Evangélium
Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát. Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, siketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” (Lk 7,19–23)
Gondolat
Annak ellenére, hogy Keresztelő János a liturgiában minden alkalommal megismételt szavakkal a Jordánnál mint a Messiásra mutat rá Jézusra – „Íme, az Isten báránya” (vö. Jn 1,29) –, úgy tűnik a mai evangéliumi szakaszból, hogy ő maga is bizonytalansággal küzd. Üzenetben kérdezi Jézust, hogy valóban ő a Fölkent? Talán számára sem eléggé meggyőző és alkalmasint túl általános, túl „lelki”, a korabeli politikai igényeket, függetlenségi törekvéseket pedig közelről sem elégíti ki Jézus működése, ő maga sem erre számított.
Minden bizonnyal a válasz sem éppen az, amire várt… A biblikus megalapozású jézusi válaszüzenetet talán így tudnánk összefoglalni: a külső jelekből ítélve, neked személyesen kell felismerned azt, hogy ki vagyok, az igent vagy nemet neked kell kimondanod arra, amire hívlak, a hited a döntő.
Ebből kiindulva Keresztelő János útja marad számunkra is itt és most, a 21. század első felében: a szívünkkel nézni és felismerni őt. S az életünkkel követni…
