Az ukrajnai háború kitörése utáni napokban néhány püspöktestvéremmel Szatmárra utaztunk, hogy a válsághelyzetben való segítségnyújtás megszervezéséről tárgyaljunk. Ukrajnából a munkácsi egyházmegyei karitász két alkalmazottja is jelen volt a találkozónkon. Megdöbbentő volt beszámolójuk és tanúságtételük. Erősen kérték az imát. Egyikük azt mondta, hogy az ima nem egy kis segítség, hanem nagyon nagy. És így folytatta: azok, akiknek nincs Jézus Krisztusba vetett személyes hitük, akik hitüket nem sziklára építették, hanem külsőségekre, esetleg szokásokra, most a nehéz helyzetben összeomlanak. Szinte könyörögve kért, hogy ezt a pásztori szolgálatot, a hitben való megerősítést folytassuk.
Testvéreim, talán amíg jól megy az életünk sora, nem is vesszük észre, hogy milyen óriási kincs a hitünk. Mekkora kegyelem, ha nem csak valamit hiszünk, hanem hinni tudunk a Feltámadott Jézusban, aki velünk marad minden helyzetben, ezekben a borzalmas háborús helyzetekben is. Igen, ő feltámadt, és ő maga meghív minket, hogy ne adjuk fel a reményt. Ezen borzalmas körülmények között is éljünk azért, amiért ő életét adta: a szeretet civilizációjáért. Ez a felhívás akkor is valós, ha a jelen körülmények között abszurdnak tűnik. De ne felejtsük el, hogy amikor Jézus meghalt, akkor is abszurdnak tűnt, hogy az ő ügyéből még lehet valami, hogy lehetséges a feltámadás. A jelen helyzet hitünk próbája is, de ugyanakkor a reményünket is próbára teszi, és hatalmas felhívás a szeretetre. Mert a világban a gyűlölet és a szeretet vannak harcban egymással. Beszéltem néhány menekült szerzetesnővel, akik Kijevből érkeztek. A megpróbált és a megújult hitről beszéltek. Beszéltek arról a szeretetről, amellyel körülveszik, támogatják őket ott, ahova menekültek. Jönnek a segélyek, telefonhívások, baráti támogatások mindenhonnan, még oroszországi ismerőseiktől is. Egy részről gyűlölet, szerencsétlenség, rengeteg szenvedés, rombolás, könnyek, halál. Ezt teszi a gyűlölet. És más részről ez a szeretethullám, ami őket körülveszi. Háború a gyűlölet és a szeretet között. A jó Isten a szeretet oldalán áll. Ne engedjük, hogy a szívunk megteljen gyűlölettel, mert akkor meg fog telni félelemmel is. Csak a tiszta szeretet nem fél. Vigyázzunk, ne tápláljunk erőszakos érzületet és magatartást sem a családban, sem a közlekedésben, sem a munkahelyen. Minden gesztusunkkal, minden tettünkkel valamit építünk. A jót vagy a rosszat. Építsük azt, amiért Jézus Krisztus élt, meghalt és feltámadott: a megbocsátás, a megbékélés társadalmát! Legyünk a szeretet oldalán, Isten oldalán. Mert a szeretet feltámadt, Jézus Krisztus él. Ahogy az a rövid írás is kifejezi, amit a varsói gettó falára írt valaki: „Hiszek a napban, akkor is, ha nem süt. Hiszek a szeretetben, akkor is, ha nem érzem. Hiszek Istenben, akkor is, ha nem látom.” Isten köztünk élő jelenlétét sok menekült, bajba jutott embertársunk éppen azáltal tapasztalja meg, ahogyan befogadják őket, és ahogyan körülveszik szeretettel. Most ez a mi részünk. Így juttassuk el a Feltámadott gondoskodását bajba jutott embertársainknak, ahol csak tehetjük a mindennapjainkban! Amikor kimondjuk az örömteli hírt közlő szavakat: „Krisztus feltámadt”, ezek a szavak indítsanak mindig a Krisztus szíve szerinti tettekre!
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves testvéremnek áldott, szent húsvéti ünnepeket!
Pál József Csaba temesvári megyés püspök
