A mai fiatalok számára példakép Szent Carlo Acutis, hiszen az internet korának gyermeke, éppen olyan diák volt mint ők most. Halálának huszadik évfordulóján Pham Dinh Ngoc József jezsuita gyűjtötte össze, mint tanulhatnak ma élő kortársai Carlótól.
Merjünk barátságot kötni Jézussal és egymással
Carlo nem elvont eszmének vagy a múlt egyik alakjának tekintette Jézust. Számára élő barát volt. A szentmisében, az Eucharisztiában, Isten igéjében, a kiengesztelődés szentségében és a szegényekben találkozott vele. A Jézussal való barátság nem zárkózottá tette Carlót, hanem segítette abban, hogy mások felé forduljon. Ez olyan jel, amelynek segítségével megvizsgálhatjuk a saját lelki életünket is: ha minél többet imádkozunk, annál ingerültebbé, önzőbbé és másoktól távolabbivá válunk, akkor talán még nem találkoztunk igazán Istennel. A Jézussal való találkozásnak emberségesebbé kell tennie bennünket, képessé arra, hogy jobban meghallgassunk másokat, és készségesebben megbocsássunk.
Carlo ezt mondta: „A boldogság azt jelenti, hogy tekintetünket Isten felé fordítjuk. A szomorúság azt, hogy csak önmagunkat nézzük.” Sok bánatunk azért válik olyan súlyossá, mert saját énünk, az összehasonlítgatás és ez a kérdés tart bennünket fogva: „Mit gondolnak rólam mások?” Carlo arra hív, hogy emeljük fel tekintetünket. Nem azért, hogy elmeneküljünk a problémáink elől, hanem hogy felismerjük: nem vagyunk egyedül.
Bátran használjuk tehetségünket arra, hogy megismertessük másokkal Jézust
Nem mindenki tud honlapot készíteni, mint Carlo. Isten azonban mindenkinek adott valamilyen képességet. Aki szépen énekel, azzal szerezhet örömet másoknak. Aki jól ír, megoszthatja gondolatait egy fogalmazásban vagy cikkben. Aki ért a technológiához, egészséges és értékes tartalmakat készíthet. Aki tud figyelmesen hallgatni, segíthet egy magányos barátnak. Aki jól tanul, támogathatja gyengébben teljesítő társait. Nem az a döntő, hogy nagy vagy csekélyebb tehetséget kaptunk, hanem az, hogy mire használjuk. Ha Isten kezébe helyezzük, ugyanaz a képesség sokak számára ajándékká válhat.
Carlo ezt mondta: „Célunknak a Végtelennek kell lennie, nem pedig a véges dolgoknak.” Az iskolai jegyeknek, a pénznek, a diplomának, a lájkoknak és a népszerűségnek megvan a maga értéke, de egyikük sem elég nagy ahhoz, hogy az emberi élet végső céljává váljon. Az emberi szív a Végtelen számára teremtetett. Ha túlságosan kicsiny célt választunk, előbb-utóbb ürességet fogunk érezni.
Ne veszítsd el önmagad
Talán ez a legnehezebb lecke. Carlo azt mondta: „Minden ember eredetinek születik, de sokan másolatként halnak meg.” Az ember akkor válik másolattá, amikor mások tekintetének fogságában él: azt viseli, amit mások szépnek mondanak; azt gondolja, amit a tömeg igaznak tart; azt követi, amit a közösségi média vonzónak mutat; önmaga értékét pedig követőinek számával méri. Azt gondolja, hogy szabad, miközben valójában talán divatok, reklámok és algoritmusok vezetik.
Ferenc pápa szerint ahhoz, hogy a fiatalok ne váljanak „másolattá”, ki kell bontakoztatniuk azokat az egyedi ajándékokat, amelyeket Isten beléjük helyezett. Mindenkinek megvan a maga története, arca és pótolhatatlan hivatása. Szentté válni nem azt jelenti, hogy külsőségekben utánozzuk Carlót. Azt jelenti, hogy engedjük Istennek: segítsen azzá az egyedi és megismételhetetlen emberré válnunk, akinek teremtésünkkor elgondolt bennünket.
Forrás: jezsuita.hu
