udvarán. Fenyőfák, pázsit, hűvös filagória csalogat felfrissülni. Az udvar betonkerítését ötletes rajzok díszítik. Egyik falrész közelgő buszt ábrázol, előtte pad, fölötte „Buszmegálló” felirat – lelkes önkéntesek munkája.

Mindez azonban több puszta díszletnél. A falfestmények segítenek demenciabaráttá alakítani az otthon demens betegeinek környezetét. A demenciával élők gyakran hangoztatják, hogy haza szeretnének menni, és zaklatottá válnak, ha kérésüket megtagadják. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a gondozó értelmezni tudja a gondozottja viselkedése mögött rejtőző szükségletet, és válaszképpen kikísérje őt a „Buszmegállóba”, ha éppen arra van szükség, mert ilyenkor minden beteg megnyugszik. De a “Buszmegálló” nem csupán a demenciával élők megnyugtatására szolgál. Szívesen elidőzik itt az otthon valamennyi lakója, akiben a szép képek kedves emlékeket idéznek, vagy kellemes álmodozásra késztetnek.

Irma– a ház legidősebb lakója – is azt suttogta a fülembe, hogy haza szeretne menni. De amire megitta a vizet, amellyel kínáltam, már el is felejtette. Azt azonban nem, hogy 1925. szeptember 25-én született Szőkefalván, a nővérét Máriának hívták, és az édesanyjuk áldott jó asszony volt. Elmondta, hogy szeret énekelni és nagyon szereti a verseket: Petőfi Sándor és Arany János a kedvenc költője. Azt mondta: szégyenlős, pedig régen félelem nélkül szavalt, még a püspök előtt is. Kis idő múlva a kilencvenhét éves asszony a Kőmives Kelemen első soraival ajándékozott meg: folyékonyan, tisztán, egyszerűen mondta a balladát.

A nappaliban, ahol hallgattam őt, több idős hölgy üldögélt: a televíziót nézték, hallgatták. A férfiak a lugasban hűsöltek. Éppen szabadfoglalkozás volt, bár az otthon életét inkább a közös tevékenységek jellemzik, amelyek elősegítik a szépkorúak testi-lelki-szellemi egészségének és méltóságának megőrzését. Hétfőnként Cosma István csoportfoglalkozásokat tart, más napokon szakavatott munkatársaim tornáznak, énekelnek, imádkoznak az idősekkel.

A lakók örültek látogatásunknak. Ilona néni elmesélte az élettörténetét, elmondta, hogy fodrásznő volt, aztán a világ nagy dolgairól beszélgetett Molnár József munkatársammal. Máriával románul társalogtunk a családjáról. Elmondta, hogy Medgyesről származik, három gyermeke van, hat unokája és dédunokái is. Két gyermeke Amerikában él, kémikusok, laboratóriumban dolgoznak. Sajnos ritkán tudnak hazalátogatni, mert kevés a szabadidejük. Úgy mondta, mint aki megérti ezt, de közben egész lénye szomjazta a figyelmet, szeretetet.

Az otthonban élő tizenhat idős személyre nem csupán a Jóistennek, hanem a házban dolgozó elhivatott személyzetnek is gondja van. Ildikó asszisztenső minden nap gondozza a betegeket. Dalma, Anesz és Icu tartják tisztán az épületet, két szakácsnő – Jutka és Marcela – váltásban főz a lakókra. Az étel kitűnő, erről mi magunk is meggyőződtünk. Az adagok bőségénél csak a szeretet volt nagyobb, nem csupán a vendégek, hanem a gondozottak irányába is. Láttuk az ápolók alázatát, amint fürödni vitték a betegeket; figyelmességüket, amint az asztalok magasságához igazították a kerekesszékeket, hogy az idősek kényelmesen étkezhessenek az asztalnál; türelmes győzködésüket, amellyel a rossz étvágyú időseket is rávették, hogy lenyeljenek egy-két falatot.

Többségében nők dolgoznak itt, de vannak férfiak is a háznál: Récsei Szilárd a Caritas idősekkel foglalkozó központjainak a koordinátora, aki vezetői feladatokat lát el, és Mátyus Lehel a ház adminisztrátora, ezermestere. Mindent meglát, ami javításra, szerelésre-cserélésre, építésre-szépítésre szorul. Lelkesen mesélte, mi mindennel foglalkozik, de szavain túlmutat a karbantartott épület és udvar, amelynek minden szeglete arról árulkodik, hogy gondos kezek munkálkodnak itt. Beavatott a jövőbeli tervekbe is, miszerint ki szeretnék bővíteni a házat, hiszen erre akkora az igény, hogy az érdeklődőkről várólistát szükséges vezetni. Van elegendő munkatárs több idős személy ellátására, csupán tér kellene hozzá.

Orbán Júlia

Forrás: Caritas