A megállapítást leginkább fejcsóválás, sőt keserű szájíz kíséri. Milyen jövő vár, ha ezek a mai fiatalok…? Telefonjaikon, elektromos „kütyüiken” kívül semmi nem érdekli őket, egymással is csak ilyen eszközök segítségével beszélgetnek, ha beszélgetnek egyáltalán. Egyre általánosabb lesz ez a lehangoló kép az idősebb generáció körében.
A székelykeresztúri katolikus fiatalok példája azonban másról tanúskodik. Évek óta erős, összetartó ifiközösséget alkotnak, egymást támogatva, inspirálva járják a korosztályuknak megfelelő útjaikat. Figyelemre méltó tanulmányi eredményeik mellett különböző megyei, országos vagy éppen nemzetközi megmérettetéseken jeleskednek, ki szavalóversenyeken, ki informatika-, matematika-, történelemvetélkedőkön. Az iskolában való helytállás mellett legtöbb idejüket az ifiközösségükben töltik, és a közösségért tevékenykednek. Szombat esténként előadásokat hallgatnak, együtt imádkoznak, vasárnaponként az ifjúsági misén zenélnek (ehhez hét közben rendszeresen próbákat tartanak), találkozókon, versenyeken vesznek részt. A tavaly megrendezett, Márton Áron, a XX. század püspöke című Kárpát-medencei vetélkedő döntőjére az erdélyi csapatok közül első helyezettként jutottak ki. A zenészek évente részt vesznek a Resurrexit nevű rendezvényen, idén a CSIT nyitó szentmiséjén ők teljesítettek zenei szolgálatot a kegytemplomban. Minden közösségi munkából kiveszik a részüket, adventi koszorúkat készítenek, és elviszik azokat az idősekhez, karácsonykor pásztorjátékot tanulnak be, ünnepekkor műsorral lépnek fel, idén, virágvasárnapon a városi ökumenikus bibliakör zárótalálkozóját is ők szervezték meg.
Örömvasárnapon pedig egy nagyméretű rendezvénnyel ajándékozták meg a kisvárost: lélekemelő koncertet tartottak a Szent Kereszt-templomban. Az ötlet úgy született meg bennünk, hogy részt akartak vállalni az egyházközség aktuális problémájának megoldásában. A templom 1970-ben megáldott, nyár óta helyrehozhatatlanul meghibásodott nagyharangja helyett újra van szükség, ennek öntésére adakoznak folyamatosan a helybeli hívek, és a szükséges több ezer euró összegyűjtéséhez a koncertjük bevételének felajánlásával (2.500 lejjel!) járultak hozzá a fiatalok. Jótékonysági koncertként képzelték el, és így reklámozták, szervezték Balázs Mihály gondnok támogatásával, de a december 11-ei fellépésük valójában „nagy ajándék” volt a részükről, ahogyan Kovács Péter plébános is fogalmazott.
A zsúfolásig megtelt, gyertyák fényével beragyogott templom zengett az énekesek és zenészek Istent dicsőítő, tiszta és lelkes hangjától. Karácsonyra készülődve igazi lelki töltődést kaptak a résztvevők, nemcsak a művészi szinten előadott zene élménye által, de az öröm által is: gondolkodó, kreatív, tettre kész, odaadó, áldozatvállaló és szeretetet sugárzó fiataljaink vannak…
Lehet hát, és kell más hangsúllyal is mondani, elismeréssel, tisztelettel, örömmel megállapítani: ezek a mai fiatalok!
Dávid Tünde
