Tíz év után, tavaly november 26-án, Kalazanci Szent József pártfogásának ünnepén, a Kegyes Iskolák mint ünnepélyes fogadalmas szerzetesrend megalapításának és a rendalapító által írt konstitúció jóváhagyásának négyszázadik évfordulója alkalmából a Kegyes Tanítórend Generálisi Kongregációja ismét meghirdette a piarista hivatás évét, amely 2022-ben szintén Kalazanci Szent József patrocíniumán zárul majd.
Pedro Aguado generális atya az évet megnyitó levelében így fogalmazott: „Úgy vélem, igen nagy értékkel bír, és szükség van arra, hogy egy teljes évet szenteljünk hivatásunk elmélyítésére, és hogy új módokat találjunk a hivatás magjainak elvetésére, annak terjesztésére, befogadására és kísérésére. Mint mindent, amit teszünk, a hivatások évét is a küldetésünk iránti mély elkötelezettségben kívánjuk megélni. A küldetésért vagyunk, és a küldetésre hívunk meg mindenkit.”
A piarista szerzetesközösség arra szeretné buzdítani a 17-27 év közötti fiatalokat, hogy keressék hivatásukat a világban, s elgondolkodjanak azon, hogy ők lehetnek, akik az evangélium szellemiségében alakítják a társadalmat és az egyházat a rászoruló gyerekek nevelése által egy szerzetesi közösségben.
Ennek a tematikus évnek egyik meghatározó alakja Glicerio Landriani, Kalazanci Szent József egyik legfiatalabb munkatársa, aki számos ötlettel és kezdeményezéssel gazdagította a kegyes iskolákat az ifjúsági lelkipásztorkodás és a gyermekvédelem terén. Őt tiszteljük a Kalazancius Mozgalom égi pártfogójaként és boldoggá avatásáért is imádkozunk 2022 folyamán.
A Piarista Rend Magyar Tartománya az év indításaként elsőként két fiatal örökfogadalmas piarista szerzetessel, Márkus Rolanddal és Szabó Dániellel készült beszélgetéssel ráirányította a figyelmet mind a szerzetesi, mind a tanári hivatásra. Ugyanakkor a piarista hivatás éve arra is lehetőséget nyújt, hogy a rend folytassa megkezdett folyamatait, valamint új célokat és akár kihívásokat jelöljön ki számára. Pedro Aguado generális atya az évet megnyitó levelében tíz javaslattal konkrét szempontokat jelöl meg.
1. A „rend építésének” lelkisége. Nem elég életünket adni a küldetésért. A rendet építeni kell. Ha Kalazancius „csak” a küldetésért adta volna az életét, egyikünk sem lenne most itt. Kalazancius átadta magát a küldetésnek, és közben építette a rendet, ugyanis megértette, hogy ez alapvető fontosságú annak a küldetésnek a szempontjából, amelyet hivatásként magára vállalt.
2. Pluralitás és prioritás. Megkaptuk a piarista hivatás pluralitásának ajándékát. Különféle módjai születtek a „piaristaság megélésének”, melyek mind értékesek, szükségesek, és kiegészítik egymást. A sokféleség azonban nem áll ellentétben azzal az egyértelmű ténnyel, hogy van egy konkrét hivatás, amelyet prioritásként kell felfogni, prioritásként kell dolgozni érte és másoknak felkínálni. Mindent. Ez egy egész embert kívánó válasz. És ez áll a megszentelt életnek és kétségkívül minden olyan fiatal lelkének középpontjában, aki elgondolkodik a piarista szerzetesi hivatáson.
3. Mélyítsük el a Kalazancius Mozgalom hivatásokra vonatkozó dinamikáját! A Kalazancius Mozgalom a rend egyik kincse. A mozgalom ölén élnek és növekednek a ránk bízott gyermekek és fiatalok egy fantasztikus közösségi, képzési és missziós folyamatba kapcsolódva. Tovább kell gondolnunk, hogyan is lendíthetjük fel e pasztorális folyamat hivatásokat érintő dimenzióját. Igaz, e folyamatnak már önmagában is az a célja, hogy segítse a benne részt vevő fiataloknak megtalálni keresztény hivatásukat. Ez világos, és úgy vélem, tisztában vagyunk vele, de azt is gondolom, hogy a Kalazancius Mozgalomban sokkal több lehetőség rejlik, melyeknek közük van fiataljaink hivatástisztázási folyamatához.
4. A hivatáskeresés kiváltságos terei. Az általunk végzett nevelési és pasztorális munka mind érinti a hivatást, mégis úgy gondolom, van néhány különösen is kiváltságos tér, ahol egy fiatal nagylelkű szíve jelentős tapasztalatot szerezhet Isten hívásáról. Szeretnék most három ilyen teret hozni példaként: a szegények mellett szerzett tapasztalat, az imádság intenzív tereinek lehetősége és a közösség öröme. Úgy gondolom, fiataljainknak meg kell élniük a keresztény élet e három kulcsfontosságú területét hivatáskeresésük során.
5. „Ütős élmények” a hivatáskeresésben. Merem javasolni, hogy próbáljunk olyan ütős élményeket biztosítani a fiatalok számára, amelyek mélyebb kérdéseket ébresztenek bennük, és hivatáskeresésre sarkallják őket. Nyilvánvalóan azokra a fiatalokra gondolok, akik valódi érdeklődést és nyitottságot mutatnak a hivatás iránt, még ha nem is tiszta számukra, hogy konkrétan milyen módon érzik magukat meghívva annak megélésére. Azt hiszem, nagyon is tudnunk kell olyan lehetőségekben gondolkodni, amelyek megtörik a fiataloknak tett javaslataink egysíkúságát, mégpedig az előző pontban említett három irány vagy más olyan területek vonatkozásában, melyeket értékesnek tartunk.
Glicerio Landriani (1588–1618) piarista, Martin Engelbrecht rézmetszete a 18. század első feléből
6. Piarista plébániák és hivatáskultúra. Épp a piarista plébániák hálózatának elindításán dolgozunk. Nagyon elégedett vagyok az eddig bejárt úttal. Már sor került a plébániák hálózata tagjainak első közgyűlésére. Tudom, hogy lassanként újabb és újabb plébániák fognak csatlakozni ehhez a testvéri és missziós hálózathoz, mely igyekszik plébániáinkat erősebb kalazanciusi identitástudattal felruházni. Szeretném javasolni a hálózat tagjainak, hogy mélyrehatóan foglalkozzanak a hivatáskultúrával plébániáikon és magán a hálózaton belül. Úgy vélem, ez sok plébániánkon még nagyrészt feltáratlan terület.
7. Tágítsuk egyházi jelenlétünket! Nagyon sokszínű rend vagyunk, és ez jó. Különféle valóságok élnek közöttünk arra vonatkozóan, hogy miként ismer bennünket az egyház és a társadalom. Azt azonban szerintem elmondhatjuk, hogy jobban jelen kellene lennünk országaink különféle egyházi valóságaiban, és hogy amikor ez jól működik, mindig felbukkannak olyan fiatalok, akiket megszólít a hivatásunk. Fontos, hogy az egyház mindenhol olyan hivatások kinevelésén dolgozzon, mint amilyen a piarista is, de ezt csak akkor fogja megtenni, ha mi igyekszünk ezt különféle módokon előmozdítani.
8. Gondoljuk át és azonosítsuk be, milyen új irányokat kell szabnunk projektjeinknek! Minden tartománynak megvan a maga hivatáspasztorációs projektje. Úgy vélem, ez egyike a tíz évvel ezelőtti, 2012-es hivatásév legértékesebb gyümölcseinek. Mégis, továbbra is dolgoznunk kell ezeken a projekteken. Továbbra is gondolkodnunk kell, milyen „fordulatokat” adhatunk és kell adnunk terveinknek, anyagainknak és tevékenységeinknek, bármennyire megszilárdultak legyenek is.
9. Tanuljuk meg a hivatástisztázásuk során kísért fiatalokat a végső döntés meghozatalában is kísérni! A hivatáspasztorációs felelősök jól ismerik ezt a problémát. Fiatalok, akik érdeklődéssel és kitartóan csinálták végig a hivatástisztázás folyamatát, amikor eljön a végső döntés ideje, és megkezdhetnék rendházainkban a képzési folyamatot, végül meghátrálnak, nem teszik meg a döntő lépést. Olykor a családi nyomás vagy a környezet miatt, amelyben élnek, vagy akár olyan nehézségek miatt, amelyekben mellettük állhatnánk. Maradjunk elérhetőek és legyünk várakozó lelkülettel azok mellett, akik bár korábban nem léptek be, de sosem vetették el teljesen ennek lehetőségét, és esetleg újra felmerül bennük ez a kérdés.
10. Imádság a hivatásokért. Közösségeink imádkoznak a piarista hivatásokért. Ez egyértelmű és jó. Nagyra értékelem és csodálom. Vannak azonban olyan lépések, amelyeket eddig nem tettünk meg, mint például az, hogy nyilvánosan, közösségi szinten és gyakran imádkozzunk piarista hivatásokért életünk és küldetésünk minden területén. Imádkoznunk kell hivatásokért a gyerekekkel, a fiatalokkal, a családokkal, a pedagógusokkal, nevelőkkel, a Kalazancius Mozgalom fiataljaival. Azon kell dolgoznunk, hogy egyre inkább növekedjen az emberekben a tudat, hogy a ránk bízott gyerekeknek és fiataloknak szükségük van piaristákra – hangsúlyozza Pedro Aguado atya, a rend legfőbb elöljárója.
Fodor György piarista konfráter
